Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

190 680. országos ülés 1916 nádorhelyettesi választás 1867-ben miként történtek, akkor azt látom mindenütt, hogy a nemzet összeforrott abban az óhajban, hogy találjanak egy embert, aki a nemzet osztatlan bizalmára méltó és azután abban megállapodtak és azt egyhangúlag aztán vagy nádorrá választották meg, vagy pedig, amint 1867-ben történt, a koronázási funkczióra őt a tisztség elvállalására felkérték. Most azonban ha végignézek a mai országgyűlésen és visszatekintek az elhangzott felszólalásokra, amelyek foglalkoztak folytonosan azzal a kérdéssel, hogy nem lesz a nemzethez méltó, ha a ministerelnököt választja meg e tisztre, kérdeztem magamban, hogy kivel szemben történik ez a harcz, mert eddig, amig gróf Pejacsevich fel nem szólalt, itt senki indítványt nem tett, — nagyon érdekes dolog — hogy gróf Tisza István legyen az, aki a nemzet közbizalmát e kérdésben helyesen viseli. Figyeltem gróf KhuenHéderváry beszédére is, vártam, hogy mikor teszi meg a propozicziót, mert az ellenzék részéről megtörtént körülbelül, nem konkrét és határozott inditvány alakjában, de szóba hozattak többen, ezek közt első helyen József főherczeg ő fensége (Elénk Jielyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbalóläalon.), akik talán alkalmasak lehetnének arra, hogy nemzeti konszenzus kisérné az ő személyükben megnyilatkozó tisztelet és ragaszkodás révén királyunkat a koronázáson. Ezzel szemben nem az mondatik, hogy ő nem alkalmas egyén, nem is hozakodnak elő meghatározott személyivel, hanem csinálnak elvi, többségi és ilyenforma disszertácziókat, mig végül kisül, hogy a tegnapi pártkonferenczia kiegészitéseként elárulja a nagy titkot gróf Pejacsevich Tivadar képviselő ur, aki nyíltan megmondja, hogy ő pedig ezzel a tisztséggel gróf Tisza István urat kívánja megtisztelni. Egy hang (a jobboldalon) : Megmondta gróf Khuen-Héderváry is ! Polónyi Géza: Ezt nem hallottam, a képviselő ur téved. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Azt, hogy ő Tisza Istvánt ajánlja, nem mondta, a nevét ki sem ejtette. Tudja, mit mondott ? Azt mondta, hogy »mi már ezt elintéztük magunk között*. (Élénk derültség a baloldalon.) Ezt hallottuk itt mindnyájan. (Ellentmondások jobb/elől.) Ezt hallottuk mi. Nem szimptomatikus dolog az, ha azon az országos ülésen, melynek hivatása volna az egyhangú megállapodás, a t. képviselő urak hivatalos szónoka még csak meg sem meri nevezni azt, akiben ő szerinte a bizalom összpontosul ? Ez a tény a história számára mindörökre bizonyítani fogja, hogy egy konventikulumban előre megállapított párt jelöltséggel jöttek az urak ide és hatalmi ténynyé tették ezt a kérdést, szavazni akarnak, mert már régen rosszul esik, hogy nélkülözik ezt a dicsőséget, elzárkóznak minden kapaczitáozió elől és az elől, hogy egyhangú megállapodás létesülhessen. Ha két párt közül mindegyiknek más a jelöltje, ha a t. többségnek gróf Tisza István a titkos jelöltje, nekünk j)edig az ellenzéknek ő fensége, József főherczeg a világosan eczember 18-án, hétfőn. megnevezett jelöltünk, akkor az urak, ha valami kifogásuk van ellene, proponáljanak egy harmadikat, hátha sikerül megállapodnunk. (Felkiáltások jobbfelől: . Polónyi ! Derültség a jobboldalon.) Én nem reflektálok rá, találnak önök nálamnál méltóbbat. Az eljárás azonban az volna, amit én ajánlok. Az önök eljárása megfosztja ezt az országos ülést annak legfőbb jelentőségétől, vagyis attól, hogy itt magyarok azért ültek össze, egymással kiengesztelődve, hogy megtalálják az útját annak, hogy a koronázás ünnepélyén a nemzet mint egységes nemzet vegyen részt. (Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nagyon röviden szándékozom beszélni. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Nem vagyok abban a helyzetben, mint Lovászy Márton t. képviselőtársam, hogy megkössem mondanivalóimat ahhoz, amit gróf Khuen-Héderváry Károly t. képviselő ur a nádorra vonatkozólag mondott. Néhány észrevételből áll mindössze, amit mondandó leszek. Fel se hoznám talán a kérdést, ha a nádori állással való inkompatibilitást nem akarnám bemutatni a t. képviselőháznak. Ha van közjogilag inkompatibilitás, akkor a nádori állás és a ministerelnöki állás s ennek folytán annak helyettesítése között van igazán. Sümegi Vilmos: Az nem lehet pártvezér! Polónyi Géza: Eövid mondandóm e tekintetben a következő : Gróf Khuen-Héderváry Károly tisztelt képviselő ur is szíveskedjék tudomásul venni, hogy a nádori méltóságnak az a hatásköre, hogy ő a prímással együtt tegye fejére a királynak a koronát, sehol törvényben megállapítva nincs. Van egy élő szokás, amely a tudományos irodalomban kontroverz az időpont tekintetében, némelyek szerint V. László óta, mások szerint I. József óta vesznek részt a nádorok ebben a funkczióban. De tiszteletreméltó ez a hagyomány. Én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy ha nem volna ilyen hagyomány, most kellene indítványoznunk, mondja ki a ház határozatban, hogy a koronázás ünnepélyén a nemzet választottja képviselje a nemzetet, még pedig felekezetre való különbség nélkül. Amit én egész tisztelettel figyelemreméltatni kérek — minthogy abban úgyis egyetértünk mindnyájan, hogy ilyen határozat keletkezzék — az az, hogy ne méltóztassék ragaszkodni a nádorhelyettes-féle kifejezéshez, vagyis ahhoz, hogy ezt a funkcziót a nádorhelyettesre bízzák. Ez ilyen alakban egyenesen tiltó törvénybe ütközik. A messze multat nem akarom érinteni, csak arról akarok beszélni, hogy 1867-ben Deák Ferencz indítványára a nádorhelyettesre, illetőleg a nádori funkcziónak egy helyettes által való elvégzésére, ilyen czimen, tényleg választás történt. Az 1867-iki preczedens azonban abszolúte nem preczedens, sőt épen kizárja a preczedencziát, mert az 1867-ik évi koronázás valamennyi megelőző koronázáson kivül azt a rendkívül érdekes közjogi unikumot mutatja elénk, hogy az akkor még élő s magyar törvények szerint érvényesen