Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

887-. országos ülés 1917 is, mint megrovandó dijtételi alapot, miután február 1-től kezdve 30 százalékos hadiadó azért vettetett ki, hogy így a jövedelmek már február 1-től biztosítva legyenek és méltánytalan lenne, hogy a törvény esetleges későbbi életbeléptetése esetén ez a 30%-os hadiadó is ugy vettetnék ki, mintha az a régi fuvardíjnak kiegészítő részét képezné. Gr. Batthyány Tivadar : Tehát nem lesz viszszaható ereje. B. Pap Géza előadó : Nem lesz visszaható ereje ebből a szempontból. Még egy kérdés az, amelyre ki akarok terjeszkedni és amelynek forgalmi szempontból talán szintén van értéke és jelentősége, és ez a folyamhajózási forgalom kérdése. (Halljuk ! Halljuk f) Hogyha t. i. a vasutak bizonyos nagyobb díjtételekkel terheltetnek meg, önkéntelenül felvetődik az a kérdés : miért nem terheltetik meg a folyamhajózási forgalom is nagyob díjtételekkel ? Erre a hajózási forgalomra vonatkozólag — s itt minket lényegében a dunahajózás érdekel — azt a kijelentést bátorkodom tenni, hogy az 1815. évi bécsi kongresszus s az 1857-iki párisi akta szerint a dunahajózás szabad s a dunahajózásnak ekként biztosított szabadságát nem sérthetjük meg olyan törvényhozási intézkedés által, amely ezzel ellentétben állana. Igaz ugyan, hogy volt már erre eset, (ügy van! balfelől.) de.az arra illetékes tényezők részéről rögtön kifogást is emeltek ezen díjtételek ellen. Ha j ól tudom, ezek csupán két évig voltak érvényben': 1905 és 1906-ban s ez idő alatt 600—700.000 korona közti jövedelmet ért el a pénzügyi kormányzat ezen kivetésből. De azután az ügy tárgyalás alá kerülvén, az általam emiitett két megegyezés következményekép a folyamhajózásnál ezen díjtételek eltöröltettek. Különben is egyéni véleményem az, hogy amikor a mi legnagyobb hajózható folyamunkon, a Dunán a hajózásnak jelentékeny részét a Dunagőzhajózási Társaság bonyolítja le, amely esetleg a hadiadó alól mentesítve lesz, akkor nem méltányos és hátrányosan érintené a magyar \ haj ózást, ha ez viszont ezen díjtételekkel sújtatnék. Tehát sem törvény alapján, sem észszerüség, sem a magyar nemzeti hajózási forgalom érdeke szempontjából nem tartanám megengedhetőnek, hogy a vasúti hadiadó a folyamhaj ózási forgalomra kiterjesztessék s helyesnek kell tartanom ennek mellőzését. T. képviselőház ! Igyekeztem objektíve, becsületesen és őszintén ismertetni a törvényjavaslat által a magyar termelő és fogyasztó közönségre sulyosodó óriási terheket. De amikor ezt becsületesen és őszintén elismertem és elismerem, nem lehet egy pillanatig sem tépelődnöm aziránt, hogy a nagy megterheltetés daczára az államnak a mai szomorúan változott, nagyon kedvezőtlen jövedelmi viszonyok mellett szüksége van ezen ujabb bevételekre. Hiszen ha csak ilyen kis tételek lennének azok, amelyekkel a képviselőháznak majd a jövőben a háborús terhekből kifolyólag szájanuár 23-án, kedden. 287 molni kell; örömmel lehetne üdvözölni ezt a javaslatot. De hiszen meg vagyok győződve arról, hogy eddig nem ismert, elképzelhetetlen mértékűek lesznek azok a terhek, amelyek a háború számlájának lezárása után a mai és a jövő nemzedékre nehezedni fognak. Ámde ezen terheket azzal a tudattal kell viselnünk és kell a jövő nemzedéknek viselni, hogy hazánk védelme érdekében szükséges kiadások fedezéséről gondoskodunk. Ezen kijelentéssel bátorkodom kérni a t. képviselőházat, méltóztassék a törvényj avaslatot a j^énzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Hódy Gyula ! HÓdy Gyula : T. ház ! Amidőn ezen rámnézve uj országgyűlési cziklusban először van szerencsém felszólalni, mindenekelőtt örömömet, sőt mondhatnám köszönetemet kell kifejeznem a pénzügyi és kereskedelemügyi minitser uraknak, hogy ujabb alkalmat adtak nekünk, ellenzéki padokon ülőknek arra, hogy tanulságot tehessünk aziránt, hogy nemcsak tisztán az ellenzékiség szelleme szól belőlünk és indít bennünket, hanem a szigorú és objektív kritika késztet arra, hogy a törvényjavaslat ellen, melyet ők beterjesztettek, állást foglaljunk. Az igen t. előadó urnak beható előadása és a törvényjavaslatnak elolvasása után lehetetlenség, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Az igen t. előadó ur azzal kezelte, ami a törvényjavaslat indokolásában is benne foglaltatik, hogy a kormány épen ugy mint ő, át van hatva ezen súlyos teher tudatától, de az állami szükségletek a megterheltetés fokozását igénylik, ezért van szükség az emelésre. Hát, t. ház, azt hiszem, nincs a háznak egyetlen tagja sem. aki ne méltányolná a rendkívüli szükségletet és azt, hogy a háború folytán ezekről gondoskodni kell. De már bocsásson meg a t. előadó ur és a t. kormány is : ha valakinek nincs elég pénze háztartására, azért talán mégsem megy el mindjárt lopni ! Talán van más eszköz is. melylyel segíthet magán. A t. pénzügyminister ur az ő szokott rideg fiskális felfogásával és fiskális érdekből ezt a 30%-os emelést, mely a termelőt és fogyasztót egyaránt fogja sújtani, 100—120 millióra számítja, ennyit vár tőle mint többletet. Beszédem során bátor leszek részletesen kimutatni, hogy én ugyan nem rendelkezem azon adatokkal, melyek a pénzügyminister urnak rendelkezésére állanak, de az 1913. évi államvasuti, illetve államháztartási elszámolások alapján én ezt az összeget jóval kevesebbre taksálom. B. Pap Géza előadó: Több lesz! HÓdy Gyula: Jóval kevesebb lesz. Különben az előadó urnak módjában lesz válaszolni és adataimat megdönteni, ha azok a tényekkel nem egyeznének. Magában véve az, hogy a t. pénzügyminister ur ilyen latitüdöt enged meg, nem igen vall a reali-