Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

410 68&. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. felépíteni a jövendő Magyarországot, mert akkor, amikor van ebben a társadalomban egy réteg, amely a háborút arra használja ki, hogy a zsebeit megtöltse, van egy réteg, amely csak arra gondol, hogy a maga Mammonjának áldozzon és a pénz bálványát istenítse, akkor ezekre nem akarok gondolni, de gondolok a másik szektára, a nemeslelküekre, a becsületesek és erényesek szektájára, akik egy ügyért : Magyarországért és a magyar nemzeti jövendőért, az emberiség közérdekeiért, a ínaguk egész életének működését áldozzák és azt ezzel megszentelik. Kérem a magyar törvénykozást, hogy ezeket a jó embereket nemes munkájukban segitse. (Általános, élénk helyeslés. Taps "a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok? Almásy László jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. ház! (Halljuk!) Bármennyire csábítanak azok a nemes, humánus, szocziális kérdések, amelyekről Szterényi József. valamint utóbb Bródy Ernő t. képviselőtársam igazán nagy szakavatottsággal és a tárgy szeretetével és ismeretével beszéltek, én ezekről a kérdésekről nem akarok beszélni, nem akarok pedig azért, mert e javaslatnak vannak jó és rossz részei, én pedig csak a rossz részekkel akarok foglalkozni, mert nézetem szerint azok a humánus és szocziális dolgok, amelyek e javaslatba vannak foglalva, nem tudják elhomályosítani azt a benyomást és hatást, amelyet a rossz részek reám tesznek és tesznek talán sokakra, akik e javaslattal ugy a közjog, mint a polgári szabadság kérdésének szempontjából foglalkoztak. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez az oka, t. képvíseőház, annak, hogy én a kereskedelemügyi kormány t. képviselőit beszédem egész tartamára tisztelettel szabadságolom és beszédemet inkább az igazságügyminister úrhoz kívánom intézni. (Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A franczia forradalom egy nagy szelleme, Mirabeau, azt mondta, hogy a háború a nemzetek zsarnoka, a törvényes uralkodó ellenben a jog. Én ebből a kormányjavaslatból és az igazságügyniinister ur javaslatából azt látom, hogy Mirabeau mondásából igazolni akarja az első részt, én pedig igazolni akarom a másodikat. A kormány igazolni akarja azt, hogy a háború a nemzetek zsarnoka, alkalmazni akarja ezt az u. n. hinterlandban, amikor azt a tételt kellene alkalmaznia, hogy a törvényes uralkodó, a jog, maradjon itt benn az uralkodó. Azért az én vonatomnak azon a vágányon kell mennie, amelyre Hammersberg László t. képviselőtársam állította. Itt intézményes alkotásokat létesítünk, amelyek évszázadokra szólnak, amely alkotások darabonkint tördelik le az alkotmányos élet köveit azért, hogy az abszolutizmust, amelynek működését talán később, évszázadok múlva fogják késő nemzedékek tapasztalni, erősítsék, (Ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ebből a szempontból kell nekünk e javaslatot vizsgálnunk és ebből a szempontból kell kimutatnunk, hogy a javaslatot nekünk a háborús viszonyok között is kötelességünk visszautasitani. Ha nézem, t. képviselőház, azokat a törvényeket, amelyek a kormány hatalmát gyarapították a háborús időre, akkor azt látom, hogy itt már az ötödik törvényjavaslattal állunk szemben. Az 1912 : LXIII. t.-czikk, az 1914 : L. t.-czikk, az 1915 : XIII. t.-cz., az 1916 : IV. t.-czikk mind nem mutatkozott elegendőnek arra, hogy a kormány hatalmát oly mértékben növelje, amelyet czélravezetőnek és megfelelőnek tart, még mindig ezek mellett újra és újra a hatalomnak abszolutisztikus kiterjesztését kell keresnünk. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És itt áll előttünk a probléma, hogy vájjon ez a törekvés megfelel-e a czélnak, el fogja-e érni azt a törekvést, hogy a mostani háborús viszonyok közt is megvalósíthassa azokat a czélokat, amelyekre a kormány törekedni látszik. De nem szólok most arról, mily kihatása lehet ennek a jövőben, hogy mily helyzettel állunk szemben a jövőre nézve, hanem a mai helyzet szempontjából kívánok mindenekelőtt c kérdéssel foglalkozni. (Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Abban a véleményben vagyok, t~ ház, hogy a kormány ezzel a javaslattal azt a czélt kívánja elérni, hogy különösen a közélelmezés, a közellátás kérdését helyesen oldja meg és oly fegyvert adjunk a kezébe, amely lehetővé tegye a közigények ellátását oly mértékben, amint azt a háborús igények

N megkövetelik. De ha nézem azokat a nagy vezető embereket, akiket Ausztriában, Németországban oda állítottak és itt Magyarországon állítottak a dolgok élére, meg kell állapitanom, hogy azok közt sincs a kellő összhang, azt sem tudják teljesen, hogy mily czélokat kell elérni. Ha nézem pl. a berlini városi gyűlés szónokainak beszédét, azt találom, hogy egy szoczialista szónok egyenesen azt fejtette ki, hogy nem lehet letagadni, hogy a gazdák elrejtik termékeiket azért, hogy magasabb árakat érjenek el. Ez volt a szoczialista szónok véleménye Berlinben, ahol, mindenesetre meg kell állapitanunk, rendesebb viszonyok vannak, fegyelmezettebb emberek, mint nálunk, Magár országon. Ezzel szemben mit mond Wehrmuth, a berlini polgármester? Azt mondja, hogy azoknak a gazdáknak érdekeit meg kell vizsgálni és magasabb árakkal kell őket buzdítani arra, hogy terményeiket a piaczra hozzák, hogy tehát a termékekben nagyobb kínálat mutatkozzék. Ha most nézem pl. Batockynak, aki e kérdésben a polgármesterrel polémiát folytatott, ha nézem az álláspontját, látom, hogy az egyes tárgyakra Batocky egyenesen kijelenti, hogy a szigorral való eljárás bizonyos dolgoknál czélravezető, bizonyos dolgokra nézve ellenben nem czélra-