Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-686

262 686. országos ülés 1917 január 22-én, hétfőn, megtörtént volna, semmi kétségem aziránt, hogy ők magukat szívesen képviseltették volna épugy, mint más koronázásoknál. Akihez szerecsénk volt és aki iránt a magyar nemzet ezért hálás rokonszenvvel viseltetik, a bolgár király ö felsége, (Általános éljenzés.) amint ő magát többek előtt kifejezte, nem meghívás folytán, hanem mint magyar főúr azon gyökérszálaknál fogva, amelyek ehhez az országhoz fűzik, jelent meg (Általános élénk éljenzés.) és amelyeknek ápolását ő olyan szeretettel tartja fenn. Tehát arra nézve kérek felvilágosítást, nehogy ennek a ténynek elmaradásából a magyar korona fényére ós a magyar koronázás nemzetközi jelentőségére bármely homály essék. A törvényjavaslatot különben a magam részéről is elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a. baloldalon.) Elnök : Kíván ínég valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Minthogy a ministerelnök urat, sajnálatomra, más kötelességek meggátolják abban, hogy a mai "ülésen jelen legyen, a kormány nevében nekem jutott, egész váratlanul, a feladat, hogy az elhangzott észrevételekre néhány tiszteletteljes megjegyzést tegyek. Mindazok, akik erős lelki életet élnek és akik a történelmi tradicziók tiszteletében nevelkedtek fel és öregedtek meg, különös elégtétellel tekinthetnek vissza a koronázás lefolyt najjjaira. Mert mindnyájunkat az a meggyőződés hatott át. hogy e történelmileg fejlődött alkotmányunk által megállapított ősi szertartásokban épugy, mint a magyar szent koronában és a többi koronázási ereklyében annyi őserő rejlik, hogy azokból a kegyeletnek és a felemelő érzéseknek oly teljessége áradt ki a nemzet azon rétegeire is, melyeket ma esetleg már egész más világnézet hat át, hogy e történelmi emlékeknek erejét évszázadokon át elpusztithatatlanoknak, sőt ép azért, mert egész más viszonyok között felnövekedettek lelkét is képesek átalakítani, erejükben még meggyarapodottaknak keU tekintenünk. (Élénk tetszés jobbról.) Ennek folytán meg vagyok győződve, hogy azok a gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur által felemiitett zavaró momentumok, melyek a koronázás körül esetleg felmerülhettek, elenyésző csekély jelentőségűek a koronázásnak és az azzal összefüggő szertartásoknak és állami cselekményeknek nagy, felemelő, lelkesítő és igazán nemcsak évekre, hanem bizonyára évtizedekre kiható hatásával szemben. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ezért azon történelmi időkben, melyben élünk, melyekben e nemzetnek léteért és fennállásáért kell küzdenie, akkor felelek meg igazán kötelességemnek, ha e nagy, magasztos, hatásukban annyira messzeterjedő momentumokra utalok és nem terjeszkedem ki az esetleg előfordult kisebb jelentőségű zavaró momentumokra. Nekem ép ugy szövetségeseinkkel, mint ellenségeinkkel szemben az a feladatom lehet csak, hogy kiemeljem azon momentumokat, melyek mindnyájunkat, a magyar szent korona országaiban lakó minden polgárt egyesítenek és kifelé is az egységes egyetértő nemzet képét mutatják. (Zaj balfelől.) Teljesen egyetértek gróf Apponyi Albert t. képviselő úrral abban, hogy a magyar koronázás semmivel sem csekélyebb jelentőségű, mint bármely más állam koronázása. (Ellenmondás balfelől.) Ügy mondta először, hogy nem csekélyebb jelentőségű, azután £>edig, hogv még nagyobb jelentőségű is. Ebben is egyetértek vele, mert hiszen történelmileg fejlődött alktományimkban a koronázás adja meg a királyi jogok teljességét s ennélfogva természetes, hogy más, nem ily történelmi alapon fejlődött vagy nem ily közjogi tételeket tartalmazó közjogokkal szemben a magyar koronázásnak nagvobb a jelentősége. Ezért én azt a körülményt, hogy külföldi uralkodóházak meg nem hivattak a koronázásra, csakis annak okául tekinthetem, hogy a világháború eseményei által előidézett helyzetben minden áüamban annyira megváltozott viszonyok állottak be, amelyek mellett a meghívás ez elmaradása külön magyarázatokra nem szorul. Mindnyájunkat sajnálattal töltött el, hogy midőn a mélyen tisztelt ellenzék vezérférfiaival egyetértőleg a koronázás rendezéséről tanácskoztunk, arra kellett magunkat elhatározni, hogy a koronázást lehetőleg szűkebb, még pedig területileg is nagyon szűk körben rendezzük, lehető egyszerűséggel és nem azzal a fénynyel és pompával, melyet béke idején mindnvájan szivünkből kívántunk volna. Ennek a következménye volt tehát az is, amit az igen t. képviselő ur kifogásolt. Egyébiránt nem a külsőségek, hanem a koronázással járó szertartások belső ereje és hatása az, aminek történelmi nagy jelentősége így is a legfényesebben érvényesült. Teljesen meg vagyok győződve mindazok alapján, amelyek megdicsőült nagy királyunk halála óta történtek, hogy abban az uj korszakban, melynek első alapkövét e törvényjavaslatnak törvénytárunkba iktatásával teszszük le, a király és a nemzet vállvetve, teljes egyetértéssel, teljes megértéssel fognak dolgozni a hazáért. Teljesen át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, — és ez nem hazafias csalfa ábrándkép előttem, hanem ép oly szilárd hit, mint a minővel a Gondviselésben hiszek, hogy e koronázással nemzetünk életében olyan kor keídődött, mely a magyar nemzet erejét és király és nemzet egyetértésével a magyar nemzet nagyságát fogja még inkább megnövelni. Ebben a hitben és meggyőződésben tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a jelen törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk éljenzés jobbfelöl.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a Felséges IV. Károly urnak Magyarország s Horvát-SzlavonDalmátországok királyává avatásáról és koronázásáról szóló törvényj avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen vagy nem. ? (Igen !)