Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 2ÍI5 mint a kadinyereségadóról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor, amikor szintén az osztrák helyzetre való utalással bizonyas fait accompli elé állíttattunk és mindenesetre igen plauzibilis, igen helytálló érve volt a t. kormánynak az, hogy tekintettel az egyenlő elbánásra, az ipar Magyarországon sem sújtható magasabb adóval, mint Ausztriában. Hasonló analóg eset áll fenn nézetem szerint ezen vasúti hadiadó tekintetében is az Ausztriával való kapcsolatunknál és a viszonosságnál fogva. E tekintetben tehát bátor vagyok felvilágosítást kérni az igen tisztelt kormánytól, annyival is inkább, mert szükségét látták annak, hogy a kevés bbé fontos kérdés, a bélyegilletékek felemelése tárgyában a felvilágositást az indokolásba igenis már belefoglalják. Ugyanezen okoknál fogva — és azt hiszem, ezeket bővebben fejtegetnem nem kell, azért nem is élek vissza e kérdésben a t. ház türelmével — szükséges az is, hogy a vasúti hadiadó behozatalának kérdése felől, amennyiben az Bosznia- és Herczegovinára is vonatkozik, ép ugy nyerjünk tájékozást, mint a bélyegilleték felemelésére vonatkozólag. Egyik előttem szólott t. képviselőtársam, gondolom Hódy Gyula t. képviselőtársam, érdekes beszédében többek között utalt a javaslat pongyolasigára. E tekintetben sajnálattal látok egy passzust például az indokolásban, ahol azt hiszem, hogy különösen a mai napirendre való tekintettel, esetleg más szavakkal lehetett volna az exemplifikácziót felhozni. Azt mondja t. i. az indokolás (olvassa) : »Az adó a törvényjavaslat 1. §-a szerint minden gyors- és teheráruszállitinányra kiterjedne, legyen az akár áru, akár más tárgy, tehát pl. az élőállat és a hullaszállitásra is.« Amikor ennyi százmilliókra rugó forgalomról van szó és amikor világháborúban vagyunk, hogy akkor különös megnyugtatásul fog-e szolgálni az, hogy a hullaszállitásra is vonatkozik-e ez az adó, azt igazán kétségbevonom. Azt hiszem, tehát, hogy ezt meglehetősen felesleges volt az indokolásba belevenni és talán ez is arra a pongyolaságra vezethető vissza, amelyet Hódy Gyula t. képviselőtársam nézetem szerint nem jogosulatlanul hozott fel a javaslattal szemben. Még egy megjegyzésem volna magára a javaslatra, különösen pedig annak sokat vitatott 3. §-ára, amely tudvalevőleg mégis 4-5%-ot garantál — amennyiben egyáltalában van jövedelem — a h. é. vasutak elsőbbségi részvényeinek. De ha figyelembe veszszük azt, hogy tulajdonképen kiknek kezében vannak ezek az elsőbbségi részvények, hogy ezeket annak idején micsoda remények és micsoda Ígéretek reményében vették, akkor nem tarthatom egészen helyesnek ezt a rendelkezést, mert vagy megadjuk nekik a kilátásba helyezett 5%-ot, vagy pedig, ha egyáltalában fináncziális nehézségek vannak, akkor a rentabilitási kérdést ennél ép ugy, mint más kérdéseknél is, sajnos, figyelmen kivül kellene hagyni. Egy dolog van azonban ezen szakasz rendelkezésénél, amely magyarázatot igényel és amelyre vonatkozólag igen örülnék, lia a t. túloldalnak egyik szónoka ez iránt megnyugtatna, illetőleg, ha bebizonyítaná, hogy felesleges az aggodalmunk a 3. § alapján nyújtható különböző kedvezmények tekintetében, t. i. hogy miért; állapítják meg a titkosságot, illetőleg miért nem mondják ki e^en kedvezmények megadásának nyilvánosságát ép ugy, amint — erre különben később rá fogok térni — a refakcziák tekintetében sem volna ez hátrányos. Azt mondja ugyanis a 3. §. (olvassa) : »A pénzügyminister felhatafmaztatik, hogy a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg az alábbi esetekben a vasúti hadiadó egy részének beszedését, illetőleg az állampénzárba való beszolgáltatását elengedhesse és az elengedés feltételeit megállapithassa.« Hát engedelmet kérek, én azt a kérdést szeretném tisztázni, — mert esetleg tévesen fogom fel a dolgot — hogy vájjon ez az adóelengedés is hirdetési kötelezettség alá esik-e, vagy nem. Én azt hiszem : nem. mert végtére is ez nem tarifaemelés, nem refakczia, hanem adó ; és talán annak is egyik indoka, hogy miért viszi keresztül a kormány ezt a nagy megterheltetést adó és nem tarifa alakjában, ennek ilyen természetében rejlik. Azt, hogy ezen adóelengedések nyilvánosságra hozassanak, még inkább indokolják azon adatokat, amelyeket Laehne Hugó t. képviselőtársam mai beszédében felhozott, ö rámutatott azon sok képviselőre. — s itt a magam részéről a párthoz való tartozandóságra semmi súlyt nem vetek, csak a tényre magára — aki, valamely viczinális igazgatóságában ül, sőt maga az igen t. minister ur is igen kellemetlen helyzetbe kerülhet, hogyha pl. egy adott esetből kifolyólag az ilyen adóelengedés ügyében felszólal és azt mondja : az ő zsebében van a lista, hogy kik jártak közben ily adóelengedés iránt a 3. §. alapján, de a listát n3Ülvánosságra nem hozza. És akkor megint a maihoz hasonló helyzetben vagyunk, hogy t. i. oly titokkal állunk szemben, amely voltakép már nem titok. Mert ha ez a 3. § állami érdekből a titkosságot követelné meg, ha azt involválná, hogy az adott kedvezményeket titokban kell tartani állami szempontból, én ezelőtt meghajlok és elismerem a titkosságnak j ogosultságát, amikor az illető tények telj es ismerete az országnak és az államnak esetleg kárt okozhatna. De a titkosságnak azt a fokát és azt a különös fajtáját, amely magát a tényt konczedálja. de az egyes eseteket a titok leplével fedi el ; amely elismeri ugyan a hibát általánosságban, de nem ad módot; hogy az illető eset korrigáltassák, az illető jDacziens meggyógyuljon, ezt nem akczeptálom. A titkosságnak . ezt a fajtáját, — amely iránt remélem a holnapi nap el fogja oszlatni aggályainkat — amely megengedi, mint a jelen esetben is, hogy a vilásháboru közepett az egész háznak, mint olyannak tekintélye csorbittassék egyfelől, másfelől pedig épen a mélyen t. kijárok ki- és bejárása toyáhbra is nyitva maradjon és tekintélyük ne csorbuljon, — ezt a titkosságot, a titkosságnak ezen különös fajtáját
