Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

296 687* országos ülés 1917 én sem az állam, sem a képviselőház, sem az egyes képviselők szempontjából indokoltnak el nem ismerem. S ez vezet, amidőn kifogásolom azt, hogy ezen 3. §-nál a kormány kezébe, ismét egy diszkreczionális eszközt adjunk kedvezmények nyújtására és midőn felvetem azt, — hiszen a részletes tárgyalásnál majd vitatkozhatunk róla bővebben — nem volna-e helyes, ha az ezen szakasz álapján adott elengedéseket és kedvezményeket a ház előtt mindenkor be kellene mutatni. Akkor tényleg módja lenne a háznak, hogy ezekről tudomást szerezzen, akkor a nyilvánosság megtudná : miért adatott, vagy miért nem adatott meg a kedvezmény, viszont a bürokratikus eljárás meg lenne rövidítve, minthogy minden egyes esetben akár előzetesen is idekerülhetne az ügy a házhoz, amidőn a dolognak fontossága, vagy kereskedelempolitikai és adminisztratív szempontokból keresztülvihetősége ezt indokolja, vagy megengedi. Itt vagyok bátor a 3. §-ra vonatkozólag felhozott azon kívánságot, amelyet gróf Zichy Aladár hangoztatott és amelyet én is teljesen átérzek, a magam nevében is hangoztatni, hogy t. i. ez a tarthatatlan helyzet, amidőn általánosságban elhangzott vádak vannak a levegőben, elvégre tisztáztassék s a tisztázást megnehezítő vagy akadályozó okok elimináltassanak. Nézetem szerint az, akinek zsebében lista van, álljon elő. mert azt hiszem, az a lista idevaló a ház elé s nagyon bajos e tekintetben korlátot és határt szabni az bánt, hogy kinek zsebében van titkos lista és kinek kötelessége az ő listáját nyilvánosságra hozni. (Helyeslés bal felől.) Most áttérek azon kérdésekre, melyek a javaslat egyéb hatásaira vonatkoznak és amelyekre nézve, sajnos, sem az eladó ur különben igen tartalmas beszédében, sem az indokolás, sem a bizottsági jelentés valamint a kivételes hatalomról szóló vita a bizottsági tárgyalás során valami kimerítő választ nem adott. Kétségtelen, t. ház, hogy ezen.javaslat igen súlyos megterhelést jelent a közönségre nézve, annál súlyosabbat, mert a háborús viszonyok következtében megszűnt az a kétirányú közérdekű kötelezettség, mely a szállítással foglalkozó vállalatok részéről a közönséggel szemben fennállt, t. i. a szállítási kényszer és az egyenlő elbánás elvének kényszere. Már most, ha ezen közérdekű kötelezettségekre vonatkozó kényszer megszűntével mindamellett egy uj megterheltetést hozunk és ezen uj megterheltetés akár tarifa, akár adó alakjában 120 milliót, vagy nem tudom mennyit eredményez, — nézetem szerint ez egyáltalán nem változtat a tényen, valamint az sem, hogy az állam pénzügyi szempontjából ez tényleg bevételi többletet jelent, aminthogy a kormány kénytelen és köteles is gondoskodni arról, hogy az állam bevételeit fokozza a láadások fedezhetése végett és ennek következtében csak érthető, hogy az általános hadiadójavaslatok során eljutottunk ezen január 23-án, kedden. pénzügyileg mindenesetre igen súlyos, elég nagy összeget kilátásba helyező törvényjavaslathoz. De, t. ház, épen az előbb emiitett kétszeres közérdekű kötelezettség megszűnte következtében én szerintem a most beterjesztett törvényjavaslat kétszeres sulylyal és fontossággal is bír arra a, mondhatnám, igen súlyos forgalmi zavarra, azokra a forgalmi állapotokra, amelyek ma az ország legfontosabb közlekedési vállalatánál, a magyar államvasutaknál tagadhatatlanul uralkodnak és amelyeket napról-napra tapasztalunk. Hiszen ha csak egy financziális rendszabályról volna szó és egy elvont adóteóriának a gyakorlati megvalósításáról, akkor megengedem, hogy nem volna helyén az, ha bármi tekintetben a forgalmi viszonyok és a forgalmi lebonyolítás kérdésével akarnék ma itt foglalkozni. De amikor az államnak legfontosabb forgalmi vállalata az állam kezében van, amikor az nem magánvasut, hanem államvasút, amikor a viozinálisok legtöbbje állami kezelésben áll, akkor szerintem nem is Ítélhető meg helyesen ez a javaslat, nem ítélhető meg e javaslat szükséges vagy szükségtelen volta anélkül, hogy valami tekintetben, ha nem is részletekbe menő, de mégis hozzávetőleges képet nyerjünk arról, hogy az igen t. kormány a három háborús év tapasztalatait az államvasutak, illetve a forgalom tekintetében minő irányban kívánja fruktifikálni. (Helyeslés a baloldalon.) Amit itt eddig ebben a tekintetben hallottunk, az, mint már említeni bátorkodtam, nagyon kevés, vagy semmi. Körülbelül egy évvel ezelőtt tárgyaltuk a rendkívüli hatalomról szóló jelentéseket és a tárgyalás során különböző kérdéseket voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi minister úrhoz intézni. Egy részükre kaptam választ, más részükre nem kaptam választ, sőt még olyan kérdésre is kaptam választ, amit soha életemben az igen t. kereskedelemügyi minister úrhoz nem is intéztem, de ha intéztem volna, megérdemelte volna az a kérdés, hogy arra soha választ ne kapjak. Azonban ismétlem és elismerem., hogy kérdéseim egy részére kaptam választ ; ezek azonban inkább általános természetűek voltak. Most, ha forgatjuk az indokolást, látjuk, hogy ez a teljesítőképességről és a beruházásokról szintén nagyon keveset mond, amit mond, az is többnyire a helyi érdekű vagy a magánvasutakra' vonatkozik, nem annyira az államvasutakra, már pedig a közgazdasági és hadászati és mindenféle szempontból ugv a háborúban, mint a bókében az államvasút mégis csak fontosabb, mint akár a helyi" érdekű, akár a magánvasut. Amikor egy körülbelül 100— 120 milliós ujabb megterheltetést várunk egy nagvrészt állami tulajdonban lévő üzem utján, akkor, azt hiszem, megkövetelhetjük, sőt meg is kell követelnünk, hogy felvilágosítást kapjunk a tekintetben, hogy ezen üzemtelj esitő képességét milyen módon, milyen határok között kívánják lentartani, — eltekintve attól, hogy a magyar államvasutak teljesítőképessége a jövendő és a demobilizáezió utáni idők szempontjából abszolúte