Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
290 687. országos ülés 191 megfejelne, és méltóztassék elhinni, itt azután megint jogosultabb a'gyanú, hogy ausztriai nyomás alatt méltóztatott ezt a dolgot megcsinálni, mert hiszen Ausztriában a 15%-os dijtételeket, valamint a 15%-os vasúti adót megcsinálták, mint az előadó úrtól előbb hallani volt szerencsém. Én a »kaiserliche Verordnung«-ot, sajnálatomra, nem tudtam még a mai napig beszerezni, nem tudtam hozzájutni "a Wiener Zeitung azon számához, amelyben közölve volt ; ennélfogva nem tudom határozottan megállapítani, de az igen tisztelt előadó ur volt szives kisegiteni zavaromból, mert bevezető előadói beszédében határozottan bejelentette, hogy Ausztriában 15%-os vasúti adóban és 15%-os dij tétel emelési kedvezményben részesülnek a vasutak. Hát nem lett volna szebb nálunk ugyanezt megcsinálni ? Senkinek eszébe sem juthatott volna a kételynek még gondolata, árnyéka sem. így azonban ne méltóztassék rossznéven venni, de örökös szálkaként fog megmaradni bennünk az a tudat, hogy ha visszatérítésről fogunk hallani, akkor ez biztosan pártpolitikai érdekekből, a kormányhatalom megerősitése czéljából történik, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És akkor nem lett volna ok arra, hogy a mindnyájunk által várt uj érának bekövetkezésében kételkedjünk. Nem akarom azt az erős kifejezést használnis hogy pongyola ez a törvényjavaslat, bár azt is használhatnám. Tekintettel azonban arra, hogy tudom, hogy nem a minister urak, hanem szakközegeik csinálják ezeket a javaslatokat, csak azzal a kifejezéssel élek, hogy hemzseg a hibáktól, (Ugy van! Derültség balfelől.J Stilushibára nem is mutatok rá. csak a közjogi részt emelem ki, t. ház. (Halljuk / Halljuk ! baljelől.) A mai időkben, midőn még nemrég itt a képviselőházban ujabb horvát közjogi vita keletkezett, mert a horvát képviselő urak oly féltékenyen őrködve jogaik felett, órákhosszat tartó felszólalásokban ugy mint a hitlevél szerkesztése alkalmával, itt is megtették, hogy védték vélt jogaikat, akkor azt kell látnunk, hogy a 2. §-ban nagyon furcsa kifejezés foglaltatik. (Halljuk! Halljuk! balfelöl!) »Hogy a magyar szent korona országain kivül eső területekkel való forgalomban, valamint ilyen területeknek Magyarországon át irányuló« . . ., mi ez, t. pénzügyminister ur ? Ez szembeállítása a »Magyarország« szónak a magyar szent korona országain kívüli területtel. T. pénzügyminister ur, nem tudom, hogy a mostani kormánynál szokásos-e az, ami a múltban tudomásom szerint szokás volt, hogy minden minister az általa beterjeszteni szándékolt törvényjavaslatot a ministertanács előtt elküldje ministertársainak, ugy hogy azután azon a ministertanácson, amelyen az illető szakminister bemutatja javaslatát, minden minister megteheti észrevételeit. Nem tudom, az igazságügy minister ur nem látta-e ezt a törvényjavaslatot ? (Felkiáltások baljelöl: Nem !) Nem tudom, hogy a kereskedelemügyi minister ur, aki elvégre elég érzékkel viseltetik az ilyen kérdések iránt és aki január 23-án, kedden. tudja, hogy elődjének rendkívül heves vitája volt épen a vasutak miatt a horvátokkal akkor, midőn a felügyelete alá rendelt vasutak ügyéről volt szó, miért nem őrködött féltékenyen annak a kifejezésnek megállapításának amely olyan kirívó módon jut előtérbe és félreértésekre adhat okot. Ne vegye rossz néven, — állami érdeket tartok én is szem előtt. t. minister ur — midőn azt mondom, hogy a pénzügyi leszámolásnál rendkívüli nehézségek adhatják elő magukat akkor, ha ez a szakasz változatlanul megmarad. Már most bejelentem, igen t. pénzügy minister ur, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ehhez a szakaszhoz az általam helyesebbnek vélt és közjogilag is szabatosabb kifejezésekkel készített szakaszt leszek bátor javasolni, hogy ez a »Magyarország« szó a magyar szent korona országaival szembe ne állittassék oly ridegen. Elhiszem, tudom, hogy ez nem volt a kereskedelemügyi minister ur czélzata, azonban ez az eset is bizonyltja, hogyan készülnek nálunk gyorstalpalás módjára ezek a törvények. A képviselőház hónaitokon át szünetelt. Ez alatt az idő alatt csak volt módjuk az igen tisztelt minister uraknak elkészíteni a javaslatokat és talán lett volna módjuk alkalmas formában velünk közölni is. azonban, ugy látszik, egészen más dolgokkal vannak az urak a kivételes hatalom gyakorlásában eltelve. Ezúttal nem óhajtok a kereskedelemügyi minister urnak megfelelő adatokat rendelkezésre bocsátani, azonban a legközelebb meginduló vitánál ugyanis lesz alkalmam ezekkel bőségesen szolgálni, ha ugyan addig a napilajDok híradása szerint nem leszünk esetleg abban a joeches helyzetben, hogy a kereskedelemügyi minister urat itt már többé nem üdvözölhetjük. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A részletes vita alkalmával a 3. §-nál egy fontosabb pontra is ki fogok terjeszkedni. (Halljuk ! Halljuk!) Előreboosátottam, hogy én az ország pénzügyi érdekeit épen ugy szem előtt tartom a magam módja szerint, mint az igen tisztelt minister urak. de viszont midőn azt látom, hogy az egész javaslat azon alapul, hogy szerzett jogokat konfiskál csak azért, hogj 7 adandó esetben gondos mérlegelés alapján engedményekkel jutalmazhasson : akkor nagyon kérném a t. pénzügyminister urat, méltóztassék talán ma már szakszempontból a kereskedelemügyi minister úrral egyetértőleg talán az »engedhető«, »lehető« szavak helyett egy imperativ rendelkezést beilleszteni ebbe a törvényjavaslatba ugy, hogy »visszaadandó* mondassék, nem pedig »visszaadható«. (Helyeslés balfelől.) Akkor minden kétely el lesz oszlatva és a t. pénzügyminister urnak sem lesz oka arra, hogy esetleges felszólalásaival az ő különben is túlságosan drága idejét igénybevegyük. De a 3. §. c) pontjánál, ott, ahol elvárná az ember, hogy hasonló elbánásban részesittessék, — ezt nyíltan megmondom már most, mert zsákban macskát árulni nem akarok — találok egy pontot, amely azt mondja, hogy oly más vasút kezelésében lévő, vagy helyi érdekű vasutaknak
