Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

7 január 23-án, kedden, 297 687. országos ülés 191 nem másodrendű kérdés, a mit, azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) E tekintetben az indokolás hiányos voltának illusztrálására csak egy-két sort leszek bátor felolvasni, így a 9-ik oldalon azt mondja az indokolás : (Olvassa.) »A többi magánvasut egy része is nehéz helyzetbe jutott a háború következtében, még pedig nemcsak a személyi kiadások és az anyagárak emelkedése folytán, hanem főleg azért, mert pályájuk, forgalmi eszközeik és felszerelési tárgyaik rendkivüli igénybevétele folytán jelentékeny költséget okozó megujitási munkák és beruházások szüksége fog rájuk nézve hovatovább bekövetkezni. Az államvasutaknál ezen költségek fedezésére az állami bevételek szolgálnak.« A 8-ik oldalon pedig azt mondja a vasutakról általában (Olvassa.) »a helyreállítási és megujitási munka csak kis részben volt eszközölhető«. Engedelmet kérek, midőn egyfelől a vasutaknak legnagyobb része állami tulajdon, vagy állami kezelésben van, midőn viszont egy javaslatot tárgyalunk, amelyről ismételten azt mondják, hogy ez az állami bevételek szempontjához szükséges és az állami bevételek fokozására szolgál, akkor, nézetem szerint, ép az indokolás alapján megvan a kettős jogczimünk arra, hogy most már megtudjuk végre, hogy az állami bevételek ezen tekintélyes részének felhasználásával vagy fel nem használásával fogják-e ezen beruházási és fentartási költségeket fedezni, amiket ugyancsak ugyanezen indokolás, sajnos, minden közelebbi meghatározás, adat és statiszttika nélkül szükségesnek mond. Hiszen ha csak a vasutak financziális szempontját vennők és a mellett csakis a forgalom intenzitását néznők, akkor nagyon kétségessé válik ezen javaslat időszerűsége. Tudvalevő ugyanis, hogy az önköltség fordított arányban áll az intenzitással ; viszont ez az önköltség lényeges elemét alkotja a tarifának. Természetes dolog, hogy a díjtételnek nagyon sok más és fontos eleme is van, de az önköltség egyik igen fontos eleme. Mondom tehát, ebből a szempontból is, tehát vasúti szenmontból is hereien e javaslatot csakis a rideg financziális adójDolitika szempontjából nézni és bírálni. Nézetem szerint az általános forgalmi és közgazdasági szempontot kell tekintenünk akkor, a mikor 100 vagy 120 milliós megterheltetést rovunk az országra és a háznak joga van megtudni, ha csak általános vonásokban is, hogy az igen t. kormány minő állásjjontot foglal el az államvasutak fentartása, kibővítése, teljesítőké jiességének fokozása szempontjából és minő beruházásokat hajlandó vagy nem hajlandó eszközölni. E tekintetben tehát nem zárkózhatunk el a fenforgó bajok orvoslása elől. Kétségtelen, hogy a hadi helyzet következtében nálunk is, ellenségeinknél is nagy forgalmi zavarok vannak, melyek leküzdése érdekében mindenütt történt többkevesebb, de valami mindén államban történt. Az illető parlamentekben is foglalkoztak e kérdésekKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. kel, s azt hiszem, a mi parlamentünk lesz legvégén annak a sorozatnak, mely a forgalmi kalamitások eltüntetésének kérdésével foglalkozik. Eleget olvashattunk a Francziaországban és Oroszországban uralkodó forgalmi mizériákról. Angliában is a forgalmi viszonyok nehézségei kvázi felélesztik a régen hatályon kívül helyezett gabonavámokat. Ott január elején felemelték a személyi tarifát is 50 peTczenttel. A különböző vasúti társaságok képviselői összejöttek és megbeszélték a vasúti kocsiparkok felosztását és egyéb tarifális intézkedéseket és nagyrészt megegyezésre jutottak. Mindez amellett szól, hogy a magyar képviselőházat is tájékoztatni kell az iránt, mit szándékozik a kormány tenni a fennálló kalamitások tekintetében. Minthogy e részben keveset hallottunk a t. túloldalról, kénytelen vagyok néhány kérdést intézni a kereskedelemügyi minister úrhoz. Hangsúlyozom, hogy első kérdésem legkevésbbé sem függ össze a jelen javaslattal, mert az a vasúti utasok személyi forgalmát, az utasok kényelmét illeti. Elismerem, hogy nehéz e bajokon segít eni, mert mindaddig, amíg nem történhetik meg a személyek összepréselése a vaggonokba ülés előtt, a jelen helyzetben nem lesz elkerülhető a személyek összepréselése magukban a vaggonokban. De amire a kereskedelemügyi minister figyelmét különösen felhívom, egy olyan epizód, amely január elején a budapesti személyi pályaudvarokon lejátszódott. Deczember közepén megjelent a lapokban egy szivhez szóló, meggyőző erejű felhívás, mely olyan igazságokat tartalmazott, hogy akinek nincsen szüksége utazni, ne utazzék, hogy aki utazni korán menjen ki az állomásra, azonkivül, hogy bizonyos vasúti meneteket be akarnak szüntetni. Következett erre a karácsony s a koronázás a maga óriási forgalmával. Ugy hallom, huszonnégy órán belül 200.000 utas fordult meg a budapesti pályaudvarokon. Jött aztán január elseje, amikor a budapesti—wieni relácziókban mindkét líályaudvaron számos vonatot szüntettek be ; igaz, hogy néhány ujabb vonatot is indítottak. Ez azonban mindenféle előzetes hírlapi közlemény nélkül történt, csak az a bizonyos deczemberi figyelmeztetés czélzott erre. Ilyenformán csak magán az állomáson tudtuk meg, hogy ez vagy az a vonat be lett szüntetve. De még az olyan könynyelmü ember is megjárta, aki az államvasút! alkalmazottaktól január elsején pénzéit vett menetrendet, mert még ebből sem tudhatta meg a valót. x4z alkalmazottak ugyanis még tiz nappal ezelőtt is árulták azt a menetrendet, amelyben például olyan Bécsbe való vonatok voltak felvéve, melyek ma már nem járnak. Nem akarom reprodukálni azokat a nem nagyon hizelgő nyilatkozatokat, melyeket január elsején és azután is emiatt hallani lehetett a budapesti pályaudvarokon. Természetes, hogy a közönség nem tudta megérteni, hogy a sokat hangoztatott fegyelmezettség szempontjából miért szükséges január elsején olyan áprilisi tréfát csinálni, hogy oly 38