Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. 411 vezető, a helyzetet egyenesen megrontja. (TJgy van! a bál- és a szétsöbalóläalon.) Ha már most ily körülmények közt nézem azt a nyilatkozatot, amelyet Kürthy, a közélelmezési hivatal elnöke tett, abból megint azt látom, hogy ő daczára a daczárának a makszimált árak hive, azt akarja következetesen keresztülvinni. Nem az én feladatom, hogy ezen különböző álláspontok között döntsek, sem az, hogy áthidalást keressek a különböző vélemények között, hanem csak azt tűztem ki feladatomul, hogy rámutassak- arra, hogy az elérendő czélok tekintetében nincs meg a biztos ut, amelyen haladni kivannak. Ha emellett nézem a honpolgárok természetét és nézem azt, mi alkalmas arra, hogy a honpolgárokban felébreszsze a kötelességérzetet, hogy maguk is törekedjenek arra, hogy ezen czélok eléressenek, akkor meg kell állapitanom azt, hogy mindenféle ut és mód helyes lehet erre, azonban a leghelytelenebb az üldözés, a büntetésekkel való sujtás és azoknak az embereknek pellengérre való olyatén állítása, hogy rendőri államot csináljunk az országból. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Ministertanácsot tartanak. Csermák Ernő: Ha ebből kiindulva nézem a javaslatot, mit látok benne? Fontosnak tartom, hogy részletes elemeire szétbonczolva a javaslatot, iparkodjam megismertetni álláspontomat. A javaslat első szakasza azt mondja: »A ministerium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján felmerülő közigazgatási és kihágási ügyekben a közigazgatási hatóságok eljárásának gyorsitása érdekében kivételes eljárási szabályokat állapithat- meg és az eljárást a törvény szerint erre hivatott közigazgatási hatóságok helyett más hatóság hatáskörébe utalhatja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez a leglehetetlenebb rendelkezés, amely Magyarországon ugy praktikus, mint alkotmányjogi szempontból lehetséges. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Előttem szólott t. képviselőtársaim foglalkoztak azzal a kérdéssel, vájjon mi lehet az a hatóság, amelyre rá akarják bízni ennek a kérdésnek megoldását. Itt legelsősorban büntetőjogról van szó; a kérdés eminenter büntetőjogi kérdés. Én tehát a büntetőjoghoz folyamodom. Ki kell emelnem, hogy én a büntetőjogot az alkotmány, a közszabadságok sarkalatos alapkövének tartom. (Helyeslés balfelöl.) Azok közé az alapkövek közé tartozik, melyen egy államnak léte, boldogulása, fejlődése és jövője nyugszik. Nem kell olyan messze menni. Nézzük Anglia jogát. Vájjon a Habeas Oorpus elve annak az elvnek kimondása, hogy mindenkit illetékes, előre meghatározott birája elé kell állítani és .attól őt senki el nem vonhatja, mennyiben járult hozzá az angol közszabadságok megalkotásához, mennyiben járult hozzá Anglia tényleges nagyságához? (Igaz! Ugy van! bal felöl) Mi ezzel a javaslattal az ellenkező irányban teszünk lépést. Abba a sötétségbe, amelybe Vázsonyi Vilmos képviselőtársam sem akart beleugrani, nem akarok beleugrani én sem akkor, amikor látom, hogy az a sötétség ránk nézve a közszabadságok temetőjét és sirját jelenti*. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rendkívül sok oldala van annak a rendelkezésnek, amely az első szakaszban foglaltatik. Én először is tisztába akarok jönni a hatóság fogalmával. Hogy ezt tehessem, folyamodom a legutóbb megalkotott vonatkozó törvényhez, az 1914. évi XL. t.-czikkhez, amely a hatóságok büntetőjogi védelméről szól. Ez a következőkép definiálja a hatóságot: »A büntető törvénykönyvben előforduló hatóság elnevezés alatt a birói és közigazgatási hatóságokat, a közigazgatási hatóságok elnevezése alatt pedig a bírói hatóságok kivételével minden állami, akár polgári, akár katonai hatóságot és minden törvényhatósági és községi hatóságot kell érteni.* Ez nagyon tág teret enged a kormánynak, amikor azt mondja, hogy kiveszem a törvényesen erre hivatott ítélkező biró kezéből a dolgot és odaadom egy más hatóság kezébe, amelyiknek nevét meg sem nevezem, amelyik nevét majd akkor nevezem meg, amikor nekem tetszik. Ennek horderejét kiszámítani sem lehet. Nemcsak odáig kell mennünk, ameddig Hammersberg t. képviselőtársam nagyon alaposan elment, t. i. a finánezhatőságig. Nem, a t. kormány a kivételes törvények alapján teremt, megszüntet és megsemmisít hatóságokat. Itt van pl. a legutóbb alkotott 1916. évi IY. t.-cz. l 2. §-a, amely azt mondja, hogy a ministerium elrendelheti, hogy a közigazgatósági hatóság arra, aki közszükségleti czélokra igénybe vett, vagy közérdekből zár alá vett tárgyat jogellenesen felhasznál, elfogyaszt stb., a közérdeket ért hátrány megtérítéséül a közszükségleti kielégítés elől elvont tárgyak értékének háromszorosáig terjedő kártalanítási összeget szabhat ki. Az eljáró hatóságokat és az eljárást a ministerium rendeleti utón állapítja meg. A hatóságnak kreálását és az eljárásnak megállapítását egyenesen a ministei'iumnak hatáskörébe utalja. Plogy pedig a ministerium mi képen él ezzel a kreálással, ezt mutatja az a rendelet, amely 1916. évben 3560. ministerelnöki szám alatt az Országos Közélelmezési Hivatal szervezése tárgyában adatott ki. Érdekes ezzel kapcsolatban azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy milyen ennek a közélelmezési hivatalnak az összeállítása, ha esetleg ez lesz az a hatóság, amelyre, vagy amelynek egyes részeire fogják bizni ezeket az ügyeket. Fölvilágosítva e tekintetben nem vagyok, kiindulok abból, hogy talán igaz. A törvény 2. §-a azt mondja: »A hivatal elnökét a m. kir. ministerelnök nevezi ki. A hivatal el-