Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

680. országos ülés 1916 d azt merik állítani, hogy Deák szellemében, Deák példája szerint járnak el. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Lukács példája!) Csakhogy akkor . megszűnik minden, akkor mindent lehet állitani, akkor valóban nem lehet többé az igazat a nemigaztól megkülönböztetni, (Ugy van ! a baloldalon.) Az ugyanis egészem világos, hogy önök egyenesen ellentétbe helyezkednek Deák Ferenczczel. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magában a határozatban, az akkori ülésről felvett jegyzőkönyvben a következő foglaltatik. Mielőtt azonban ezt felolvasnám, a további tárgyalásra is kiterjeszkedem. Deák Ferencz javaslata után az elnök feltette a kérdést, vájjon akarják-e Andrássy Gyulát mint képviselőt megvláasztani. Mint ministerein ököt nem is emiitette. Az ellenzék részéről Károlyi Ede azt mondta, hogy őt kell megválasztani, »nem mint képviselőt, hanem mint magánegyént, akiben a közvélemény összpontosul*. Mondhatni azt ma, hog]^ a ministerelnök úrban összpontosul a közvélemény ? (Felkiáltások a jobboldalon : Igen ! Ellenmondások a baloldalon.) Rakovszky István : Mi nem is létezünk, csak az urak ! Gr. Zichy Aladár : Ellenzék nincsen ? (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Ez épen olyan alapos igazság, mint az, hogy önök Deák Ferencz példáját követik. (Taps a bal- és a szélsőbahldalon.) ? . Erre azután Bónis Sámuel ugy szólott az akkori jelöltről, mint »a nemzetnek e czélra választottjáról.* Ö is a nemzetről beszélt, de nem szólt többségről, arról a nagy fogalomról, amely ma itt omnipotencziával kormányoz és megfeledkezik arról, hogy kivüle és mellette még más tényezők is vannak, megfeledkezik a nemzetről, amelyre legfeljebb csak akkor gondolt, amikor vért kért tőle. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azon az ülésen azután az akkori elnök ezt mondta (olvassa) : »Andrássy Gyula gróf tehát a koronázásnál mint a nádori teendők teljesítésére megválasztott fogja a nádori kötelességet teljesíteni.* A jegyzőkönyvben a következő foglaltatik (olvassa) : »Elhatároztatott, hogy amennyiben jelenleg a nádori hivatal nincs betöltve, azon teendőket, melyeket a koronázásnál törvényeink szerint a nádornak, az ország választott első tisztviselőjének s képviselőjének kellene teljesitenie, ez alkalommal — ezt aláhúzom, erre még vissza fogok térni — az teljesítse, kit az ország e végre megválaszt, miként ez a korábbi időkben is, jelesül Miksa király koronázása alkalmával történt vala.« A főrendiházban akkor az álláspont az volt, hogy vannak történelmi preczedensek, amelyek szerint a nádort a koronázásnál az országbíró helyettesíti. Erre hivatkozott többek között Majláth György akkori országbíró, aki kijelentette, hogy a javaslatba hozott egyéniségére való tekintettel ő is rászavaz, de utódaira való tekintetből hangsúlyozza, hogy az országbíró is helyettesíthetné KÉPVH. NAPLÓ. 1910—-1915. XXXIII. KÖTET. 'eczember 18-án, hétfőn. 177 a nádort, ha a nemzet választás utján másképen nem döntene. Ezen preczedensekkel teljesen ellenkezik a mostani felfogás. Amikor Deák Ferencz azt veszi szájába, hogy itt választásról van szó, akkor természetszerűen arra gondol elsősorban, hogy az illető, aki választ, szabadon mérlegelheti, hogy kit választ, lelkiismerete szerint választhat mindenki között, önök most szintén azt mondják, hogy választásról van szó, de amikor önök beszélnek a választásról, akkor már csak a formalitásra gondolnak, már csak arra gondolnak, hogy lesz egy urna és mindenki szavaz. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De arra, hogy szabadon kell választani, máinem fektetnek súlyt, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert kimondják, hogy kell megválasztani a ministerelnököt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) A miniszterelnök ur maga azt mondta, hogy ő levonná a konzekvencziákat, lemondana, ha nem őt választanák meg. fDerültség a baloldalon.) így fogják fel önök a szabad választást és ebben van az óriási különbség közöttünk. De hát miért van ez ? Biztos, hogy a legnagyobb ellensége sem fogja a tisztelt miniszterelnök úrra ráfogni, hogy annyira megfeledkeznék a szerénységről, hogy ő magát említi akkor, amikor arról van szó, hogy a legkitűnőbb egyént válasszák meg. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) Ő csak akkor hozhatta önmagát javaslatba, ha ez alkotmányjogi, politikai szükség. De már rámutattam, hogy preczedens nem kényszeríti erre az eljárásra, mert a preczedens az ellenkezőt bizonyítja. Most az marad hátra, hogy a parlamentarizmus lényegéből, természetéből nem következik-e az, hogy mindig a ministerelnöknek kell koronázni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Szó sincs róla !) •-•_[ Ugron Zoltán: A pártvezér! Gr. Andrássy Gyula : Nagyon sajnálom, hogy most azt mondják, hogy nem. Ha Khuen-Héderváry Károly kifejtette volna álláspontját, talán ehhez alkalmazkodtam volna. De mivel eddig a többség részéről nem szólaltak fel, én pedig magam hallottam, amikor a t. ministerelnök ur abban a bizottságban, amelynek tárgyalásai a lapokba kerültek, direkte azt mondta, hogy ő követeli magának ezt a tisztet, mint ministerelnök . .. (Nagy zaj,) Rakovszky István: Ez tolakodás ! (Zaj.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Gr. Andrássy Gyula: . . . mikor tegnapi beszédében arra hivatkozott, hogy az ország kára volna, ha nem a ministerelnök koronázna, akkor, azt hiszem, hogy nekem csak ezzel az érvvel kell foglalkoznom és azt kell keresnem, vájjon van-e e mögött igazság '? Hát semmi sincs ! A parlamen23