Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 289 ján az áruforgalomból várható bevételi tételek igy alakulnak. A magyar államvasutaknál katonaszállitásból 4,693.934 korona 74 fillér, gyorsáruknál 14,066.9.17 korona 36 fillér, teheráruknál 287,819.787 korona 43 fillér. Ez összesen 306 millió 580.630 korona 53 fiüért tesz M. Ehhez azonban még hozzá kell adni a törvény által előirt a teher- és gyorsszállitási áruk után járó 7, illetve 5%-os szállítási adót, ami összesen 15,385.000 koronát tesz ki. Ez együtt 321,966.000 korona. A máv. kezelésében álló helyiérdekű vasutaknál a tételek igy alakulnak : katonaszállitásból 750.744 korona 08 fillér, gyorsáruszállitásnál 1,723.378 korona 61 fillér, teheráruknál 47,197.614 korona 53 fillér, összesen 49,671.737 korona 22 fillér. Hozzávéve az előbbi alapon az 5%-os szállítási adót, ez 2.100.000 'korona, együtt 51,572.000korona. A saját és más üzemben álló helyi érdekű vasutaknál várható bevétel kereken 14 millió, az 5 százalékos szállítási adó 588.000 K, együtt 14 millió 600.000 korona. A fővasutaknál, melyek magánüzemben vannak, kitesz az összeg 44 millió koronát ; ehhez hozzávéve a szállítási adót, 22 millió 266.000 koronát, ez együtt 46,266.000 korona. Ha ezt összeadom, a főtételek a következőképen alakulnak: a m. kir. államvasutaknál a bevétel lesz 321 millió 966.000 korona, a helyi érdekű vasutaknál, melyek a máv. üzemében vannak. 51,772.000 korona, az önálló és más vasút üzemében lévő helyi érdekű vasutaknál 14,600.000 korona, az önálló fővasutaknál 46.266.000 korona. Ez összesen 434,604.000 korona. Ennyi az áruforgalom bevétele a szállítási adóval együtt. Ha ennek 30%-át veszem, ez 130,381.200. Ebből még le keü vonnom a 15%-ot, mely a 3. §. a) és b) pontja értelmében visszatérítendő lesz. Ez a visszatérítés 9,130.000, tehát maradna 121,251.200 korona, továbbá le kell vonni a törvényjavaslat 3. §-ának e) pontja értelmében a helyi érdekű vasutaknak juttatandó összeget, 2 millió koronát, tehát marad 119 millió 251.200 korona. Tehát nem olyan nagy az eltérés ez összeg és a t. pénzügyminister ur által felemlített összeg között. Én nem is ezt az összeget kifogásoltam, hanem azt, hogy itt is 20%-os latitüd-del méltóztatik dolgozni. Ha 15%-ra szabnók meg a vasúti hadiadót és 15% díjemelést engednénk a vasutaknak, ez bizonyára szebb volna. Mert hiszen igy a minister ur jogokat konfiskál, mert azoknak a vasutaknak a díjemelésre joguk van. Azt mondja a t. előadó ur — bizonyára egyetértően a t. minister ur gondolkodásával — hogy hiszen a magánvasutaknak ezentúl is módjuk lesz a díjemelésre. Bocsánat, de hogy lehet 30%-os vasúti adó után még ujabb díjemelésre gondolni ? Hiszen a helyi érdekű és f ővasutak igy is nagyon nehezen tudnak versenyezni a viziutakkal, kivált ott, a hol ezek adómentességet élveznek, amit magában véve nem kifogásolok. De már a 30%-os emelés mellett is bizonyára nehezen tudnak majd versenyezni az olcsón dolgozó cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társasággal és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási TársaságICÉPVH. NAPIÓ. 1910—1915. xxxni, KÖTET. gai. E verseny mellett tehát a helyi érdekű vasutak forgalma bizonyára ezentúl még jobban fog csökkenni, mert mindenki igyekezni fog áruját tengelyen odaszállítani a fővasut vonalára. A t. pénzügyminister ur a kereskedelemügyi minister úrral együtt is azon a nézeten van, hogy minél előbb tehermentesíteni kell a vasutakat. Ha azt a módozatot veszszük alapul, amelyet én ajánlok, a következők lesznek az esedmények : Az államvasutak bruttó bevétele után visszatérítendő volna 30 százalék, ez 96,589.800 korona. A többi bevétel igy alakulna : 51,772.000. azután 14,600.000 és 46,266.000, összesen 112,638.000 korona. Ez után 15 százalékot számítva, ez kitesz 16,897.700 koronát. Ez az államvasutaknál kitesz az előbb említett 96,589.800 koronával együtt 113,487.500 koronát. Ehhez hozzá kell adni a Máv. kezelésében levő helyi érdekű vasutaknak 49,672.000 koronát kitevő szállítási adó nélküli katonai és áru bevétele után számított 15 százalékának, mint a díjszabás felemeléséből származó fele mint a Máv.-nak járó üzemköltségtöbblet ; ez 3,725.400 korona. Ezt hozzászámítva a 113,487.500 koronához, ez 117,212.900 koronát eredményez. Ebből a tételből minden körülmények között levonandó az u. n. szállítási adó, amely czimen 757.540 koronát számítottam Id. Marad tehát 1,280.760 korona az a különbözet, amely elő fog majd állani az esetre, ha bele méltóztatnának menni a 15 százalékos díjtétel emelésébe, amire az összes vasutaknak joguk van engedélyokirataik alapján. A pénzügyminisfcer ur és a kereskedelemügyi minister ur »gondos mérlegelést* helyeznek kilátásba. Nem tudom, hogy ez mennyire fog kihatni ? Ha a törvényjavaslatban mindig csak azt olvassuk : »engedhető«, »mérlegelhető«, »saját számlájukjavára eshető*, »fizethessenek« : nem különös ez ? Nem hiszi-e a t. minister ur, hogy furcsa itt ismét az állam közpénzéből nyújtani visszatérítést magánosoknak ? Nem méltóbb-e az államhoz, ha nem ébreszti ismét azt a jogos gyanút, hogy üzleti eredményekből való esetleges lefölözésbe akar bocsátkozni ? Ebbeli aggályaink annál jogosultabbak, mert hisz tudjuk, hogy elődje, a »tisztelt barát«, már megkísérelte, hogy állami üzletekből bizonyos czélokra pénzt juttasson ! Én a t. minister urnak egyéni tisztességében nern kételkedem, de megütközöm azon a már szokásossá vált eljáráson, hogy minden adóbevételnél visszatérítési jogot biztosítanak a ministereknek, akik jogot kapnak arra, hogy magántársaságoknak visszatérítést adjanak az állam pénzéből! Mikor itt a közönség ujabb terheket kénytelen viselni, mikor az a szegény adófizető ujabb 30%-kai terheltetik meg, akkor egynémely vasutak, amelyeket nem tudom, ki ural, visszatérítést kaphassanak ? Én nem kifogásolom az igazgatói tantiémeket. S Én magát ezt az erkölcsbe vágó tényt nem akarom bemutatni a kellő világításban. (Helyeslés hälfeíől.) Nem hiszem, hogy az igen tisztelt pénzügyminister urnak ez minden tekintetben 87