Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-686

SS6. országos ülés W17 A ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szövegét, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a liáz a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta. Harmadszori olvasása iránt az ülés végén teendő napirendi inditványom során leszek bátor javaslatot tenni. Következik a napirend második pontja : a király Ö felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevélnek és a koronáztatásakor letett királyi eskünek az ország törvényei közé iktatásáról a ministerelnök törvényjavaslata (írom. 1336, 1345), elsősorban az általános tárgyalás. Az első szó illeti az előadó urat. Illés József előadó: Mélyen t. képviselőház ! (Halljuk Halljuk !) A közjogi aktus teljessége kívánja meg, kogy az ország részére kiadott koronázási hitlevél és a koronázási eskü, mint a koronázás törvényes előfeltételei, egész terjedelmükben törvényeink közé ezikkelyeztessenek. (Halljuk ! Halljuk !) Több százados szokás irja ezt elő. A XVII. századtól kezdve fejlődött ki, hogy a hitlevelet közvetlenül a koronázás előtt az országgyűlés a király elé terjeszt', aki aláírja, pecsétjével ellátja és az igy elfogadott hitlevelet a koronázás után törvényczikkelybe foglalják. II. Ferdinánd király óta minden koronás királyunk diplomája törvényeink közé került, kivéve IV. Ferdinánd királyét, aki halála, következtében nem jutott trónra és I. József királyét, aknek uralkodási idejéből törvényünk nincsen a Corpus Jurisban. A XVII. századtól kezdve élő szokás lett az is, hogy még az uralkodó életében megkoronázott trónutód hitlevelét is az előd halála után az utód által tartott első országgyűlésen iktatják az ország törvényei közé. É; ez a szokás már mutatja a beczikkelyezés nagy jogi jelentőségét. Érdekesen világítja meg ezt V. Ferdinánd király esete, aki szintén, atyja életében koronáztatott meg. Külön törvényben — az 1830 : II. t.-cz.-ben — tartották szükségesnek kimondani hogy kiadott hitlevelét trónralépésétől kezdve az 1791 : III. t.-cz. által kitűzött félév alatt be fogja iktatni a törvények közé. (Ugy van ! jobbfelől.) Az alkotmánybiztositó eskü szövegét is századok óta törvényeink között találjuk. A trónöröklési rend első megállapításával kapcsolatban 1687-ben jelenik meg először a törvények sorában s ettől kezdve méltán nevezhették őseink juramentum decretale-nak. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat az országgyűlés által szerkesztett hitlevélnek szószerinti szövegét tartalmazza ugy, amint azt 0 felsége legkegyelmesebben elfogadta, legmagasabb aláirásával és k'rályi pecsétjével ellátta. (Ugy van ! jobbfelől.) Az eskü szövege megfelel az országgyűlés által ö felségének ' január 22-én, hétfőn. 263 bemutatott eskümintának, amely szerint Ő felsége az esküt szerencsés megkoronáztatásakor letette. Ennélfogva tisztelettel javaslom a t. háznak, hogy e törvényjavaslatot azzal a kiegészítéssel, amelyet az igazságügyi bizottság tett, ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóftassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Pál Alfréd jegyző': Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) Csak néhány rövid pillanatig élek a szólás jogával. Minthogy a törvényjavaslatban foglalt hitlevél- és esküszöveg megfelel a megállapított szövegeknek és megfelel annak az okiratnak, amelyet a király ö felsége aláirt, illetőleg amely szöveg szerint az esküt letette : nagyon természetes, hogy ezen. javaslat alapján a beczikkelyezendő tények ellen most már kifogást tenni nem lehet. Ha mégis felszólalok, ezt azon egyszerű czélból teszem, hogy rámutassak a hitlevél és az eskü szövegének tárgyalása alkalmából már felvetett arra a ténykörülményre, hogy mély sajnálatomra a magyar törvényhozás alkotmányjogi jelentőségű históriai íalzumot iktat a törvénybe. Ali pedig ez a hibás intézkedés abból, hogy a hitlevél szövegébe méltóztattak felvenni, hogy az eskü az I. Ferdinánd által letett eskü szövegével azonos és annak szövege szerint teendő le. Ha azonban az I. Ferdinánd által letett eskü szövegét össze méltóztatik hasonlítani a IV. Károly király által letett eskü szövegével, méltóztatnak majd meggyőződni arról, hogy ez azzal homlokegyenest ellenkezik, illetőleg nem fedi annak a szövegnek tartalmát, sőt maga a letett eskü szövege még a Ferencz József király által letett eskü szövegét sem fedi; nem fedi különösen abban a pontjában, amely akként szól, hogy az eskübe belevétetett az osztrák császárnak individualitása és alanyisága. Azzal kezdődik ugyanis a letett eskü : »Mi I. Károly, Isten kegyelméből Ausztria császára«. Ez a kifejezés az esküben nyilván nemcsak az I. Ferdinánd által letett eskü szövegével ellenkezik, amelybe ez a konstitutiv elem már csak azért sem volt felvehető, mert abban az időben még osztrák császárság sem létezett, hanem ellenkezik a Ferencz József király által letett eskü szövegévei is. Abszolúte semmi ok sem volt arra, t. ház. hogy különösen az eskü szövegében, amely individuális cselekedete annak, aki azt az esküt leteszi, más minőség, mint aminőben az az eskü letétetik, — t. i. IV. Károly magyar király személyisége — hogy, mondom, abba bármi tekintetben más belefoglaltassék. A megtörtént tények után most már bekövetkezik a második stádium, t. i. a közjogi botlás és egy históriai lehetetlenség iktattatik a magyar törvénybe, tehát számomra nem marad más hátra, mint megismétlése a hitlevél tárgyalásakor erre vonatkozólag elmondott érveimnek és annak kijelentése, hogy mély sajnálatomra ehhez a paszszushoz és illetőleg a törvénynek ilyen módon