Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
680. országos ülés 1916 kai harcz, ha ma teljesen egyenlő fegyverekkel lehetne küzdeni és bírálni, vájjon a ministerelnök tényei a háború alatt annyira emelték-e a magyar állam tekintélyét ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon ; zajos felkiáltások : Betörés ! Erdély ! Az ország éhezik!) Szereztek-e barátokat a mi számunkra ? Akkor ki merné álíitani, h.ogy a többség változatlanul maradna ? Ha az uj választás megtörtént volna, amelynek törvényeink szerint meg kellett volna történni, ki tudja : mi lenne az eredmény ? Tehát valóban nincs joguk ma a nemzet felhatalmazására hivatkozni. Ma valóban nincs joguk a többség elvét végletekig fesziteni, a többségi elvnek alávetni magát a koronázás tényét is, (Helyeslés bálfélól.) ugy hogy ma valóban semminemű mentséget nem látok eljárásuk mellett és mélyen kell sajnálnom, hogy a máskülönben olyan biztosan egyhangú, teljesen harmonikus lefolyását ennek a szép, nagy közjogi jelentőségű ténynek: a koronázásnak megzavarták ezzel a nagy hibával. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miskolczy Imre: A gyűlölet! Gr. Andrássy Gyula: Ismerik ezt a gyűlöletet ; számoljanak ezzel, amelynek gyökere mély rétegekig ér. Természetesen én reám szeretik fogni : csak az én érzelmem, az én gyűlöletem ez. Abszolúte nem, tisztelt ház. Én gyűlöletet nem érzek, nem táplálok; de igenis a nemzet nagy részében természetes ez a gyűlölet. Hiszen önök nem gyülölnék-e azt, aki ugy bánt volna el önökkel, mint önök mivelünk ? (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Aki ezt nem látja, az, kérem vak, azon nem lehet segíteni. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Mi az ellenzéken törekedtünk módot találni arra, hogy az a nagy összeütközés elkerültessék. Ez vezette tisztelt barátomat, Apponyi Albertet, amikor eme tanácskozás során, mielőtt tudta volna, hogy a ministerelnök ur már véglegesen elszánta magát, állását kötve ezen egy megoldáshoz, amikor tisztelt barátom felhozott egy olyan nevet, amely köztiszteletben áll: (Élénk éljenzés balfelől.) olyan személynek nevét, akinek megtisztelése ez alkalommal talán különösebben is indokolt lett volna. (Ugy van! balfelől.) Mert ne felejtsük el, t. ház : a háborúnak egyik, habár mellékes oka is talán az volt, mert a külföldön, összetévesztve a kormányzat elleni elkeseredést a dinasztia iránt érzett hangulattal, azzal izgattak, hogy a magyar nemzet egy része az elszakadásra gondol. Nem lett volna ennek történelmi megczáf olása, az egész világra, egész Európára kiható megczáfolása az a tény, hogy épen a függetlenségi és 48-as párt (Élénk éljenzés és taps balfelől.) bízna meg egy főherczeget ? Nem lett volna ez nagyon természetes, nem lett volna értékesebb a magyar nemzet tekintélye szempontjából, mint az, hogy a ministerelnök koronáz ? (ügy van! ügy van! balfelől.) önmagában az nem árt, nem is használ; deczember 18-án, hétfőn. 179 a főherczeg megválasztása azonban tényleg egy nagy horderejű politikai tény lett volna. Es ne méltóztassék azt se elfelejteni, hogy József főherczeg (Élénk éljenzés balfelől.) a harczok teréről jön haza, ahol hazánk határait védte hősiesen, kiváló bátorsággal. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Nem tekinthette volna-e az egész hadsereg a maga megtisztelésének, (Elénk Jielyeslés, éljenzés és taps balfelől.) ha ő koronáz ? Sokszor haUjuk emlegetni a harmónia szükségét a hadsereg és a nemzet között. Most alkalom lett volna ezt is világos kifejezésre juttatni. Elszalasztják ezt az alkalmat azért, mert sokkal fontosabb ennél, az, hogy a ministerelnök koronázzon. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Be kellett volna léptetni a munkapártba ! Gr. Andrássy Gyula: De ha ezt bármi oknál fogva nem akarják, — amelyre pedig még ma is vissza lehetne térni, mert az egészen biztos, hogy egy egyhangú választást József főherczeg is a legnagyobb megtiszteltetésnek tartott volna — de még ha nem térnek is vissza erre, kellene keresni más megoldást, mielőtt egy rideg szavazás ténye által állapítják meg azt, hogy ki fog az egész nemzet nevében koronázni. Akkor is kínálkozik pl. az az ut, amelyre rámutattak a főrendiházban 1867-ben, hogy t. i, az országbíró teljesítette már többször a koronázást. Teljesítette pl. II. Rudolf koronázása alkalmával 1741-ben. Az országgyűlés, amint Salamon Ferencz irja, mivel Pálffy nádor beteg volt, azt a határozatot hozta, hogy ha lehetetlen volna a nádornak megjelenni, az országbíró töltse be szerepét mindaddig, amig a koronázás után a helyettesítés kérdését egyszer smindenkorra törvény szabályozza. Ez is egy helyes eljárási mód volna. Köztiszteletben álló munkapárti egyén az, aki az országbírót helyettesíti: — mert ő maga* 80 ~v&gy 90 éves — gróf Apponyi Sándor. Az ellenzék nem ellenzékit proponál, nem magát akarja feltolni, csak azt keresi, hogy egy olyan megoldást találjunk, amely a harmóniát lehetővé teszi. (Ugy van ! balfelől.) Van egy másik ut is, ami felhozatott a legutóbbi napokban egy barátom által. Válaszszuk meg a legidősebb koronaőrt. Ez a legnagyobb magyar fia : gróf Széchenyi Béla. Ö is minden izében kormánypárti. Egyáltalán nem dicsekedhetünk azzal, hogy ő osztja a mi elveinket. De semminemű kifogásunk nem volna az ő személye ellen, (ügy van! balfelől.) Mi csak azt az egyet támadjuk, mi csak abban az egybe nem tudnánk belenyugodni, hogy a politikai harczokban többnyire piszkos, többnyire korrupt és csaknem mindig durva eszközökkel győző a maga zsákmánya körébe vethesse Szent István koronáját. (Hosszantartó éljenzés és taps a I baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Élénk felkiáltások : Szünetet!) 23*
