Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. 347 nemkülönben a mezőgazdasági ipari és kereskedelmi érdekképviseleteknek meghallgatása mellett a jelen tervezetre vonatkozólag véleményes jelentését három hónapon belül a képviselőház elé terjeszsze. (Helyeslés a szélsobalóldálon.) Kelt Budapesten, 1917 évi január hó 23-ikán. Dr. Kelemen Béla országos képviselő. Elnök: Az indítvány felolvastatván, javaslom a t. háznak, hogy Kelemen Béla képviselő ur most felolvasott indítványának indokolását megengedni méltóztassék. (Helyeslés.) Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatkép mondom ki. Leszek bátor megtenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljak! Halljuk!) Tisztelettel javaslom, hogy a ház a legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, 1917. évi január hó 25-én, délelőtt 10 órakor tartsa s najürendjére tűzze ki első pontul a vasúti hadiadóról és a szállítási okiratok bélyegilletékének felemeléséről szóló, ma általánosságban és részleteiben letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasását; második pontul a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916 : IV. törvényczik kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot, harmadik pontul a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot és végül negyedik pontul a pozsonyvármegyei Bős községhez tartozó terüldtrésznek a győrvármegyei Ásvány község határához való átcsatolása tárgyában beadott belügyminiszteri jelentést. (Helyeslés.) Méltóztatik ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, azt határozatkép mondom ki. Következnek az interpellácziók. Jelentem a t. háznak, hogy Ráth Endre és Ábrahám Dezső képviselő urak az általuk bejegyzett interpelláeziókat törölték. Következik Óvári Ferencz képviselő ur interpellácziója a belügyminister úrhoz a Zsófia gyermekszanatórium közgyűlésének megsemmisítése tárgyában. Óvári képviselő ur nem lévén jelen, interpellácziója töröltetik. Következik gróf Apponyi Albert képviselő ur interpellácziója a ministerelnök, a pénzügyi, a kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister urakhoz a kereskedelmi szerződések felmondása és a közgazdasági kiegyezés tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az országnak egyik legelsőrendű érdeke az, hogy közgazdasági ügyeinek berendezésében neki a szabad kéz biztosittassék. (Vgy van! így van! balfélöl.) Nem is abban az értelemben teszem azt a kijelentést, amelyben talán köztünk kontroverzia lehet: nem abban az értelemben, amelyben én és elvbarátaim a kérdést felfogjuk, t. i., hogy Magyarország közgazdasági önállóságát akarjuk keresztülvinni ; hanem csak abban a szűkebb értelemben, amelyben lehetséges volna, sőt remélem ugy is van, hogy egyértelműség uralkodjék ebben a házban, hogy t. i. az országnak minden, nemcsak jogi, de tényleges megkötöttsége nélkül is módjában álljon határozni azon kérdés eldöntésében, vájjon közgazdasági ügyeit az eddigi mód szerint, Ausztriával vámközösségben, vagy pedig a kereskedelempolitikai, gazdasági önállóság alapján akarja-e berendezni. Ebben gondolom, egyetérthetnénk, hogy az országnak elsőrendű érdeke tekintetben a szabad kéz biztosítása nemcsak jogilag, hanem oly tényleges állapot teremtésének elkerülésével is, amely tényleg pressziót gyakorol az ország szabad elhatározására ; s hogy a szabad kéz ezen biztosításának egyik elsőrendű feltétele az, hogy az idegen államokkal fennálló azon kereskedelmi szerződések lejárata, melyeket Ausztria és Magyarország együttesen kötött meg, összeessék az Ausztria és Magyarország közt fennálló kereskedelmi lekötöttségnek lejártával. (Helyeslés balfélöl.) Mert nagyon világos — s erre szomorú tapasztalati adataink is vannak, — hogy amennyiben idegen államokkal, különösen oly idegen államokkal, amelyekkel kereskedelmi összeköttetésünk rendkívül fontossággal bír, ]ü. Németországgal az Ausztria és Magyarország által együttesen, mint egységes gazdasági terület által megkötött szerződések még érvényben vannak amikor lejár az Ausztria és Magyarország közti akár vámszerződés, akár ehhez hasonló állapotokat létesítő szerződés — akkor tényleg rendkívüli módon meg van nehezítve az országra nézve az áttérés a közgazdasági önállóságra, mert gyakorlatilag nagy befolyást gyakorol ennek az elhatározásnak lehetőségére az, hogy vájjon az az idegen állam, amelylyel megkötöttük a kereskedelmi szerződést, hajlandó-e annak határozatait továbbra is érvényben tartani abban az esetben is, ha Ausztria és Magyarország egymástól különválnak. Ez a szempont a magyar törvényhozásban már 1899-ben méltánylásra talált, az 1899: XXX. t.-cz. alkotásakor, amidőn t. i. Széll Kálmán ministerelnöksége alatt a vámszövetség forma szerint nem jöhetett létre Ausztriával, mert Ausztria parlamenti viszonyai ezt nem tették lehetővé s ennek folytán önálló intézkedés alapján tényleg ugyan vámközösség, de jogilag önálló vámterület alajyján rendeztettek az ügyek 1907-ig, ugyanakkor abban a törvényben, mely ezt az állapotot létesítette, annak 4. §-ában kimondatott, hogy amennyiben 1903-ig az 1867: XII. t.-cz. 60. §-a értelmében a vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre, a nemzetközi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, vagyis 1907-ig terjedő időre nem köthetők. A törvénynek ez a garancziális határozata, sajnos, a Németországgal azután létrejött kereskedelmi szerződés megkötésekor nem tartatott meg. Azonban, amikor 1908-ban újból rendeztetett a közgazdasági viszony Ausztriában, még 44*
