Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
288 687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. tásra. Mert ő 20% latitüddei dolgozik. Hiszen elismerem, hogy a forgalomban ez nem fikszirozható ma egész határozottsággal. De legalább megközelítő számot csak produkálhatott volna a minister ur. Ugy látom, ő mindig azon van, hogy neki legyen igaza. De végtére ez az ő dolga s a gondos előrelátás az ő kötelessége. De midőn a törvényjavaslatot kezembe veszem, lehetetlenség szó nélkül elmenni már annak létrejötte felett is. (Halljuk! Halljuk!) Ugy tudom, s talán jól vagyok informálva, hogy ezen a vasúti hadiadó életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatnak keletkezésére irányadó befolyással volt az igen tisztelt pénzügyminister inra az osztrák kormány határozott kívánsága. Adatokkal fogom igazolni, hogy ő a kereskedelemügyi minister úrral együtt, eleinte nem is tudta, hogy ilyen vasúti hadiadót akarnak-e életbeléptetni, vagy pediglen díjtételemelést. A vasutak hivatalos közlőmének, az u. n. Vasúti és Közlekedési Közlönynek november 29-iki 186. számában közhírré tétettek az egyes vasutak által a berni egyezmény értelmében a díjszabási emelések. Azonban ezekben a díjszabási emelési hirdet ménjükben abszolúte nem foglaltatik benne az a szó, hogy »vasuti hadiadó«. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy az érdekelt szakkörök meghallgatása nélkül méltóztattak ezt elrendelni. Igaz, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur most, január 4-én egy ankétet tartott, amelyre azonban csak zártkörű társaságot hívtak meg és itt az igen t. kereskedelemügyi minister ur egyszerűen bejelentette, hogy a jsénzügyminister ur által kidolgozott törvényjavaslattal állanak szemben, amelyen azonban már lényegben változtatni nem lehet. (Mozgás a baloldalon.) Ezzel kapcsolatban fel kell említenem azt is. hogy az egyik vasúttársaságnak az ankéten jelenlévő igen t. igazgatója elmondta ott. hogy nagy meglepetéssel olvasta a november 29-iki számban, hogy az általa igazgatott vasút is szerepel a hirdetők között: erről neki nem volt tudomása. Elismerem, hogy az illető társulati igazgató az ankéten meghajolt az igen t. minister ur és a szakreferensek felvilágosításai előtt, — végtére ellene nem tehetett semmit — miután közölték vele, hogy ez a vasút érdekében történt, mert ha nem hirdetik meg előzetesen, akkor a bíróság esetleg nem állapítaná meg a felemelt díjszabási követekseket. A minister ur bizonyára nem fogja tagadni, hogy ezt az óriási horderejű javaslatot, amely pénzügy-politikai, közgazdasági, de magánjogi érdekekkel is kapcsolatos, a szakkörök és az érdekelt- körök bevonása nélkül, a legnagyobb titok leple alatt, úgyszólván hét pecsét alatt őrizve készítették elő. Nem hallgatták meg sem a Közlekedési Tanácsot, se az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, sem az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülést, sem a Gyáriparosok Országos Szövetségét. Ezek csak utólag, ezen az ankéten vettek részt és amikor ott elő akarták adni érveiket, akkor az igen t. minister ur a tőle megszokott udvariassággal kérte, hogy r álljanak el tőle,-mert hiszen érdemben már úgysem lehet a javaslatot változtatni. A Gyáriparosok Országos Szövetsége a tarifa kérdésében egy propozicziót is tett, de azt is el méltóztatott a minister ur egyelőre halasztani, mondván, hogy erre ráérnek a nagy tarifaemeléssel kapcsolatban. A magam részéről is és annak a pártnak részéről is, amelynek nevében beszélni szerencsém van, kijelentem, hogy ezen körülményeken, kívül, amiket most említettem, sokkal súlyosabb, mondhatnám morális kötelességek azok, amik bennünket arra indítanak, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjuk el. (ügy van! baljelől.) Nevezetesen a törvényjavaslat egész szerkezetén végigvonul a kormánynak az az omnipotencziája, amely minden jogot magának biztosit és minden engedményt azok részére ad. akiknek ő jónak látja, (ügy van! baljelől.) »Gondos mérlegelése a viszonyoknak.« Amikor ezeket a szavakat hallom, ne méltóztassék rossz néven venni, de az a hasonlat jut eszembe, hogy ugy vagyunk, mint akik a szájukat már megégették a levessel és azután még a havat is megfújják. Ugyanakkor látjuk, hogy minden kormányintézkedés részrehajlással történik, a j)ártabszolutizmus, a pártzsarnokság mutatkozik a kormány minden egyes intézkedésében. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Metternich mikor hírét vette Talleyrand halálának, azt kérdezte: »Was beabsichtigte der Mann damit ?« Mi is így vagyunk ! Valahányszor egy törvényjavaslattal jön ide a kormány. mi, ellenzékiek is, jogosultságát érezzük annak, hogy kételkedjünk az önök őszinteségében. Nem a korrektséget értem, de azt, hogy ez mind valami mellékczélt szolgál. (Igaz ! ügy van 1 a baloldalon.) Azt hiszem, amikor egy törvényjavaslatban folyton ilyen kifejezésekkel találkozunk, mint »adható«, »engedhető«, »jogositható«, amikor azt látjuk, hogy közvetett adóból, mint amilyen a vasúti hadiadó, tehát közpénzekből magántársulatokat akarnak jutalmazni, még pedig a »pénzügyminister ur gondos és részrehajlatlan mérlegelése alapján«, akkor, t. képviselőház, nemcsak ellenzéki feladat, de úgyszólván törvényhozói kötelesség ennek gátat szabni, már legalább is olyan mértékben, amint az hatalmunkban áll. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én ugy tudom, hogy magánjogi érdekekbe való beavatkozás is történik ebben a javaslatban. Szerzett jogokat akar konfiskálni az igen t. minister ur akkor, amikor a díjtételemelést lehetetlenné teszi olyan vasutaknak, amelyek erre szerződésükben, engedélyokiratukban jogot nyertek. T. ház ! Ha meg méltóztatnak engedni, be fogom mutatni azokat a számításokat, amiket egy hozzáértő szakember az én felkérésemre ejtett meg. Be fogom bizonyítani az igen t. minister urnak, hogy nagyon csekély eltérés fog mutatkozni azon ] a ezimen, amit a minister ur szerzett jogok kon| fiskálásával 30 %-os vasúti adó életbeléptetése i utján akar ma elérni. Az 1913-iki eredmény r alap-
