Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

352 688. országos ülés 1917 megállapodás a két kormánynak azt a jogát, hogy a kereskedelmi szerződések felmondását mindegyikük egyoldalulag is kívánhassa és hogy a kereskedelmi szerződések csak az egyik kormány kívánságára is felmondassanak, biztositotta. Ennek folytán semmi szüksége nem forgott fenn annak, hogy a kereskedelmi szerződések deczember végével tényleg felmondassanak. Én azt hiszem, hogy bárminő elvi álláspontot foglaljon el valaki az ország vámpolitikai berendezkedésére nézve, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk 1 a jobboldalon.) az a nagyfontosságú kereskedelempolitikai szempont, amelyet pártkülönbség nélkül mindnyájan aláírunk, hogy t. i. az ország önrendelkezési jogát a külfölddel fennálló szerződéses kötelezettségek meg ne hiúsítsák, ez a szempont egyáltalában nem kivánta meg a szerződéseknek folyó évi deczember végére való felmondását. Hiszen maga a t. képviselő ur azt mondja beszédében, hogy az ő nézete szerint deczember végével egyéb, mint provizórium nem követkézhetik. Az én nézetem az övével ebben nem egészen találkozik; én azt hiszem, hogy következhetik végleg is egy berendezkedés, de abban azután egyetértek a t. képviselő úrral, hogy ha ez a végleges berendezkedés nem állhatna be, akkor természetszerűleg ideiglenes intézkedésre lesz szükség. Ennek az ideiglenes intézkedésnek fennállása vagy hatálya alatt pedig van idő felmondani a külfölddel fennálló kereskedelmi szerződéseket is, ugy hogy azok mindenesetre felmondhatok lesznek arra az időre, amidőn a magyar törvényhozás dönteni kivan jövő kereskedelempolitikai irányzatára nézve. En tehát azt hiszem, hogy az ország érdekei minden irányban biztosítva vannak, és kérem a t házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul vehessem, nemcsak, hogy ugy mondjam, általánosabb természetű kérdésemmel szemben elfoglalt, az érdemleges választ megtagadó magatartása miatt, amelyre később vissza fogok térni, de még a konkrét kérdésre, a szerződések felmondására vonatkozó nyilatkozatával szemben sem. Lehet, hogy a ministerelnök ur második felszólalása erre az ügyre több világosságot fog vetni és igy az én állásfoglalásomat is módosítani fogja, de amiket a ministerelnök úrtól most hallottunk, azokat én ezen konkrét kérdés tekintetében sem fogadhatom el válaszul. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur csak azt mondta, hogy olyan megállapodás jött létre az osztrák kormánynyal, amely biztositotta a magyar kormánynak továbbra is az egyoldalú felmondás egyoldalú követelhetésének jogát. Hát bocsánatot kérek, erre nézve nem csupán az osztrák kormánynyal, hanem azokkal az idegen államokfannár 2d-én, szerdán. kai is kellett volna megállapodásnak létrejönnie, hogy ez hatályos legyen, mert azokkal az idegen államokkal szemben is állanak fenn szerződési kötelezettségek, (Élénk helyeslés a baloldalon.) amelyeket az osztrák kormánynyal létrejött megállapodás utján nem lehet hatályon kivül helyezni. Ezekre a szerződési kötelezettségekre bátor voltam rámutatni interpellácziómat indokoló felszólalásomban, kénytelen vagyok azt rekapitulálni. Ismétlem, hogy a felmondás elmaradása folytán a német és a vele jogilag rokon természetű svájczi kereskedelmi szerződés 1916 deczember végén átváltozott lejárattal biró szerződésből olyan szerződéssé, amely lejárattal nem bir. A szerződés t. i. azt mondja, hogy amenynyiben 1916 végéig Ausztria-Magyarország a felmondás jogával nem élne, a szerződések 1917 végén túl is érvényben maradnak mindaddig, inig azok fel nem mondatnak Ausztria-Magyarország részéről és azontúl még egy évig. Azonkívül a lejárati idővel nem biró szerződések egyoldalú felmondása tekintetében az általam előbb idézett 1908. évi XII. t.-cz. azt mondja, hogy ilyenkor a két államnak az a követelése, hogy az egyoldalú kívánsága folytán is felmondassck a szerződés, akkép érvényesül, hogy azt közli a másik állammal és ezen közléstől még hat hónap fut és csak ezen hat hónap lejártával áll be az az idő, amelyben a felmondás eszközlendő és ettől a felmondástól még egy esztendeig fut a szerződés. Már most, amit a t. ministerelnök ur mondott, az nem elegendő arra, hogy megállapíthassuk, hogy vájjon azzal a komplikált felmondási feltételek rendszerével szemben tényleg biztositotta-e Magyarország önrendelkezési jogát, illetve az összeesését az Ausztriával szemben fennálló lekötöttségi viszony lejártának az idegen államokkal szemben fennálló kereskedelmi szerződések lejártával. A t. ministerelnök ur erre igen elmésen azzal akar megnyugtatni, hogy hiszen 1917 végéig vagy létrejön, amint ő, gondolom, reményű, a végleges megállapodás az osztrák kormánynyal vagy nem. Ha létrejön, akkor aztán rendben vagyunk, mert akkor nem keli nekünk felmondással élni; ha pedig nem jön létre, akkor az én kedvencz eszmém valósulhat meg, a provizórium. Hát, bocsánatot kérek, vagy létrejön a megállapodás vagy nem. De arra a végleges megállapodásra való törekvés már annak a nyűge alatt áll, hogy még idegen országoktól fennállanak kereskedelmi szerződések, amelyektől legjobb esetben a magyar kormánynak a felmondásra vonatkozó szándékától számítandó másfél éven belül szabadulhatunk, ha csak áz osztrák kormány nem osztja az ő álláspontját; és ránehezedik ez a körülmény a majdan megkötendő provizóriumra is, mert nem tudhatjuk az osztrák kormány szándékait; én nem a mostani osztrák kormányról beszélek, amely még teljesen intakt élőt-