Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
412 689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. nöke a ministertanácsnak a közélelmezési kérdésekre vonatkozó tárgyalásain részt vesz. A hivatal személyzetét a belügyminister,' a kereskedelemügyi minister és a földmivelésügyi minister a vezetésük alatt álló ministeriumok tisztviselői közül rendelik ki. A kirendelt tisztviselők kirendeltségük tartama alatt a hivatal elnökének vannak alárendelve, de egyébként ministerük hatósága alatt állanak.« Itt következik egy pont: »A hivatal tennivalóinak ellátására a szükséghez képest a hivatal elnöke ideiglenes minőségben más személyeket is alkalmazhat*. Felállítunk tehát egy hivatalt, a Közélelmezési Hivatalt, amelyet én ezen büntetőjogi meghatározás szerint, amelyet az előbb az 1914 : XL. t.-czikkből idéztem, hatóságnak kell hogy tekintsek. Már most ez a hatóság embereket fogadhat fel a hivatal tennivalóinak ellátására, akiknek félfogadására sem a közigazgatási hatóságnak. sem a törvényhozásnak semmiféle ingerencziája nincsen és azok végzik azokat a fontos teendőket, amelyekre ezek a rendkívül súlyos büntetések alapítva vannak, ahol a kihágás büntetése már hat hónapig tartó elzárásra van felemelve, rendkívüli pénzbírságokkal. Ez a Közélelmezési Hivatal már megkapta azt a rendkívül sulyos, rendkívül terhes felhatalmazást, amely eddig igazán nem volt a mi jogrendszerünkbe bevezetve, hog} r a késlekedő vagy nem engedelmeskedő alkalmazottakat és közegeket a hivatal elnöke hivataluktól vagy állásuktól fegyelmi eljárás nélkül felfüggesztheti. Hammersberg László: Erről majd beszélünk ! Hallatlan! Csermák Ernő: Ennek a kérdésnek tárgyalása nem tartozik voltaképen ide, de érintenem kell két jellemző tünetet, amely mutatja nekünk a jövőt, hogy mit várhatunk az olyan rendelkezésektől, amelyet ez fejez' ki, hogy : »más hatóság hatáskörébe utalhatja«. Ez olyan rendelkezés, amelyet, azt hiszem, már ebből a szempontból sem szabad elfogadni, amelyet most érintettem és tárgyaltam. De kérdem tovább: hol van megnyugtatva a törvényhozás, hol van megnyugtatva a nagyközönség, hogy ezek a kihágási ügyek olyan emberek kezébe fognak kerülni, akik ezekhez az ügyekhez értenek ? Eddig a kihágások, a nagyon kisjelentőségü mezőrendőri kérdésektől eltekintve, jogászemberek kezében voltak. A köztisztviselők minősítéséről szóló törvény megkívánta attól a főszolgabírótól, megkívánta a felettes hatóságoktól, nem is szólva a bíróságokról, hogy igenis jogi kvalifikáczióval bíró emberek ítélkezzenek. Most már az a más hatóság, amelyről ez a javaslat szól, hogyan lesz összeállítva? Mi a czélja ezzel a minister urnak és mi a szándéka? Kikre akarja bizni ezt a bíráskodást? Vájjon megbízza azt a finánczot, aki odamegy nyomozni? A javaslatnak indokolásából arra kell következtetni, hogy ilyen rendelkezéseket akarnak meghonosítani. (Az igazságügytninister tagadólag int.) A t. igazságügyminister ur ezt a kérdést tagadólag intézi el egy fejbólintással, amely azonban, azt hiszem, nem kerül bele a törvénykönyvbe (Derültség bälfelöl.) és az eljáró hatóságot nem fogja kötelezni. Itt azonban azt mondja az indokolás: »Az eljárás gyorsítása czóljából esetleg ezektől a törvény rendelkezésén alapuló eljárási szabályoktól is kell majd eltérést megállapítani, igy például indokolt lehet bizonyos esetekben a jogorvoslatok korlátozása, a jogorvoslati határidők megrövidítése, vagy — és ez a .legfontosabb — az eljáró hatóságoknak olyan kijelölése, hogy az intézkedést foganatosító hatóság és az intézkedés megszegésével elkövetett kihágás miatt eljáró hatóság azonos legyen.« Tehát nem is az intézkedést elrendelő hatóságról beszél, amely lényegesen különbözik a foganatosító hatóságtól, hanem arról a foganatosító hatóságról, amely voltaképen csak végrehajtója a rendelkezéseknek, amelyet igy belevonunk a bíráskodásba akkor, amikor kötetszámra adja ki a ministerium a rendeleteket, amelyek tele vannak kihágásokkal, (TJgy van! Ugy van • balfelöl.) amelyekre nézve bátran állithatom oda azt a tételt, hogy Magyarországon nincsen olyan ember, aki ezeket a kihágásokat ismerné; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem veszem ki a t. minister urakat sem, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egyikük sem ismeri azokat a kihágásokat és azoknak tömegét, amelyek abban benne vannak. Most már azt a közönséget, amely ma a háború izgalmait éli, amelynek hozzátartozói ott küzdenek a fronton, amelynek lelke igazán aggodalommal, kétséggel, reménységgel vegyes érzelmekkel van tele, (Ugy van! balfelöl.) ki akarják tenni annak, hogy nyakára bocsátjuk azokat a közegeket, hogy ott az embereket, akik lelkileg már úgyis kínozva vannak, ilyen büntetésekkel szorítsák olyan rendelkezések megtartására, amelyek máskor talán kicsinyesek, sokszor pedig egyáltalában nem czélravezetők. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ott van a bejelentések kérdése, ott van pl. ilyen rekvirálás, amolyan rekvirálás, ott van a liszt kérdése, ahol egy-két kiló lisztért a háziasszony belekerül "abba a kivételes eljárásba (Ugy van! balfelöl.) és még arra sem kapunk garancziát ebből a rendelkezésből, hogy pl. a pozsonymegyei hatóságoknak intézkedései folytán kihágási eljárásra és foganatosításra kerülő dolgokat nem fogják-e esetleg Brassóban letárgyalni. Még a bűnvádi perrendtartás elvei szempontjából sincs semmiféle garanczia. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nincsen garancziánk arra, hogy nem fogják-e ezt katonai hatóságokra bizni, a katonai hatóságok pedig
