Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-672
32 672. országos ülés 1916 deczember 6-án, szerdán. is. De a nagy publikumnak is feltétlenül joga van és szüksége van e világítási eszközre. És nem lehet azzal elutasítani, hogy vaggonhiány van. Mert tudjuk, hogy a hatalmas nagy bankoknak és a Haditermény Részvénytársaságnak rendelkezésre állanak a vaggonok; sokszor csak azért., hogy az ország egyik részéről a másikba szállítsanak gabonát, élelmiszereket és províziót kaphassanak. (Mozgás.) Pozitive tudjuk, hogy Budapest közvetlen közelében nagy szénraktárak vannak, a budapesti szénkereskedők a város közelében, ha nem is oly mértékben, mint béke idején, de mindenesetre oly mennyiségben tartanak szenet, hogy kaphassanak azok a családok, amelyeknek most nincs egy kiló szenük a legprimitívebb napi szükséglet fedezésére. Manap valósággal méltóságos urak protekcziója szükséges, hogy a szénkereskedőnél 10 kg. szenet lehessen kapni, pedig mentegetőzik a szénkereskedő, hogy Budaj>est kapui előtt vaggonok ezreiben van a szén, de nem eresztik a pályaudvarra. Ezen is keli segíteni. Amint hogy a tüzifahiányon is feltétlenül segíteni kell. T. képviselőház ! Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, csak röviden még egy gondolatot akarok kifejteni. Már a képviselőház szétosztásakor bátorkodtam a t. kormányelnökhöz kérdést intézni, hogy még mindig nem látja-e elérkezettnek az időt, hogy az iparuzsorának gátat vessen. Vannak iparczikkek, amelyek 80— 100—120, sőt még több százaléknyi áremelkedést mutatnak fel. Az iparczikkek maximálása már elodázhatatlan. Elsősorban a czipő, ruha, textil-, papir- és vasáruk árának megállajátására gondolok. Minél tovább halasztják azt, annál nehezebb és komplikáltabb lesz. Pedig az országnak, a nagyközönségnek nincs érdekében, hogy az iparvállalatok, amelyek a háború alatt oly nagy hasznot vágtak zsebre, mint még soha, ilyen altruizmussal Hitelesítették : Lónyai] István s. k naplóbiráló-bi: dolgozhassanak tovább és hogy ez^ne szorittassék az ármegállapítások korlátai közé. Interpelláczióm a következő : (Halljuk! Halljuk !) Interpelláczió a kormányhoz. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az élelmezés terén még mindig botrányos rendetlenségek és vérlázító igazságtalanságok fordulnak elő ? Miképen gondoskodik a kormány arról, hogy ne csupán a vagyonosabb társadalmi rétegek jussanak hozzá akadálytalanul az elsőrendű életszükségletet képező tápszerekhez, hanem a háború által legjobban sújtott szegényebb néposztályok is ? Hajlandó-e a kormány azonnal intézkedni, hogy az üzletek előtt való tömeges ácsorgás azonnal megszüntettessék ? Micsoda rendelkezéseket tett a kormány a só-, a petróleum- és a széninség leküzdésére ? Mi az oka annak, hogy a kormány még most sem tudja magát elhatározni az ipari czikkek árának maximláására, holott az ipar terén tűrhetetlen uzsoráskodás folyik ? Hajlandó-e a kormány haladéktalanul gondoskodni arról hogy a czipőáruk, a ruhanemüek, a vasáruk ára hatóságilag megállapittassék ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió a ministerelnök ur utján kiadatik a kormánynak. T. képviselőház ! Minthogy több interpelláczió nincs, méltóztassék meghallgatni a mai ülés jegyzőkönyvét. Hoványi Géza jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök : Van valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen ? (Nincs!) Ha észrevétele senkinek nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 20 perckor.) Lónyai] Géza s. k. ítfi tagok.
