Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

6ÉS. országos ülés 1917 január 2d-én, szerdán. 351 mndent mondani, hogy azután döntsön a nemzet. (Ugy van ! balfelől.) De jöjjön a nemzet abba a helyzetbe, hogy döntsön, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a nemzettől elvenni a döntés jogát, a nemzettől e tekintetben elkonfiskálni a szabad elhatározást, ezt igazán csak a nemzet önrendelkezési jogával szemben elkövetett megbocsáthatatlan feloniának nyilváníthatnám. (Igaz 1 Vgy van ! Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ez a kérdés nem függ össze szükségszerűen azokkal a közeledési törekvésekkel, amelyeknek határaira az imént rámutatni szerencsém volt és amelyeket én is szívesen előmozdítok és előmozditandóknak tartok Németországgal és többi szövetségeseinkkel szemben. Nem függ össze szükségszerűen, mert mint előbb mondám, szorosan vett kereskedelempolitikai szempontból, vámpolitikai tekintetben konkrét határozatok, konkrét megállapodások ma úgyis lehetetlenek. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Szó lehet arról, hogy bizonyos kedvezményeket biztosítsunk egymásnak. Nos hát ezeket a kedvezményeket biztosithatjuk ugy, hogy azokat Magyarország és Ausztria az ő szövetségeseinek biztosítsa minden körülmények közt, akár Ausztriával együtt egy vámterületet fog alkotni, akár Magyarország külön és Ausztria külön egy-egy önálló vámterület lesz, mert ez Németországra és többi szövetségeseinkre nézve lényeges különbséget nem tesz. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Itt csak arról van szó és csak arról lehet szó, hogy ez a nagy fogyasztó és termelő terület, melyet Ausztria és Magyarország együtt képvisel, a német közgazdasággal szemben minő reláczióba hozatik? Hogy azután ez egy nagy összegben, vagy két, a plus jellel összekötött összegben jut-e kifejezésre, az nem csinál lényeges különbséget. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezzel szemben áll Magyarország szabad közgazdasági fejlődésének abszolút kategorikus imperativusa ; ezzel szemben áll a magyar alkotmányosságnak az az alapfeltétele, hogy egy ilyen kardinális, az ország jövőjére kiható kérdésben nem szabad egy olyan testületnek, mely ma nem népképviselet többé, eléje vágni a nemzet valóságos képviseletének, (Igaz! ügy van! balfelől.) mert nem szabad a nemzeti akarat szabad megnyilvánulását ezáltal megakadályozni. (Igaz ! ügy van! balfelől.) Egyszerűen nem szabad. En, t. képviselőház, abszolúte kizártnak tekintem, hogy ezek a szempontok, ha nem egy kisebbség, hanem az egész magyar parlament által érvényesittetneK, mindenütt ne respeutáltatnánik, mindenütt figyelembe ne vétetnének. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Természetes azonban, hogy ha ezzel ellenkező, esetleg kényelmi szempontokból kilátásba helyezik a behódoíást, akkor azok ellen mi többé erővel fellépni nem tudunk. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezért az én interpelláczióm második része a kiegyezési ügy jelenlegi stádiumára a maga általánosságában vonatkozik, egész interpelláczióm pedig a következőképen hangzik (Halljuk ! Halljuk! Olvassa :) Tekintettel arra, hogy az ország közgazdasági önrendelkezésének egyik gyakorlati föltétele abban áll, hogy az idegen országokkal Magyarország és Ausztria által együttesen kötött kereskedelmi szerződések ugyanakkor járjanak le, amikor lejár a két állam kölcsönös kereskedelempolitikai lekötöttsége. Tekintettel továbbá arra, hogy az Ausztriával 1908-ban létrejött, az 1908. évi XII. t.-cz.-kel beczikkelyezett szerződés, amely ilyen lekötöttséget állapit meg, 1917. év deczember utolsó napján jár le ; tekintettel végül arra, hogy a Németországgal és a Svájczczal Ausztria és Magyarország által együttesen kötött kereskedelmi szerződések csak abban az esetben járnak le, szintén az 1917. év végén, ha 12 hónappal előbb felmondattak, ellenkező esetben egy évi felmondási jog mellett továbbra is érvényben maradnak : kérdem az illetékes minister urakat : felmondotta-e a közös külügyminister a magyar kormánynak 1916. évi június 30-án tett előzetes lépése alapján és az osztrák és a magyar kormány egyértelmű, vagy e kormányok egyikének, az 1908 : XII. t.-ez.-ben beczikkelyezett szerződés IV. czikke alapján kifejezett egyoldalú kívánsága folytán a Németországgal és Svájczczal fennálló kereskedelmi szerződéseket? Ha pedig nem, akkor ; Minő intézkedéseket tett a kormány, hogy a a külállamokkal kötött kereskedelmi szerződéseknek a magyar-osztrák kereskedelmi szerződések egyidejű lejárata feltétlenül biztosittassék. Egyáltalán hajlandó-e a kormány a házat az Ausztriával és a külföld más államaival folyamatban lévő közgazdasági tárgyalásoknál részéről szem előtt tartott irányelvek és czélok iránt tájékoztatni? (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbáloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kivan. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Ami a kiegyezési tárgyalásokat általában illeti, ezekre vonatkozólag a közelmúltban ismételve részesültem abban a szerencsében, hogy a t. képviselő ur által meginterpelláltattam és ismételve volt alkalmam a kormány álláspontját kifejteni. (Felkiállások a szélsőbaloldalon: Semmit sem mondott!) Dgy gondolom tehát, hogy egyáltalán semmi szüksége és gyakorlati értelme nem volna annak , . . (Zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: ... hogy ugyanabban a kérdésben ugyanazokat ismét elmondjam. Ennek folytán válaszomban kizárólag a kereskedelmi szerződések kérdésére szorítkozom. A kereskedelmi szerződések felmondását illetőleg megállapodás jött létre a két kormány, t. i. a magyar és az osztrák kormány között, amely