Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-686
686. országos ülés'19. kell hogy elismerjük, a t. előadó ur is kijelentette, hogy közjogi aktus és ha már közjogi aktus tanúi vagyunk, akkor a közjogi formák legszigorúbb megtartását előfeltételnek kell kívánnunk ; nemcsak a külső disz, de a jog és biztonság, Magyarország alkotmányossága követeli azt, hogy akinek feladata, és aki ezért felel, az nyújtsa át a beszédet. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, attól a szerencsétlen nádorválaszfcási aktustól kezdve az egész koronázásig, csupa ily félreértések, ily boszantó tűszurások, külsőségekben jelentkező baklövések történtek. A t. minister ur hiába jegyezget, (Derültség.) mert én e bokrétából még egy pár igen különös virágszálat nyújthatnék ide, de nem akarom mindazokat felhozni, hogy mik történtek magában a templomban, mily pontossággal jelentek meg a közjogi méltóságok, nem akarok felhozni egyéb boszantó dolgokat, amelyek a 67-iki koronázásnál bizonyára nem fordultak elő és amelyek a királyi méltósággá], amelyre mindnyájan éberen figyelni vagyunk kötelesek, nem fértek össze. Nem tudom, ki felelős, (Halljuk! Halljuk.! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de abban, hogy a királyi hitlevél átadásánál a választ nem Magyarország ministerelnöke, hanem egy külföldi idegen ur adta át. igenis seriemet találok és kérdem, mivel tudja ezt megvédeni a t. minister ur és miért történt ez % (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Legyen szabad néhány szóval védekeznem Eakovszky István t. képviselő urnak azzal a szemrehányásával szemben, hogy még nem szólaltam fel, mert igazán abban a meggyőződésben voltam és vagyok ezidőszerint is. hogy a t. túloldal részéről ebben a vitában még több szónok fog résztvenni. Rakovszky István : Be volt zárva a vita ... Balogh Jenő igazságügyminister: Nem volt bezárva. Ha tehát föl nem szólaltam, abban mulasztást a magam részérői, minden megerőltetésem mellett, sem tudok fölfedezni. Sőt azt hiszem, az lett volna a parlamenti szokással ellenkező, ha minden szónok után külön-külön jelentkeztem volna a válaszra, amiből egy dialógus fejlődött volna ki, visszatérve mindig ugyanarra a témára, amelyet esetleg az előző szónok ur érintett. Polónyi Géza t. képviselő ur felszólalásának lényege a czimkérdés volt. Engedje meg a képviselő ur, hogy beszédével szemben egész röviden annak kijelentésére szorítkozzam, hogy Ö felsége ugy a koronázási hitlevélben beiktatott czimzésnél, mint a királyi eskünél használt czimzésnél, felfogásom szerint, igenis használhatja mindazokat a czimeket is, amelyek őt, mint Ausztria császárát is megilletik ; viszont a magyar törvényhozás akkor, amikor ezen közjogi cselekmények beczikkelyezéséről rendelkezik, mint például az előbb letárgyalt törvényjavaslatnál, Ő felségéről, mint IV. Károly magyar királyról emlékezik meg. Ebben az ellentétben semmiféle sérelem nincs, sőt ez természetes KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. január 22-én, hétfőn. 265 következménye annak, hogy Ö felsége egyúttal Ausztria császára is s ebben a vonatkozásban jogosítva van a nagy czimet, vagy a kisebb czimet használni ugy, amint azt jónak látja. Ennek következtében nem értek egyet Polónyi t. képviselő úrral abban, hogy a hitlevél szövegében, vagy a királyi eskü szövegében használt czim bármely tekintetben is a kritikára jogos alapot szolgáltatna. A kormány rendelkezéséből és az e tárgyban intézkedésre hivatottak megtisztelő bizalmából csekélységemre hárult az a feladat, hogy a koronázás előkészitése körül bizonyos munkásságot végezzek t. barátaim jeles csojíortjáva], hivatali munkatársaimmal együtt ; de mindenben meghallgatva a t. túloldal kívánságait is, amennyiben nemcsak az ellenzék kiváló vezérférfiaival volt szerencsém tanácskozni, akiket ma is itt tisztelhetünk, hanem a t. túloldal részéről delegált képviselő urak is résztvettek a bizottság munkásságában és vagy őtőlük egyénenként, vagy j>edig t. barátaim és munkatársaim, a ministerium hivatalnokai utján, kik minden reggel órákon keresztül voltak szívesek referálni, megtudtam az óhajtásokat és a kívánságokat. Azt hiszem, nyugodt meggyőződéssel mondhatom, hogy minden jogosult kívánságot, amit egyáltalában csak lehetett, az előkészítésnél figyelembe vettünk és a gyakorlati keresztülvitelnél megvalósítottunk. Utólag is nagy hálával gondolok minden t. barátomra és munkatársamra, valamint általában a koronázás közjogi cselekményénél résztvettek mindegyikére. A koronázásnál, amely ezer és ezer egyes aktusból áll és melynél épen a mai viszonyok között a közlekedési nehézségek, a kedvezőtlen időjárás. a téli évszak folytán és annak folytán, hogy az óriási méretű háború hatása alatt az összes cselekményeket egy kicsi területre kellett konczentrálni, tömérdek zavaró momentum merülhetett volna fel és sok félreértés, baleset történhetett volna. Ezzel szemben mindazoknál, akikkel érintkeztem. s főképen külföldieknél, akik hivatottabbak tárgyilagosan megbírálni mindezeket a dolgokat, a ház minden oldalán ülő t. barátaimnál, képviselőtársaimnál, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozóknál azt az általános meggyőződést tapasztaltam, hogy mindezeknél a cselekményeknél és szertartásoknál semmi közjogilag jelentős félreértés, tévedés, sérelem nem merült fel, sőt ellenkezőleg, hálás elismerést hallottam abban a vonatkozásban, hogy a magyar udvartartás, a zászlósurak részvételével és az összes, a magyar udvartartáshoz tartozó formaságokkal, sokkal tisztábban érvényesült most, mint a 67-es koronázásnál és amint azt remélték volna azok, akik ezt a kérdést megítélni hivatottak. Ennek folytán ny r ugodtan állithatom a t. képviselő ur szemrehányásaival szemben, hogyannál a talán három zavaró és semmiféle közjogi vonatkozással nem birő incziclensnél, egyszerűen véletlen, kiszámíthatatlan, nem a kormány hatalmában álló körülményekkel állunk szemben. Ilyen U
