Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. 405 mutatni, hogy az, vájjon az anya maga szoptat-e és mennyi ideig szoptat, mily nagyfontosságú a gyermek életképessége, megmaradása szempontjából. Az a gyermek, akit anyja, mondjuk, 9 hónapig szoptatott, valószinü, hogy megmarad; mig ellenben, aki nem is lát anyatejet vagy nagyon rövid ideig és csak olyan hamisított tejeket kap, mint nálunk — fájdalom — szokás, az sokkal hamarabb költözik el ebből az árnyékvilágból s egyrészt ez a magyarázata annak a csecsemőhalandóságnak, amely nálunk oly horribilis méreteket ölt. Már Szterényi József t. képviselőtársam rámutatott, — de nem. lehet erről a kérdésről eleget beszélni s nem lehet eléggé hangoztatni és a köztudatba belevinni, hogy okkor csinálunk igazi nemzeti politikát, amidőn e kérdésekkel foglalkozunk, hogy ezektől függ Magyaiország jövő épsége és boldogulása—rámutatott, hogy Németországban a háború kitörése után szoptatási segélyt is adtak. Ott a háború kitörése után a csecsemővédelem ügye következőkép alakult. A német birodalmi kormány elhatározta, hogy a hadbavonult vagy katonai szolgálat teljesítésében, vagy a kereseti foglalkozás újrakezdésében, halál, sebesülés, megbetegedés vagy hadifogságba jutás következtében akadályozott s katonai szolgálatuk megkezdése előtt bizonyos időn át biztosított egyének feleségeinek leb.etegedésük esetén birodalmi költségből fizet gyermekágyi segélyt és pedig 25 márkát egyszer s mindenkorra ; a lebetegedés költségeihez további nyolcz héten át napi egy márkát ; úgyszintén 10 márkáig terjedő hozzájárulást a bába- és orvosi költségekhez ; végül a szoptatás tartamára a lebetegedéstől számított 12-ik hét lejártáig napi fél márkát. Alapos kilátás van arra, mondja a közlemény, hogy ez a birodalmi gyermekágyi segély, melyet a birodalmi kincstár a munkásbiztosit ó pénztárnak fizet, illetve megtérít, valamely alakban a háború után is fenn fog maradni. Méltóztatik tehát látni, hogy 12 hétre ad a német birodalom szoptatási segélyt. Még meszszebbre megy Ausztria egy csak a minap kelt, legeslegfrissebb kiadású rendeletben, abban, amelyet 1917 január 4-ikén bocsátottak ott ki s amely 9. §-ának 5. pontjában 26 heti szoptatási segély megadását teszi lehetővé. Méltóztassanak megengedni, hogy ugyancsak ebből az osztrák császári rendeletből idézzem azt az igen humánus részt, a mely az I. fejezetben foglaltatik. Azt mondja ez (Olvassa) : »Wöchnerinnen diirfen erst nach Verlauf von sechs Wochen nach ihrer Niederkunít zu regelmässigen gewerblichen Beschäftigungen verwendet werden.« Tehát ez egyenesen eltiltja azt, hogy azok, akik gyermekágyban feküdtek, hat hétnél előbb munkába álljanak és megváltoztatja az ipartörvény vonatkozó rendelkezését. Németország és Ausztria ilyen példákkal lebeg szemünk előtt. De hogy ez a kérdés mennyire kimeríthetetlen, és hogy ez minálunk is képezte már gondoskodás tárgyát, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy egy igen érdekes adatot idézzek. A Szterenyi-féle ipaTtörvérrytervezet a 429. §-ában ezeket mondja (Olvassa): »01yan nőalkalmazottaknak, akik saját csecsemőjüket szoptatják, naponként a munkaidő tartama alatt összesen egy órai idő engedélyezendő arra, hogy csecsemőjüket elláthassák s e czélból a jelzett időre a telepről el is távozhassanak.« Ez szól tehát azokról a munkásnőkrőL akik dolgoznak; meg kívánja adni számukra annak lehetőséget, hogy daczára annak, hogy dolgoznak, mégis táplálhassák és szoptathassák gyermeküket. (Tovább olvassa) : »Amennyiben a nő alkalmazott, gyermekét a telepen kívánja szoptatni, a munkaadó e czélra megfelelő, hideg időjárás esetén fűtött helyiséget tartozik kijelölni, ahol a csecsemő a munkaidő alatt is tartózkodhatik. A nőalkalmazott ezen szakaszban biztosított jogával, mely őt csecsemőjének betöltött hét hónapos koráig illeti meg, semmi irányban nem korlátozható. Köteles azonban a munkába állás alkalmával, illetőleg a gyermek születése után a szoptatásra választott időt a munkaadónak bejelenteni. A szoptatásra ezen szakasz alapján engedélyezett időre eső bér a munkabérből nem vonható le.« Mint méltóztatnak látni, ez nagyon helyes, nagyon humánus rendelkezés. Ez lehetővé teszi azt, hogy az az anya a hatheti kiméleti időn túl a munkahelyen is végezhesse anyai feladatát. Én azt hiszem, semmi akadálya nincs annak, hogy ezt az igen t. minister ur elrendelje és mindazoknak a munkaadóknak, akik ma nagy kereseteket tesznek zsebre, akiknek ez a háború nagy konjunktúrát jelent, örömmel kellene, megragaclniok az alkalmat, hogy a derék dolgozó nők számára biztosítsák, hogy emberi és anyai kötelességüket teljesíthessék. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Az anya- és cseesemővédelem terén, mint látjuk, igen sok feladata van a munkásbiztositásnak. Meg kell említenem, hogy a munkásbiztositó pénztárak Budapesten érintkezésbe léphetnek a Stefánia-szövetséggel, amely valóban mintaszerűé]] végzi feladatát. Ebben az egyesületben nem szavalnak, hanem cselekszenek. A védő nők felkeresik az anyákat, egyénenkint kezelik ezeket az eseteket és egyénenkint igyekeznek e nehéz problémákat megoldani. Taufer tanár mondta egyik előadásában, hogy mikor ezek a véd nők behozzák a maguk jelentéseit, a sok sablonos eset között nem hiányoznak a szivetrázó, a lélekemelő esetek. Amikor ilyen minta társadalmi egyesület áll ennek az ügynek szolgálatában, amely a legnagyobb elismerésre méltó módon teljesiti vállalt társadalmi kötelezettségét, akkor meg van adva rá, a mód és alkalom, hogy a munkásbiztositási intézménynyel kooperálva megtörténhessél: mindaz a sok szép, jó és nemes dolog, ami ezen a téren feltétlenül kívánatos. Méltóztassanak most már megengedni, hogy reátérjek a munkásbiztositás intézményének egy másilc nagy feladatára amely már a háború előtt. OK -' de főleg a háború alatt jelentkezett. Nem más ez.