Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 30? siralmas helyzetét, hanem okozza évtizedekre visszamenőleg az az egyrészt tervszerütlenség, másrészt zsugoriság, az előrelátásnak az a hiánya, amelynek folytán az államvasutak anyagának, felépítményeinek, alépítményeinek, mozgóanyagának a jókarbantartását és fejlesztését elmulasztották. (Ügy van! balfelöl.) Egy sokezer kilométeres vasúti szervezetnél, ahol folyton változnak a viszonyok, ahol folyton bizonyos fejlődési proczeszszussal állunk szemben, hogy ott nagystílű beruházási tervezet, nagyszabású programra kell, amelyhez alkalmazva azután nagyszabású adminisztratív reform szükséges, hogy ezek együtt azt a nagy állományt állandóan az igényeknek megfelelő nivón tarthassák. Mi történt nálunk ? Egyetlen egy nagyobbszabásu vasúti beruházási tervet ismerek: ez az, amelyet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister korában terjesztett elő, (Ugy van! balfelöl.) ez körülbelül felölelte azt a makszimumot, amelyet egy több évre terjedő vasúti beruházási programra magában foglalhat. A mostani munkapárti kormánynak azután egyik legelső feladata volt, hogy e beruházási programmot körülnyírbálja, redukálja és még redukált formájában se hajtsa végre. Mezőssy Béla: Érdemnek minősítették! Ábrahám Dezső: ügy, mint a tízmilliós telepítési alapot is! Gr. Batthyány Tivadar: És mi a következménye, t. képviselőház ? Az, hogy amint kitört a háború, egy dezolált állapotban lévő államvasuti organizmussal mentünk neki a háborúnak. T. képviselőház ! Az előttem szóló t. barátom, gróf Esterházy Móricz képviselőtársain felemlítette a hajózás kérdését is, kapcsolatban ezen törvényjavaslattal, valamint az előadó ur is abban a reláczióban és abban a vonatkozásában, hogy t. i. miért nem. lett ez a vasúti szállítási adó a hajózásra is kiterjesztve. Teljesen osztozom az előadó urnak azon felfogásában, hogy a két nemzetközi egyezmény határozottan szabadnak nyilvánítván a Dunát, ezek sérelme nélkül e kiterjesztés keresztülvihető nem volna. Osztozom sok tekintetben gróf Esterházy t. képviselőtársamnak a hajózásunk fejlesztéséről vallott felfogásában. Igen gyakran szólaltam fel ezen házban, épen a mi folyamhajózásunk nagyobbmérvü fejlesztése érdekében és utaltam arra, hogy amig más országok folyamaikat mint közlekedési eszközöket óriási mértékben kiaknázzák és előnyben részesitik mindig a vizi utat, mint sokkal olcsóbbat a vasúti úttal szemben, (Ugy van! halfelől.) addig minálunk, sajnos, évtizedeken át a vasutat mindig ugy állították oda, mint a hajózásnak hivatott, államilag protegált ellenségét és mindig a vasutat támogatták és támogatták a vasúti igazgatóságunkat abban, hogy mesterségesen igyekezett a forgalmat a hajózás természeténél fogva olcsóbb útjáról a vasútra átterelni. (Ugy van! halfelől.) E tekintetben bizonyos idő óta javulás állott be, hogy ugy mondjam; a közvélemény és a kormányzat, hála Istennek, kissé több érzéket mutatott és mutat a folyamhajózás jelentősége iránt. Ezt a kérdést majd máskor behatóbban lehet tárgyalni. Itt csak két szempontot akarok érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy helyeslem, hogy a folyamhajózás ne legyen bevonva ebbe az adóba, nemcsak azért, mert a nemzetközi egyezmények igy mondják, mert, engedelmet kérek, de én most a legutóbbi három évben annyi nemzetközi egyezményt láttam teljesen végelgyengülésben kimúlni, hogy e tekintetben valami nagy skrupulusaim igazán már nem lehetnek. (Ugy van ! balfelöl.) Sümegi Vilmos: Nemzetközi béke kellene! Gr. Batthyány Tivadar: Hanem igenis, az egyetlen, némi kis palliativumot látok arra nézve, ha már a vasúti szállításokat ilyen óriási mértékben megdrágítjuk s ezzel közgazdasági igényeink mérlegét ennyire megrosszabbitjuk, hogy legalább a vizi ut maradjon szabadon és hogy innen mesterségesen rákényszeritsük közgazdasági életünk tényezőit arra, hogy a vizi útra ráfanyalodjanak és élvezzék annak igazán olcsóságát és előnyét. (Ugy van ! bálfelöl.) Azonban ne méltóztassanak általános külpolitikai felfogásom következményének tekinteni, amit erre nézve mondandó vagyok, (Halljuk ! Halljuk !) de én nagyon félek, hogy önálló rendelkezésünket a mi nagy Dunánkon (Ugy van ! balfelöl.) és nagy mellékfolyóinkon, hogy ezt az önálló rendelkezésünket, amely ma még, tant bien que mai, megvan, szintén elveszítjük. Elveszítjük pedig azon tendenczia folytán, amelyet látok és amely abban nyilvánul, hogy a folyamhaj ózás terén is (Halljuk !) Ausztriával és Németországgal valami nagy testvériességet hozunk létre. Méltóztassanak visszagondolni : pár hónap előtt történt, hogy e nagy hajózási testvériségnek első megnyilatkozásául egy nagy ünnepélyt rendeztek itt Budapesten. Ábrahám Dezső: Nagy blama volt! Gr. Batthyány Tivadar: Hát, engedelmet kérek, az volt blama is, de a tendencziájában több volt blamánál, mert közgazdasági veszedelem volt. Én, amidőn ott összeültek az osztrák, német és magyar hajósok, azt láttam, numero egy, hogy a bolgárok és a törökök — különösen a bolgárokra helyezem a súlyt — csak egy főkonzullal mint vendéggel voltak képviselve. Láttam a követendő példát, hogy jobb lett volna, ha mi is csak a karzaton, mint vendégek, vettünk volna részt a gyülekezetben. De nem ; mi élénk részt vettünk és megértük azt a szomorú tényt, — nem akarok erősebb kifejezést használni,- — hogy a nagy Széchenyink alapította Magyar Tudományos Akadémiánk dísztermében tartottak három állam képviselői, köztük a magyar állam hivatalos képviselői és szaktársadalma egy nagy, kétnapos konferencziát, és a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében még csak tévedésből sem ejtett a t. minister ur 39*