Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. 171 nelemellenes, mert ezt az esküt más, mint IV. Károly magyar király le nem teheti. Hogy el ne felejtsem, itt egy sajtóhiba is van. Az áll itt: »bármi jog és ezimen«, ami talán azt akarja jelenteni: »bármi jogczimen«. Ez bizonyára nyomdahiba. De bonczoljuk tovább ezt a kérdést, mert érdemes vele foglalkozni : van-e helye a magyar eskümintában az ausztriai császárra való utalásnak, szóval ennek a czimnek van-e helye, igen, vagy nem ? Nem szándékozom most bővebben magyarázni és indokolni, hogy mi értelme és helye van annak, hogy ezt az esküt, amely ugyan közjogi aktus, de mégis az Istenre való hivatkozással és a boldogságos Szűzre való utalással, vallási jellegű, ezt valaki mint »satöbbi« ur tegye le. Ezt már az általános vita során érintettem és kifejtettem., hogy ez homlokegyenest ellenkezik az eskü méltóságával s ellenkezik annak minden szubjektív vonatkozásával, hogy valaki ugy esküdjék, hogy »mi, vagy én satöbbi ur«. Ez már magában véve szerencsétlen gondolat. Igaz, hogy ez is archaizmus, mert az előadó ur bizonyosan ki fogja mutatni, hogy Ferdinánd nemcsak egyszer, hanem kétszer volt »satöbbi«. Az ő esküjében t. i. kétszer volt ez : satöbbi, satöbbi. De ez még sem lehet ok arra, hogy mi szeretett királyunkat per »satöbbi« inartiktuláljuk egy törvényben. De ezt mellesleg jegyzem csak meg, ez inkább stiláris, dekoratív kérdés, ennél nem akarok immorálni. De van egy lényeges hiba is : az, hogy a császári czimnek az eskümintába nem szabad belekerülnie. A hitlevéltervezet szerint azt igéri a király, hogy »királyi eskünk is, melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinánd koronázási esküljének szövege alajoján koronázásunk alkalmával le fogunk tenni«. Ez Ígéretet akarják tétetni ö felségével a hitlevélben. Már most kérdem először, igaz-e, hogy ez az esküminta a Ferdinánd-féle eskü szövege alapján van megszövegezve, másodszor, hogy az e szövegre való utalás helyes, törvényes-e vagy sem ? Hát itt van I. Ferdinánd esküje. Kénytelen vagyok latin szöveggel alkalmatlankodni, de hisz e rövid kifejezések annyira világosak, hogy nem szükséges a magyar fordítást is hozzátennem. (Olvassa) : Nos Ferdinandus, Dei G-ratia Rex Hungáriáé, Bohemiae« stb. Tehát a lényeg kérdésében már nem igaz, hogy ez esküszöveg a Ferdinánd-féle szöveg alapján van megállapítva, mert I. Ferdinánd, mint Eex Hungáriáé tette le az esküt. Hiszen az osztrák császárság csak 1804-ből való, tehát 1525-ben I. Ferdinánd nem is tehetett esküt, mint osztrák császár. De az az I. Ferdinánd által letett eskü, melyet ő mint magyar király tett le, tartalmaz más eltéréseket is. Tartalmazza azt, hogy abban igen természetesen az 1868. évi XXX. t.-cz. nomenklatúrája nem szerepelhetett. Ez a Ferdinánd-féle eskü abszolúte nem egyezik a később letett habsburgi eskükkel abban a tekintetben, hogy az a klauzula, melyet a törvények interpretácziója szempontjából III. Károly idejében felvettek, abban még nem volt benn. Hiányzik a mostam tervezetből is és hiányzott az 1867-iki esküből is. így tehát, midőn azt mondja a hitlevél, hogy az I. Ferdinánd által letett esküszöveg szerint kell most megesküdni, ez nyilvánvaló közjogi botlás és történelmi tévedés. Azt ugyanis, hogy az I. Ferdinánd által letett eskü szövege legyen irányadó, törvény nem tartalmazza sehol. Van törvény, mely előírja, mily minta szerint teendő le az eskü, de ez nem a Ferdinánd-féle eskü, hanem az 1723. évi III. törvényczikk, mely világosan igy szól (olvassa) : »Libertates et privilegia, immunitates, praerogativas — ez az a hires praerogativa — legesque conditas et approbatas consuetudines conformitate Articulorurn 1., 2. et 3. Anni 1715. Formulaeque Juramenti ibidem contentae, intelligendorum.<< Tehát az 1723 : III. t.-cz. világosan nem a Ferdinánd-féle esküt, hanem az 1715-ben III. Károly által letett eskümintát irja elő. Ha már most nézzük ezt az eskümintát, azt látjuk, hogy ez már igy beszél (olvassa) : »Nos Carolus Sextus. Dei Gratia Electus Romanorum imperátor seroper Augustus. Hungáriáé. Bohamiae etc. Rex.« Ez az esküminta már egészen elhomályosította az akkori magyar közjogot, mert Magyarországot olyan helyre tette, ahol az mint egyszerű kapcsolt rész, mint alárendelt tartomány szerepel. Azt már megmutattam, hogy ez az esküminta nem felel meg a Ferdinánd-féle szövegnek, de nem felelmegaz 1723 : III. t.-cz.-ben kötelezőleg előirt 1715-iki eskünek sem és ez dicséretére válik. Hogy miért nem felelt meg '? Azért, mert 1715 óta egyetlen király sem tette le azt az esküt, mely az 1715. évi III. t.-cz.-ben van benne. Itt van Mária Terézia esküje, aki 1723 után mint első király tett esküt és 1740-ben igy esküdött (olvassa) : »Nos Maria Theresia, Divina favente clementia Regina Hungáriáé*. Méltóztatik ezt hallani ? Visszatér a Ferdinánd-féle nomenclaturára és mint magyar királyné teszi le az esküt. Ugyanez az esküminta szerepel a későbbi királyoknál; különösen ajánlom szives figyelmükbe az V. Ferdinánd által letett esküt, amely minden kétségen Idvül megállapítja, hogy az osztrák császár semmi szin alatt és semmi körülmények között az eskiünintában nem szerepelhet. Az V. Ferdinánd-féle .esküre itt azért hivatkozom, mert az — az osztrák császárság akkor már meglévén — ránk nézve döntő fontosságú. V. Ferdinánd ugyanis 1830-ban tette le az esküt, az osztrák császárság pedig 1804-ből való. Ezen törvényeknek egész •légiója igazolja tehát, hogy az osztrák császárnak a magyar esküben semmi, de semmi keresni valója sincs. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És még egyet, t. ház. Ez talán döntőbb még a magyar törvényeknél is, — pontosan akarom idézni az eredeti, vagy legalább a publikált aktát, amelyet sajnálatomra az idő rövidsége miatt nem hozhattam magammal, de intézkedtem, hogy el22*
