Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

348 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. pedig oly kereskedelmi szerződés alapján, mely a szabad forgalmat a két állam között fentartotfca s őket idegen államokkal szemben együttes eljárásra utasította, akkor ez a garanezia megujittatott, amennyiben az 1908 : XII. törvényczikk által beczikkelyezett szerződésnek negyedik czikke egyenesen biztosította nemcsak a két félnek: Ausztriának és Magyarországnak együttesen, banem azok mindegyikének az idegen államokkal kötött szerződések felmondását abból a czélből, bogy a köztük fennálló kereskedelempolitikai viszonynak lejártával együttesen feltétlenül lejárjanak az idegen államokkal kötött szerződések is, ugy bogy azután az országnak teljesen szabad keze legyen közigazdasági ügyeinek elrendezésére nézve. Leszek bátor a szerződésnek ide vonatkozó czikkeit felolvasni (olvassa) -. »Ha a II. vagy III. czikkben emiitett valamely szerződésnek lejártával az egyik szerződő fél« — t. i. itt Ausztria, és Magyarország a szerződő felek — »az abban kikötött felmondási jogot az idegen állammal szemben igénybe vétetni óbajtja, arról a másik szerződő felet legkésőbb hat hóval a felmondási batáridő lejárta előtt értesítenie kell. hogy a további eljárás iránt egyetértés hozassák létre.« Itt mindjárt közbevetem, hogy az 1908 : XII. t.-czikkben előrelátott ezen eljárás a ministerelnök urnak múlt év deczember hó 13-án tett kijelentése szerint folyamatba tétetett. Mert a most emiitett napon ellenzéki oldalról többen felhívták az igen t. kormány figyelmét erre a tényre, s a ministerelnök ur akkor a következő kijelentést tette (olvassa) : »A kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag pedig biztosithatom a t. házat arról, hogy a kormány figyelmét nem kerülte el az a körülmény, hogy az ezekre vonatkozó felmondási jog dec. 31-én jár le. A magyar kormány június 30-án megtette azt a lépést, amely a felmondási jogot biztosította a magyar kormány részére dec. 31-ére és mindenesetre akként fog eljárni, hogy az ország szabad rendelkezési jogát megóvja.* Tehát 1916 június 30-áig rendben volnánk. De már most az 1908-iki szerződés, illetve az a törvény, amelylyel az beczikkelyeztetett, tovább is megy gondoskodásában. T. i. előre látja azt az esetet, midőn az idegen állammal fennálló kereskedelmi szerződés felmondásába az egyik, vagy a másik állam, vagy Ausztria, vagy Magyarország bele nem egyezik. Es akkor biztosítja a két állam mindegyikének azt a jogot is, hogy egyoldalúan követelhesse a szerződés felmondását, a következőkben (olvassa) : »Ha ezen idő alatt — t. i. azon félév alatt, amely a felmondási határidő és a másik kormány értesítése között lefolyt — ha ezen idő alatt megegyezés nem jönne létre Ausztria és Magyarország között, a közös külügyministernek a felmondást eszközölnie kell, mihelyest a szerződő feleknek csak egyike is kívánja,« Eszerint, miután 1916 jun. 30-án a magyar kormány az osztrák kormánynak bejelentette a felmondási szándékot, most azután akár hozzájárul a felmondáshoz Ausztria, akár nem, ha a magyar kormány ezt kívánja, a közös külügyminister 1916 deczember • 31-én köteles volt a lejárati időkkel biró szerződéseket, t. i. a német szerződést, a svájczi szerződést felmondani. Felolvasom még a lejárati határidővel nem biró szerződésekre vonatkozó pontját is az idézett törvénynek. (Olvassa): »Lejárati határidővel nem biró szerződések az egyik szerződő fél kívánságára legkésőbb e kívánságnak a másik szerződő féllel való közlését követő hat hónap múlva felmondandók.* Tehát olyan szerződések, amelyeknél a lejáratnak határideje nincs kimondva, amelyekben bizonyos felmondási lehetőség van, pl. az van mondva, hogy a szerződések a felmondástól számítandó egy éven belül járnak le, ott is a magyar kormánynak — és természetesen az osztrák kormánynak is, Magyarországgal szemben — fennáll az a joga, hogy követelje azok felmondását. Itt tehát a dolog ugy áll, hogy az osztrák kormánynyal való közléstől számítandó egy félév múlva kell a felmondásnak történnie. A szerződés azután természetesen aszerint lép hatályon kivül, amint a felmondási határidő magában a szerződésben fenn van tartva; rendszerint egy évről van szó. Ezt előre kellett bocsátanom első kérdésem megindokolására. A t. ministerelnök urnak előbb felolvasott nyilatkozata minket biztosított arról, hogy a magyar kormány megtette azt az első lépést, amelyet megtennie kellett arra, hogy 1916 decz. 31-én biztosítsa magának a jogot, hogy egyoldalúan is követelhesse Németországgal és Svájczal szemben a felmondást a külügyministertől. Az első kérdés, amit a kormányhoz intézek, abból áll: megtörtónt-e ez a felmondás 1916 decz. 31-én? (Élénlc helyeslés a baloldalon.) Kern abból a szempontból intézem ezt a kérdést, mintha én nem kívánnék Németországgal kereskedelmi szerződést kötni, nem kívánnék vele kereskedelmi és közgazdasági szempontból szerződéses viszonyban állani; hanem azért, mert azt a nagy érdeket akarom megóva látni, amelyet már két törvényünk is biztosított, az 1899-iki és az 1908-iki és amely nagy érdek fentartása — lehet mondani — a különben szétágazó közgazdasági vélemények körében is a communis opinio doctorummá vált. Közgazdasági önrendelkezésünknek egyik lényeges föltétele az, hogy akkor, amikor az Ausztriával létesítendő kereskedelmi viszony felett döntünk, akkor ne legyen nekünk olyan nem jogi, de tényleges lekötöttségünk, ne legyenek olyan tényleges nehézségeink egy idegen állammal ténylegesen kötött és fennálló szerződés által, amelyekkel megbirkózni az ország nagy köz-