Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

412 689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. nöke a ministertanácsnak a közélelmezési kér­désekre vonatkozó tárgyalásain részt vesz. A hivatal személyzetét a belügyminister,' a kereskedelemügyi minister és a földmivelésügyi minister a vezetésük alatt álló ministeriumok tisztviselői közül rendelik ki. A kirendelt tiszt­viselők kirendeltségük tartama alatt a hivatal elnökének vannak alárendelve, de egyébként ministerük hatósága alatt állanak.« Itt követ­kezik egy pont: »A hivatal tennivalóinak ellá­tására a szükséghez képest a hivatal elnöke ideiglenes minőségben más személyeket is alkal­mazhat*. Felállítunk tehát egy hivatalt, a Közélel­mezési Hivatalt, amelyet én ezen büntetőjogi meghatározás szerint, amelyet az előbb az 1914 : XL. t.-czikkből idéztem, hatóságnak kell hogy tekintsek. Már most ez a hatóság embereket fogadhat fel a hivatal tennivalóinak ellátására, akiknek félfogadására sem a közigazgatási hatóságnak. sem a törvényhozásnak semmiféle ingerencziája nincsen és azok végzik azokat a fontos teendő­ket, amelyekre ezek a rendkívül súlyos bünteté­sek alapítva vannak, ahol a kihágás büntetése már hat hónapig tartó elzárásra van felemelve, rendkívüli pénzbírságokkal. Ez a Közélelmezési Hivatal már megkapta azt a rendkívül sulyos, rendkívül terhes felhatalmazást, amely eddig igazán nem volt a mi jogrendszerünkbe beve­zetve, hog} r a késlekedő vagy nem engedelmes­kedő alkalmazottakat és közegeket a hivatal elnöke hivataluktól vagy állásuktól fegyelmi el­járás nélkül felfüggesztheti. Hammersberg László: Erről majd beszé­lünk ! Hallatlan! Csermák Ernő: Ennek a kérdésnek tárgya­lása nem tartozik voltaképen ide, de érintenem kell két jellemző tünetet, amely mutatja nekünk a jövőt, hogy mit várhatunk az olyan rendel­kezésektől, amelyet ez fejez' ki, hogy : »más ható­ság hatáskörébe utalhatja«. Ez olyan rendelkezés, amelyet, azt hiszem, már ebből a szempontból sem szabad elfogadni, amelyet most érintettem és tárgyaltam. De kér­dem tovább: hol van megnyugtatva a törvény­hozás, hol van megnyugtatva a nagyközönség, hogy ezek a kihágási ügyek olyan emberek kezébe fognak kerülni, akik ezekhez az ügyek­hez értenek ? Eddig a kihágások, a nagyon kis­jelentőségü mezőrendőri kérdésektől eltekintve, jogászemberek kezében voltak. A köztisztviselők minősítéséről szóló tör­vény megkívánta attól a főszolgabírótól, meg­kívánta a felettes hatóságoktól, nem is szólva a bíróságokról, hogy igenis jogi kvalifikáczióval bíró emberek ítélkezzenek. Most már az a más hatóság, amelyről ez a javaslat szól, hogyan lesz összeállítva? Mi a czélja ezzel a minister urnak és mi a szándéka? Kikre akarja bizni ezt a bíráskodást? Vájjon megbízza azt a finánczot, aki odamegy nyomozni? A javaslat­nak indokolásából arra kell következtetni, hogy ilyen rendelkezéseket akarnak meghonosítani. (Az igazságügytninister tagadólag int.) A t. igaz­ságügyminister ur ezt a kérdést tagadólag intézi el egy fejbólintással, amely azonban, azt hiszem, nem kerül bele a törvénykönyvbe (De­rültség bälfelöl.) és az eljáró hatóságot nem fogja kötelezni. Itt azonban azt mondja az indokolás: »Az eljárás gyorsítása czóljából esetleg ezektől a törvény rendelkezésén alapuló eljárási szabályoktól is kell majd eltérést megállapítani, igy például indokolt lehet bizonyos esetekben a jogorvoslatok korlátozása, a jogorvoslati határ­idők megrövidítése, vagy — és ez a .legfonto­sabb — az eljáró hatóságoknak olyan kijelölése, hogy az intézkedést foganatosító hatóság és az intézkedés megszegésével elkövetett kihágás miatt eljáró hatóság azonos legyen.« Tehát nem is az intézkedést elrendelő ható­ságról beszél, amely lényegesen különbözik a foganatosító hatóságtól, hanem arról a fogana­tosító hatóságról, amely voltaképen csak végre­hajtója a rendelkezéseknek, amelyet igy bele­vonunk a bíráskodásba akkor, amikor kötet­számra adja ki a ministerium a rendeleteket, amelyek tele vannak kihágásokkal, (TJgy van! Ugy van • balfelöl.) amelyekre nézve bátran állithatom oda azt a tételt, hogy Magyarországon nincsen olyan ember, aki ezeket a kihágásokat ismerné; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem veszem ki a t. minister urakat sem, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egyikük sem ismeri azokat a kihágásokat és azoknak tömegét, amelyek abban benne vannak. Most már azt a közönséget, amely ma a háború izgalmait éli, amelynek hozzátartozói ott küzdenek a fronton, amelynek lelke igazán aggo­dalommal, kétséggel, reménységgel vegyes érzel­mekkel van tele, (Ugy van! balfelöl.) ki akar­ják tenni annak, hogy nyakára bocsátjuk azo­kat a közegeket, hogy ott az embereket, akik lelkileg már úgyis kínozva vannak, ilyen bün­tetésekkel szorítsák olyan rendelkezések meg­tartására, amelyek máskor talán kicsinyesek, sokszor pedig egyáltalában nem czélravezetők. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Ott van a bejelentések kérdése, ott van pl. ilyen rekvirálás, amolyan rekvirálás, ott van a liszt kérdése, ahol egy-két kiló lisztért a házi­asszony belekerül "abba a kivételes eljárásba (Ugy van! balfelöl.) és még arra sem kapunk garancziát ebből a rendelkezésből, hogy pl. a pozsonymegyei hatóságoknak intézkedései folytán kihágási eljárásra és foganatosításra kerülő dol­gokat nem fogják-e esetleg Brassóban letárgyalni. Még a bűnvádi perrendtartás elvei szempontjá­ból sincs semmiféle garanczia. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nincsen garan­cziánk arra, hogy nem fogják-e ezt katonai hatóságokra bizni, a katonai hatóságok pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom