Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
Ő8Ú, országos ülés 1Ö17 j t Hiszen a királyi járásbíróságokra egyáltalán nem leket azt mondani, amit a javaslat indokolása a közigazgatási hatóságokra mond, hogy túl vannak terhelve és nem képesek teendőiket, vagy legalább nem a kivánt gyorsasággal ellátni. Hisz nagyon jól tudjuk: a moratóriumok stb. folytán a járásbirósági teendők nemcsak hogy szaporodtak volna, hanem erősen megcsappantak, különösen a büntető járásbíróságoknál. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Mert hiszen azon fiatalemberek nagy része, akik ezen kihágásokat el szokták követni, ott van a harcztéren, a fronton s ezért az ily apró vétségek, Idhágási ügyek száma jelentékenyen leapadt. Nem hiszem, hogy nem több a felénél maradt el. Attól félni, hogy a biróságoknál — már csak a szokásnál, tradieziónál fogva is — az eljárás épen a nagyobb alaposságra való törekvés miatt lassú, nem eléggé gyors — erről lehet szó. S én itt azt a felhatalmazást, amelyet a kormány kért, hogy ezen ügyek ellátását illetőleg a gyorsitást előmozditani czélzó ujabb eljárási szabályokat létesitsen és adjon ki, restringálja pl. a felebbezési fórumokat, vagy a felebbezési határidőket rövidítse meg, amiben nézetem szerint el lehetne menni az eredeti álláspontig is, amely a közigazgatás egyszerűsítése, vagy amint nálunk elnevezték: ötszörösitése előtt fennállott, t. i. a 3 napos felebbezési időig, — e tekintetben, mondom, nagyon szívesen adom meg a felhatalmazást. És ha ezen Idhágási ügyekre nézve, amelyeket nemcsak tárgyuknál, hanem a kiszabható és kiszabandó büntetéseknek a rendes békeidőben való jogi fogalmakhoz képest ekszorbitáns, rendkívüli nagyságánál fogva imperativ módon szeretnék a legmegbízhatóbb fórum, a független bíróság elé utalni, — mondom, hogyha ezekre nézve a bíróságok egyszerűbb eljárási szabályokat kapnak, hogyha a felebbezési határidőket restringáljuk, ha visszaállítjuk a 3 napot, ha megszorítjuk a felebbezési fórumokat: teljesen kizártnak tartom, hogy ne legyen elérhető a gyors és hatékony eljárás ezen Idhágási ügyekben. (Helyeslés balfelől.) Előadván így a magam nézeteit ezen kérdésekről, hogy mikép lehetne ezen tagadhatatlanul fenforgó mizériákon segíteni, most már analizálnom kell, hogy tulaj donképen mit is akar hát maga ez a javaslat. (Halljuk! balfelől.) Emiitettem már, hogy sem az indokolásból, sem az előadó ur beszédjéből ezt megtudni nem lehet. így tehát találgatásra kell biznom magamat, elő kell vennem a szöveget és analizálnom. Azt mondja az 1. §. (olvassa) : »A ministerium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján felmerülő közigazgatási és Idhágási ügyekben a közigazgatási hatóságok eljárásának gyorsítása érdekében kivételes eljárási szabályokat állapithat meg és az elj árast a törvény szerint arra hivatott közigazgatási hatóságok helyett más hatóság hatáskörébe utalhatja.« nnár 25-én, csütörtökön. 38l Itt a súly, nézetem szer ; nt, a hatóság fogalmán nyugszik. Egy hang (balfelől): Melyik az % Hammersberg László: Várjunk csak, majd megpróbálom kitalálni. (Derültség balfelől.) Segítsenek, t. képviselőtársaim, mert a legnagyobb zavarban vagyok. De nem is oly könnyű ezt kitalálni. (Halljuk ! Halljuk !) En eddig azt gondoltam : hatóságnak nevezünk egy olyan, törvény által szervezett vagy létesített, vagy pedig az idők során az alkotmány módjára keletkezett, azonban a törvény és jogrend által elismert közeget, amelyre az államnak végrehajtó hatalma egy bizonyos területen, vagy pedig egy bizonyos szakot illetőleg rá van bizva, tehát amely szervezet, amely közeg imperiumot gyakorol. (Helyeslés balfelől.) Ez a két kritérium van tehát : a törvényes, jogszerű rendszeresittetés, elismertetés, meg az impérium. Már most én nem tudom : az kontempláltatik-e itt, hogy a kormánynak joga legyen statuálni, szervezni hatóságokat ? Nem hiszem. Mert amenynyire én tudok magyarul, ebből a szakaszból, ebből a szövegből nem tudhatok mást kihozni, mint azt, hogy bizonyos teendőket a kormány felhatalmazás alapján akar már meglevő más, mint közigazgatási hatóságra bizni. Nézzük meg tehát, — mert igyekeztem megfelelni erre, legalább amint én magamnak konstruáltam a kérdést — mi az a hatóság, miféle hatóságaink vannak. Vannak példáid egyházi hatóságaink. Vájjon ezekre fogja bizni a kormány ? Mert mindig abból indulok ki, hogy meglevő hatóságokra akarja bizni. Hát nem tudom, az a főtisztelendő, tisztelendő, tiszteletes, vagy nagytisztelefcü ur melyik fokozatban és hogy fog eljárni. A plébános vagy a tiszteletes fogja-e pl. az élelmiszereket szétosztani ? (Derültség.) Hiszen segítségüket a közigazgatási hatóságok ugy is igénybe veszik. De vájjon imperiummal fogják-e teendőiket teljesíteni ? S ha igen, a felebbezés hova fog menni, az espereshez, vagy protestánsoknál az egyházkerületi közgyűléshez és harmadfokon talán a konventhez ? De hiszen ez tréfa, t. ház. Abszurdum volna és azt gondolom : erre nem is gondol senki. De hát ott vannak a katonai hatóságok. Ez már kissé szeget üt az embernek a fejébe, mert hiszen annak a katonának fegyvere van, amely kitünő, villámgyors végrehajtási eszköz és mód. Itt már valahogy képzelhető a dolog. Hát megtörténik, hogy pl. a hadsereg kiküld rekvirálni. Természetes, hogy néni valami magasabbrangu tiszt ur, vagy stratéga, hanem subaltern státushan levő tiszturak kimennek falura és ott rekvirálnak. Mondjuk, hogy rekvirálni tudnak, — tudniok kell, mert hiszen de facto rekvirálnak. Akkor talán rájuk lehet bizni az összes közélelmezési kérdéseket, a petróleum kontingentálását és kiosztását, a kenyérjegyet, a csizmatalp-bőr beszerzését és ilyeneket. Az azután rögtön kiszabja a büntetést is. És itt jön azután a kérdés lényege. A javaslat azt
