Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

308 687, országos ülés 191 sem egy szót sem a magyar állam nyelvén, hanem ott egyedül és kizárólag németül folyt a tanácskozás, sőt még az üdvözleteket is németül mondották. A Magyar Tudományos Akadémia termében, a magyar állam fővárosában, a magyar kormány tagjának részvétele mellett egyetlenegy magyar szó el nem hangzott ebben a gyülekezetben, ellenben igenis megtörtént az, hogy azt az előzetesen megbeszélt és megállapított tervet, hogy ennek az egész alakulatnak központja Budapest legyen, a mi igen tisztelt és szeretett szomszédunk és testvérünk, — már t. i. annak, akinek az — Bécs város képviselői ás polgármestere az ülés előtt egyszerűen felborította és Budapest mint központ megbukott, még mielőtt a gyűlést ékes német nyelven üdvözölhették volna. Egyetlen szerencséje volt ennek a főpróbának az, hogy teljesen megbukott a darab ; hogy sietve kellett befejezni ; de szolgáljon ez okulásul mindazoknak, akik Magyarország hajózási életében hivatva vannak bármily tekintetben rés'it venni, hogy ezt a közösséget a Dunahajózás kérdésében egyszersmindenkorra ejtsék el. Nekünk akkor, midőn a vasúti forgalmat ennyire megnehezítjük, ennyire megdrágítjuk s ezzel közgazdasági életünket annyira megkötjük, midőn a magasabb fuvardijakat' el nem biró tömegáruknak szállítását sok tekintetben igenis meg is fogjuk akasztani : Dunánkra és mellékfolyóira teljesen szabad önrendelkezési jogunkat biztositanunk kell. Mert látták, t. uraim, hogy ezek a közös nagy barátkozások felhasználták a háborús hangulatot, a harezokban való lelkes együttműködésnek hangulatát arra, hogy itt összeboronálják és német vezérlet alá helyezzék az egész magyar Dunát. Ezen gondolkozás, ezen felfogás ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell, különösen most, midőn már úgyis csak a koldustarisznya és a koldusbot előtt áll ez a nemzet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatnak az az intencziója, hogy az állam jövedelmeit fokozza, helyes. Igenis, fokozni kell azokat minden téren, de aránylagosan. Az arányt nem tótom, t. ház ; nem látom egyben, mert a teljes egyenlőség, jól tudjuk, igen sok vonatkozásában a legnagyobb igazságtalanság. Itt is, ha megvan az arány arra nézve, hogy a 10 kilométeres és a 600 kilométeres utón egyaránt fogják a díjtételeket 30%-kal felemelni, ezzel sok vonatkozásban oly aránytalanságot fognak előidézni, amelynek közgazdasági következményei beláthatatlanok. De látom azt is, hogy ez a törvényjavaslat is, ép úgymint a t. kormány által az adózás terén beterjesztett minden törvényjavaslat, megint csak ugyanazon érdekkörök különös priviegizálására van alapítva (Ugy van l a szélsöbaloldalon.) s különösen a mobil nagytőkének privilegizálására és különös előnyben való részesedésére törekszik, Nem teszek kifogást az ellen, hogy felemeljük a szállítási díjtételeket bizonyos mértékben ; az ellen sem teszek kifogást, hogy ugy, mint Ausztriájanuár 23-án, kedden. ban, megállapított százalékban engedjük át a felemelt díjszabás bizonyos részét a magánvasutaknak, a he'yi érdekű vasutaknak saját szükséges beruházásaik fedezésére, de arra, amit a törvényjavaslat és indokolása egyébként dicséretes őszinteséggel bevall, hogy itt azért akarnak bizonyos privilégiumokat adni, hogy az elsőbbségi részvényesek megkapják a maguk 414%-os jövedelmét : erre, egy fillér nem sok, de annyit sem vagyok hajlandó a magyar nép zsebéből feláldozni. Es hogy miért nem, azt is közölhetem : Tudjuk, hogy ezek az elsőbbségi részvények nincsenek a szegény emberek zsebében vagy tárczájában, hanem nagy pénzintézetek, nagy pénzcsoportok kezében. Tudjuk, hogy itt Magyarországon is vannak, különösen a Kereskedelmi Bank konczertjébe tartozó vállalatok, viczinális vállalatok, pl. a vasúti bank réven és látjuk, —nem akarom tulsok számadattal igénybe venni szíves türelmüket — hogy ezen helyi érdekű vasúti magyar érdekeltség az el őbbségi részvényekben névértékben 100 millió 238.900 korona értékkel bir, amelynek fedezésére kiállítottak 4 és. 4%%-os kötvényeket, öszszesen 68,152.000 koronáért, ugy hogy itt már ez a bankcsoport 32 millió és annyi száz korona különbözetet mint hasznot kapott, mert hiszen az elsőbbségek annak idején, ugyebár, teljes értékükb n beváltatnak. (Ugy van ! balfelől.) Az sincs sehol megírva, hegy a helyi érdekű vasutak elsőbbségi kötvényei csak 4, vagy 4%%-ot jövedelmezhetnek. Tudok oly vasutakat, amelyeknél a jövedelem évek hosszú sora óta tetemesen nagyobb. Mondom, ezen elsőbbségi kötvények egy bankcsoport kezében vannak. Ezt a bankcsoportot képviseli a vasúti bank, amely pl. 1912-ben 15'59 százaléknyi osztalékot osztott ki, ha tehát véletlenül egyes elsőbbségi kötvények kevesebbet jövedelmeztek, azért az ő viczinális vasúti keresete, jövedelme a 15%%-ot mégis megütötte. Arra a kérdésre tehát, hogy van-e egyáltalában jogosultsága annak valaha, de különösen most a háború idején, hogy egy hadiadóból ilyen jövedelmező vállalat támogatására bizonyos bevételeket átengedjenek : más választ adni, mint azt, hogy ennek legkisebb jogosultsága sincsen, nem lehet. És ha szemügyre veszem, hogy a Kereskedelmi Bank érdekeltségén kívül, — hisz ez még a kisebb érdekeltség — a többi, kiknek a birtokában van, azt látom, hogy mindenesetre nagy német bankcsoportokéi ezek a részvények. Azt hallom itt a ministerelnök ur ajkairól, hogy az erdélyi betörés sok száz milliónyi kárt okozott és midőn azt kértük, hogy az állam kárpótolja az ottani károsultakat, akkor azt mondták, hogy az államnak erre nincs pénze. Azt látom, t. ház, hogy igaz, hogy a háború következtében egy pár száz vagy ezer ember milliomossá és egy pár tuczat ember sokszoros milliomossá lett, de azt is látom, hogy sok ezer kisiparos, kiskereskedő, kis ekzisztenczia teljesen tönkrement a háború alatt, (Igaz! Ugy van! balfelől.) mert az a kis-