Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
687. országos ülés 1917 Sümegi Vilmos: ügy is van. Mezőssy Béla: . Megmondom azt is, miért egyéni műve a pénzügyminister urnak. Egyrészt azért, ami benne van a törvényjavaslat intézkedéseiben és másrészt pedig egyéni műve azért, ami ebből a törvényjavaslatból kimaradt. Elsősorban is, t. képviselőház, azzal kivánok foglalkozni, ami e törvényjavaslatban benne van. Én nem akarom eltitkolni egy j)erczig sem, hogy a pénzügyminister úrtól igyekeztem sokat tanulni. Volt is módomban tanulni tőle pénzügypolitikai kérdések terén, és egyáltalában nem csinálok abból sem titkot, hogy minden tiszteletet megérdemelt a múltban, és gondolom, megérdemel a jelenben is az ő részéről. A múltban, pozitive tudom, igy vagyok informálva, a velünk szövetséges államokkal való tárgyalásoknál az állam pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megvédésénél kifejtett tevékenysége és az a tevékenysége is, amelyet pénzügypolitikai kérdésekben a magyar érdekek megoltalmazása terén a külföldi tárgyalásoknál kifejtett, teljes elismerésre méltóak. Nemcsak mint minister, de azelőtt is, mint szakember, működött e téren. De ha én a minister urnak e kvalitásaira minden tartózkodás nélkül az ellenzéki padokról is rámutatok és azokat elismerem, épen ez a ténykörülmény adja meg nekem a jogot, hogy másrészt a legegyenesebben és a tőlem bizonyos mértékig megszokott őszinteséggel kifejezzem azt, hogy egyenesen végzetesnek és kárhozatosnak tartom a magyar közgazdasági érdekek szempontjából azt a valóságos Würgengel-szerepet, amelyet a t. pénzügyminister ur, ugylátszik, a mai napig sem tudott letenni, és amelyről nem tudott leszokni akkor, amikor szakkérdések megoldásáról van szó. Midőn itt az államvasutak szervezetéről, a vasúti forgalom mizériáiról oly szakértelemmel előadott beszédeket, mint aminőket több t. képviselőtársam részéről hallani alkalmam volt, végighallgattam, akkor azokban a szemrehánjrásnak tetemes része rossz helyre van avizálva, mikor a kereskedelmügyi minister urnak szól, mert a felelősség a legnagyobb mértékben terheli a pénzügyminister urat, ki a tőle megszokott garasosságával, nem akarom azt a kifejezést használni smuezigságával (Derültség.) valóságos lelki gyönyört érez akkor, hogyha egy szakministernek egyik-másik tételét a költségvetésből törölheti. (Igaz! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ez a politika nem helytálló még békés időben sem, de végzetes, katasztrofális következményekre vezethet, hogyha a t. minister ur azt régi hajlamainak megfelelően most is követi. Az egész háborús válság alatt én két dolgot vettem észre. Egy latin közmondás ugy szól: »Quo semel est imbuta recens, servabit odorem testa dni.« Az a szag, amelyik az edénybe bevette magát, örök időkig megmarad abban. A t. minister ur költségvetési referens volt és azt a passzióját, hogy a kék czeruzával majd itt, majd amott dolgozott, sajnos, a magyar közgazdaság és közérdek nagy kárára nagyon is megjanuár 23-án, kedden. 311 tartotta piros bársonyszékében is. A t. minister ur csodálni fogja, hogy miért aposztrofálom ennél a törvényjavaslatnál őt. Azért, mert Hódy barátom megczáfolatlanul bejelentette, hogy ez a törvényjavaslat ugy lett odaállítva az érdekelt körök elé, hogy az nem a kereskedelmügyi ministeriumban készült, hanem a pénzügyministeriumban. Teleszky János pénzügyminister: Hiszen én is nyújtottam be ; az én javaslatom. (Derültség a jobboldalon.) Mezőssy Béla : Annál jobb. (Mozgás baljelől.) Ez nem olyan nagy dolog. Szmrecsányi György: Ki van nyomatva az újságban. Teleszky János pénzügyminister: Nem is újság ! Mezőssy Béla: Annál jobb, ez nem feszélyez engem, én ugy fogtam fel, hogy ez a kereskedelemügyi minister javaslata. Akkor még inkább rendben van a dolog és semmiféle további magyarázatra nem szorul. Szmrecsányi György: Harkányi ugy tett, mintha képviselné. Mezőssy Béla : Nagyobb félreértés ne essék meg rajtam. Azt hiszem, ez igazán nem olyan életbevágó nagyjelentőségű dolog. Az, amit én a t. pénzügyminister urnái komolyan kifogásolok, az az, hogy a t. pénzügyminister ur a háborús válság egész folyamata alatt nem tud letenni az ő régi szokásairól. Ezek az ő régi szokásai, mentől kevesebb szocziális érzék ott, ahol 100 koronáról, a szegény tisztviselő érdekének megóvásáról, a nyomorgó vasutasok eksziszteueziájának biztosításáról van szó, ezzel szemben pedig túltengő előzékenység, — amit majd e javaslattal is fogok indokolni — melyet a t. pénzügyminister ur javaslataiban a bankok érdekeivel szemben tapasztalni szerencsénk van. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után áttérek magának a törvényjavaslatnak a bírálatára. A t. előadó ur délelőtti beszédében védte ennek a javaslatnak legsebezhetőbb részét, azt a szakaszt, mely legalább itt az ellenzéken a legélénkebb reszenzust keltette, azt a szakaszt, mely a hadiadó egy részével a viczinális vasutak elsőbbségi kötvénj-einek, hogy ugy fejezzem ki magamat, burkolt kamatgarancziáját van hivatva biztositani. Tartott azután egy igen szép közgazdasági értekezést a viczinális vasutak jelentőségéről. Természetesen ebben a t. előadó ur . . . B. Pap Géza előadó: Ez az én meggyőződésem. Mezőssy Béla : . . . sokkal nagyobb szakértő, mint én. B. Pap Géza előadó : Ezt nem sajnálom, ezen nincs mit sajnálni. Mezőssy Béla: De én nem is dicsekedném vele . . . (Mozgás.) B. Pap Géza előadó : Bosszul teszi. Mezőssy Béla : . . . hogyha ezen a téren az én
