Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-686

2U 686. országos ülés 1917 való szövegezéséhez ezen okokból én a magam részéről hozzá nem járulhatok. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Több szónok nincs feljegyezve. Rakovszky István képviselő ur kivan szólni! Rakovszky István : T. képviselőház ! Halljuk/ Halljuk!) Én azt vártam volna, hegy a t. igazságügyminister ur talán reflektálni fog az ellenzéki oldalról történt felszólalásra és neki kívántam volna az elsőbbséget átengedni, hogy abban a helyzetben lehessek, hogy esetleg azokra reflektáljak, amiket ő oly szives leend elmondan'. A t. igazságügyminister ur azonban ennek a parlamentarizmus szempontjából nézetem szerint kötelességszerű feladatnak meg nem felelt, én tehát anélkül szólalok fel. (Halljuk ! balfelől.) T. ház ! A törvényjavaslatot ugy, amint az beterjesztetett, elfogadom, de lehetetlen, hogy rá ne mutassak bizonyos visszatságokra, amelyek a hitlevél átadásánál mutatkoztak. Midőn gróf Apponyi Albert t. képviselőtárs m itt felszólalt és utalt arra a körülményre, hogy más koronázások alkalmával szokás volt meghívni a külföldi fejedelmeket, hogy megjelenésűi által is emeljék a koronázás fényét és hogy ők egyszer mind tanúi legyenek annak a nagy közjogi aktusnak, amelyben Magyarország egész függetlensége visszatükröződik : a t. igazságügyminister ur azzal válaszolt, hogy magában a koronázási ténykedésben, a koronázási aktusban oly nagy erő van. amely mindenkinek szivét áthatja, mindenki figyelmét lebilincseli és az igy önmagában oly magasztos aktus, hogy az valóban nem nyer és nem veszt azáltal, hogy a külföldi fejedelmek itt vannak, vagy nincsenek. Ha a t. igazságügyminister ur, amikor e külsőségekről szó volt, a külföldi fejedelmek részvételét ekként taksálta, nagyon különös, hogy egy külföldinek a szereplését ezen egyik legfontosabb aktusnál, az inaugurale diploma átadásánál, szó nélkül hagyja és efelett a t. kormány elsiklik. Nem akarok arra kitérni, hogy mily megütközést és jogos megütközést szült nemcsak az ellenzék táborában, hanem a többség táborában, amikor láttuk e fontos közjogi aktus alkalmával azt a nagy rendetlenséget, azt a nemtörődömséget, amelyet az udvari méltóságok, akik az ily dolgoknak rendezésénél hivataluknál fogva befolynak, mutattak. Ha nem az udvari méltóságok feladata volt ez, akkor a kormány feladata volt, de valakinek mindenesetre a feladata az, hogy rend legyen, hogy a külsőségek méltóságteljesen folyjanak le, amint azt ez a fontos közjogi aktus megköveteli. Én azt hittem, hogy ez nagy közjogi aktus, igy tanultam, megerősített ebben ma a t. előadó ur is, aki azt mondta, hogy közjogi aktus volt. Nem akarok arra kitérni, hogy már a fölvonulásnál mily fejvesztettség volt és mily figyelmetlenség és mily rendetlenség volt, de bocsánatot kérek, akkor, amikor egy ország koronázandó kirátya legelőször ül a trónon, hogy akkor nem gondoskodtak arról, hogy ez az ünnepély minden zavaró inczidens nélkül folyjék le, ez oly nagy mulasztás. január 22-én, hétfőn. hogy ezért nem lehet eléggé megróni a kormányt; mert a kormány felelős azért, ha más hibázott, hogy az a másik, aki hibás, bűnhődjék. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, amikor Ö felségéhez az ország legelső közjogi méltóság herezegprimás, beszédet intéz, nem járja, hogy akkor Ő felsége közé és a szónokló herezegprimás közé közbefurakodik egy ur, akiről én valóban nem tudtam, hogy kicsoda. És egészen sans géné a trón és a szónokló herezegprimás között elsétál akkor, amikor Magyarország szól a királyhoz. Ha monarchikus államban vagyunk, ha dinasztikus érzéssel birunk, ez már önmagában véve is mélyen sérti a tiszteletet, először is a koronázandó király iránt, másodszor az ország iránt, amely a koronázandó királyhoz szól. (Ugy van! a bal- és a • szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezzel még nem végeztünk. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valamennyien, akik ott állottunk, láttuk a kinos pillanatot, amikor egyszerre nagy nyugtalanság vett erőt ö felségén, e nyugtalanság átszállt a főhadsegédre, ott egy zugban rögtönzött ministertanácsokat tartottak, (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) lótás futás, szaladgálás, fejvesztettség uralkodott, megtörtént az, hogy oda kényszerült menni Magyarország ministerelnöke, a trón elé odalépett, odalép és sugdos a magyar herczegprimásnak : Húzzad csak, húzzad csak keservesen. (Derültség.) Es a herczegjjrimás, aki elkészitett beszédének végére jutott, össze-vissza volt kénytelen beszélni, csakhogy időt nyerjen, mig végre nagy nehezen megjött, ami hiányzott, a kirak i válasz az országgyűlés szónokának szónoklatára. Arra akarok kitérni, (Halljuk 1 Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy akkor mi történt, arra, hogy az a külföldi ur, akiről én ma sem tudom, hogy mily közjogi fünkeziója volt, odalépett Ö felségéhez oldalvást és odadugta azt a választ, amelyet ő legelőször, amikor Magyarország országgyűléséhez szólt, adandó volt. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, kérdeni a t. kormányt, hiszen ez közjogi aktus, a feleletet arra a szónoklatra a király, mint a magyar király adja, ez kormányzati ténykedés, ez ministeri felelősség alatt történik, a minister felelősség-vállalásának szimbolikus megnyilatkozása az, hogy a ministerelnök adja át a választ annak jeléül, hogy tudja mi van a válaszban és állja és fedi a választ. Gondolom, ez mindig ig}' volt. Nem beszélek a trónbeszédekről az országgyűlés megnyitásánál, berekesztésénél, de a delegácziónál is mindig a külügyminister adja át a választ, amelyet a delegáczió magyar és osztrák elnökének ad Ő felsége. Az az illető igen tiszteletreméltó ur, de semmi köze a magyar dolgokhoz (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) és odalép és odanyújtja Ö felségének a választ. Nem tudhatom, nem ad-e olyan választ, amelylyel Magyarországot bekebelezi Csehországba és akkor ki felel érte ? (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Tudom, hogy nem teszi, de ha már közjogi aktus, aminek