Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. 189 Elnök : Csendet kérek ! Egy hang (jóbbfélől) Ha azt mondta, akkor igazuk van ! (Folytonos nagy zaj és félkiáltások a szélsőbaloldalon: Utasítsa rendre! Közös király nincs !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. (Zaj.) Kérem, méltóztassanak helyüket e lfoglalni. T. ház ! Gróf Pejacsevich Tivadar képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása czimén szót kér. Azt hiszem, a t. ház megadja neki a szót. (Halljuk! Halljuk ! Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Utasítsa rendre ! Halljuk ! Halljuk a jobboldalon.) Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Lehet, hogy szokatlan kifejezést használtam, de én azzal, hogy azt mondtam »közös királyunkat«, nem akartam mást érteni, nem is érthettem mást, mint Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok királyát. (Félkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Apostoli!) Méltóztassék ezt tudomásul venni és a használt kifejezést egy esetleges nyelvbotlásnak tekinteni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző : Polónyi Géza ! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én, hogy sorba menjek, kétségtelenül örvendetesen veszem tudomásul nem a nyilatkozatot, hanem az intencziót, t. i. azt, hogy gróf Pejacsevich t. képviselőtársunk belátván, hogy helytelen, jogosulatlan közjogellenes kifejezést akart használni, azt rektifikálta. De ne vegye zokon a t. képviselő ur, ha pillanatra kételkedem abban, h.ogj nyelvbotlásról lehessen szó. (Zaj a jobboldalon; felkiáltások: Ez nem járja ! Ez gyanúsítás !) Elnök : Csendet kérek ! Egry Béla: Hiszen olvasta ! Polónyi Géza: Nem akarok gyanusitani, csak azt akarom mondani, hogy a t. képviselő ur írásból olvasta. (Ugy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Kérem, ezt Podmaniczky is láthatta ! Darvai Fülöp: Lapsus calami. Polónyi Géza: A t. képviselő urak tudják, napok óta, nem véletlenül kerülnek ide az indítványok és kifejezések, .hanem a horvátországi képviselő urak részéről előzetes tanácskozások eredményeként mutattatnak be előttünk, papirosról olvastatnak ezek az inditványok. Most már hogy a t. képviselő urak megértsék a dolgot, miért pertraktálom még ezt a kérdést. Azért, mert nem fogadhatom el azt a gondolatot, bármiféle kifejezéssel enyhittetik is, hogy jtt közös király van. Ez csak oly embereknek a tollából csuszhatik be, akik maguk igy érzik (Mozgás.) Méltóztassék megengedni, hogy ennek történetét néhány szóval elmondjam egy kormánypárti hirlap nyomán, mert a t. képviselő ur azt is felolvasta, hogy ők mily bizalommal viseltetnek a ministerelnök iránt. (Zaj a jobbóldalon.) Kérem, semmi kifogásom nincs, csakhogy engedjék meg, t. képviselőtársaim, hogy a kérdést rövid keretre utaljam vissza, ha igaz az a kormánypárti lapközlemén}', amely szól a következendő képen. (Halljuk! Halljuk!) Kis türelmet kérek. (Olvassa) : »A bizottság tárgyalásai közben a horvát képviselők Skerlecz Iván bán vezetésével küldöttségileg arra kérték gróf Tisza István ministerelnököt, hogy a hitlevélben a czim megváltoztatásánál állami önállóságukat jobban domboritsa ki. Követelték, hogy a Habsburg-ház tagjainak kihalása után a nemzetre visszaszálló királyválasztó jog alapján Magyarország is és Horvátország is külön királyt választhasson. Tisza István felháborodással hallgatta a horvátok kívánságait, majd igy válaszolt.« Kérem, kövér betűvel van itt. Kormánypárti hivatalos tudósítás. (Felkiáltások a jobboldalon : Milyen lapban ?) A Szegedi Naplóban. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rózsa kormánypárti képviselő lapja I) Reök Iván : Ellenzéki lap. (Mozgás és zaj.) Polónyi Géza (olvassa) : »Tisza István felháborodással hallgatta a horvátok kivánságait, majd igy válaszolt : Az urak elfeledik, hogy Magyarország Horvát-Szlavon - Dalmátországokkal egyazon állam közösségét alkotja. Nem lehet szó paritásról, dualizmusról, Magyarország és Hoivát-Szlavonországok közt, csupán Magyarország és Ausztria között. Számos dologban mindig az urakkal tartottam, eléggé rá is fizettem. (Mozgás.) De nem vagyok hajlandó tovább menni, több engedményt nem tehetek, Magyarország közjogához nyúlni nem engedek, ebből egy jottát sem engedek, ezt vegyék tudomásul.« (Mozgás. Si non e verő . . . B. Madarassy-Beck Gyula: E ben trovato. Polónyi Géza: E ben trovato. A nyilatkozat nagyon becsületére válik a ministerelnök urnak, ha megtette. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : De nem tette ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! B. Madarassy-Beck Gyula: Ha megtette, becsületére válik, ha nem tette, miért említi ? Polónyi Géza: De ha most visszagondolok az egy-két nap előtt történtekre és az elfogadott időközi módosításokra és a most hallottak szerint a horvát képviselő urak nem elégszenek meg azzal, hogy egy propozicziót tesznek, hanem bizalmuknak azzal akarnak kifejezést adni, hogy a közös királyt hozzák szóba,' akkor én ebben rendkívül különleges jelenséget találok. Mert én azon akartam kezdeni, hogy én az egész országgyűlési teremben kezdem nem érteni a helyzetet. (Mozgás.) Ha t. i. visszagondolok Magyarország történelmére és arra a kérdésre, hogy a nádorválasztások és a