Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

178 680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. tárizmus lényege igenis kívánja, hogy azt a hatalmat, amely nélkül a minister felelős nem lehet, gyakorolja ; de, hogy minden méltóság, minden kitüntetés, elismerés kizárólag egy pártot érjen és annak vezére ipso jure jusson a legnagyobb kitüntetéshez, ez sehol a parlamentarizmus szabályai között nincs. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ez kinövése annak a szellemnek, annak a politikai rendszernek, amelylyel szemben állunk mi, amely ellen küzdenünk hazafias kötelesség. (Helyeslés balfelől.) Azon szellemnek, amely azt akarja, hogy minden hatalom, jog, kitüntetés, minden képzelhető érték egy párt kebelében egyesüljön ! Mindabból ki legyen zárva az ellenzék. Ezt védeni lehet még az olyan országban, ahol szabad választás van, tiszta választás van, ahol váltógazdaság van, de mikor azt látjuk, hogy ugyanazok az urak a kiegyezés óta csaknem állandóan egymásutáni sorozatban, egymástól átveszik a hatalmat, kormányoznak és egyes pártok jóformán állandóan ki voltak a hatalomból zárva, akkor ennyire akkaparálni akarni minden hatalmat, az valóban bűnös játék, könnyelmű koczkajáték ! (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) Szerencsére az ellenzék sokkal hazafiasabb volt, mint hogy ezáltal vezettette volna magát, de ha állandó tűszurkálásokkal illetik, ha folytatják ezt a rendszert, amely pártabszolutizmus, akkor ne csodálkozzanak, ha itt-ott helyenként olyan jelenségekkel találkoznak, amelyek az országra nézve károsak. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ha az ember azt látja, hogy még a világháború ]3erczeiben, még a koronázás hangulatában sem feledkezett meg arról . . . Egy hang (jobbfelől) : önök csinálták ! Rakovszky István: Ott csinálták! Aki kidobott minket, az ne koronázzon. Ha botrány lesz a koronázásnál, ki lesz a felelős ? (Nagy zaj jobbfelől: Felkiáltások : Rendre !) B. Lévay Lajos: Titkos tanácsos fenyegetődzik botránynval ? Ha megteszi, lekaszaboljuk. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Azt hallottam, hogy botrány lehet a koronázásnál. Teljesen ki van zárva. Botrány nem lesz, nem is lehet, de ez nem lesz az önök érdeme, hanem az ellenzéké ! (Taps balfelől. Zaj. Elnök csenget.) Ez annak a következménye, hogy nincs magyar ember, aki a király iránti tiszteletből, a koronázás ünnepe, fénye iránti tiszteletből önmagán ne tudna uralkodni. (Igaz! ügy van! balfelől.) De az önök hibája, az önök történelmi felelőssége, hogy most nem tudták elkerülni azt, hogy vörös posztót lobogtassanak felénk. A pártrezsim szükséges rossz, de nem szabad túlmenni azon a határon, amelyet a nagy érdekek megkívánják. Az én politikai életpályám egyik leszürött meggyőződése az, hogy Magyarországon különösen a többségnek mindig tekintenie kell a kisebbség érzékenységére, jogos érzelmeire. Ezt mindig kell tenni, de dupla kötelesség ez a világháborúban. (Taps balfelől.) Nem egyszer megdicsértek a házban legutóbb, hogy jól, hazafiasán viselkedtünk. De ebből még azt a következtetést sem vonják le, hogy ne provokáljanak. (Taps balfelől.) Nem volt preczedens, amely arra kényszerithette a ministerelnököt. hogy ezt az állást kívánja és elfogadja, most azonban teremtett preczedenst. Ezentúl már valóban nem lehet az illetőnek megsértése és jóformán megbuktatása nélkül mást választani, mint a ministerelnököt. Pedig ez egy igen nagy hiba. Mit jelent ez a preczedens ? Nemcsak azt, hogy most harcz van, hanem azt is, hogy ez állandósulni fog, hogy Valahányszor koronázás van, a koronázás előtt egy bizalmi kérdés vettetik fel, mert ez így, ahogy kezeltetett a munkapártban, ahogy maga a ministerelnök ur a bizottságban kezelte, mikor azt mondta, hogy lemond, hogy levonja annak konzekvencziáit, bizalmi kérdéssé statuáltatik. Amint pedig bizalmi kérdés, akkor annyira természetes, hogy önök és a mindenkori többség a ministereinökre szavaz és hogy a mindenkori ellenzék ellene szavaz. Tehát a koronázás előtt mindig jiolitikai harczok lesznek. Az sem olyan állandó biztos dolog, hogy a többség egy közjogi szervezet, egy erősen összevert hadsereg marad, amely nem változhatik. Egyszer lesz olyan körülmény is, ahol a házban alakul ki a többség. Nálunk a többség elvonódik egészen a szavazástól, ez egy állandó intézmény, melylyel számítani kell. Egyszer megtörténhetik, hogy itt is lesz komoly parlamentarizmus és akkor megtörténhetik, hogy itt leszavazzák a ministerelnököt közvetlenül a koronázás előtt ? Ugy-e ez sem kellemes. Hát ne teremtsenek ofyan preczedenseket, amelyek a koronázást mindig a pártharczok mezejére viszik át. (Helyeslés balfelől.) És ha bármikor máskor lehetett volna a többségi uralom ezen elvére hivatkozni, amelylyel önök ezt el akarják intézni, ma ez csakugyan nem lehet. Méltóztassék csak egy pár másodperczigröviden gondolni a mai helyzetre és annak kialakulására. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A múltkor már egyszer Apponyi Albert t. barátom rámutatott arra, hogy a legutóbbi általános választásnál még a szavazatok többségét sem kapta meg a kormány. Tény az, hogy azóta a biróság konstatálta, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : ügy van ! ügy van !) hogy a választásoknál. . . (Felkiáltások balfelől: 0 felsége, a király nevében ! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula: ... nagyobb pénzösszegek használtattak fel, ugy hogy természetesen szintén felmerült az a kérdés : nem volt-e ennek talán döntő befolyása az eredményekre ? (ügy van ! ügy van ! balfelől.) Ennek a parlamentnek nincs megbízása a nemzet részéről. Törvényileg hosszabbította meg a maga mandátumát, de a nemzettől, a választóktól többé direkt felhatalmazása nincs. Két év óta, a háború óta valódi szabad politikai versengés, szabad politikai mérkőzés nincs. A sajtó gúzsba van kötve. Ki merné állítani, ha ma volna politi-