Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
&80. országos ülés 1916 az igazán érthetetlen okból megállapított szövegezés egyenesen az osztrák örökös tartományok közé illeszti be a magyar szent korona kapcsolt részeit, Magyarország társországait, mondom, mikor még ilyen momentum is nyilvánvaló ezekben a történelmi előzményekben : én elengedhetetlen közjogi lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom a konkrét módosítást ennek megváltoztatására tisztelettel előterjeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nincs is ennek elfogadása tekintetében semmiféle nehézség. Hiszen a bizottság által előterjesztett tervezet első pontja megmondja az 1868. évi XXX. t.-czikknek, élő jogunknak megfelelőleg. — igaz, hogy csak a területre vonatkozólag, mert az első pont arról szól — hogy Horvát-SzlavonDalmátországok Magjrarországgal egy és ugyanazon áUami közösséget képező országok. De én azt kívánom, hogy ez a meghatározás ismételtessék meg a 4. pontban is, ott, ahol magszakadás esetére a királyválasztás joga biztosíttatik az országnak. Én igazán nem vagyok szere'mes ebbe a kifejezésbe, hogy állami közösség, mert ennek is — sajnos — bebizonyultak már a veszedelmei, amikor a nem unionista horvát törekvésekben mint argumentum szerer>el a közösség szó. Ennél sokkal helyesebb, megfelelőbb, szabatosabb volna az állami egység kifejezésének használata. (Ugij van ! a szélsőbaloldalon.) De miután verba valent usu, mi, magyar részről az állami közösség kifejezése alatt soha egyebet nem értettünk, mint magát az állami egységet és miután ki van zárva, hogy ebben a házban ez alatt valaki mást értsen, én nem akarok technikai nehézséget gördíteni az egyértelműséggel szemben és megtartom ezt az igy és máskép nem is értelmezhető szöveget következő módosításomban (Olvassa) : »A 4. pontban ezen szó után »Magyarország« tétessenek be ezen szavak : és »vele egy és ugyanazon állami közösséget képező*. Tisztelettel ajánlom módosításomnak elfogadását, (Helyeslés a baj,- és a szélsőbaloldalon.) mert ezzel minden időkre megóvjuk a magyar szent korona egységének jogát, a társországokkal való állami egységet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok ? Szólásra többé nincs feljegyezve senki. Kérdem a t. házat : kiván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Illés József előadó : T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy azokra az észrevételekre és arra az indítványra, amelyeket Polónyi Géza, illetőleg Bakonyi Samu t. képviselő urak tettek, a következőket válaszolhassam: A 4. pontban kifogásolták, hogy nem vétetik fel »Magyarország« után >>a vele egy és ugyanazon állami közösséget képező« kifejezés Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal kapcsolatban. Amint méltóztatik tudni — hiszen beszédemben és jelentéeczember 18-án, hétfőn. 167 semben is voltam bátor már megjegyezni — ez a szöveg, kivéve az 1868 : XXX. t.-czikk terminológiáját, megfelel annak a magyar fordításnak, amely magyar fordítást először Deák Ferencz és társai készítettek el abban az alválasztmänyban, amely alválasztmány 1867-ben a hitlevelet megszerkesztette. Az első magyar fordítás volt ez, mert hiszen tudvalevő, hogy V. Ferdinánd hitlevele latin nyelven, latin szövegben vétetett be a törvénybe. Ez a hitlevél ugyanis, mivel a törvényhozás nyelve latin volt, latinul készült és igy iktattatott a magyar törvények közé. Az első fordítás tehát — ismétlem — latin nyelvből 1867-ben történt az al választmány előtt, és ha erre hivatkoztam, ezt mindenesetre azért tettem, mert azoknak a latin kifejezéseknek, amelyek az 1848-iki törvényeinkben, diplomáinkban, használatosak voltak, legjobb tudói épen azok voltak, akik akkor a magyar fordítás munkáját végezték. Ök felvették volt a »társországok« kifejezést, amely valóban eltér a partes adnexae-től, amely a latin szövegben van, ők azonban már nem a »kapcsolt részek« kifejezést használták, hanem a »társországok« kifejezést. Az 1868 : XXX. t.-cz. terminológiája pedig a Horvát-Szlavon-Dalmátországok kifejezést használja. Már most méltóztassék megengedni, hogy észrevételt tegyek arra is, hogy ezt a HorvátSzlavon-Dalmátországok kifejezést igy bekapcsolva épen a hitlevélnek most megállapított szövegébe, ez talán nem adhat alkalmat olyan következtetésekre, amelyeket hozzá méltóztattak fűzni, mert az első pontban »a vele egy és ugyanazon állami közösséget képező« kifejezés, ug}^ amint az az 1868 : XXX. t.-czikkbe felvétetett, benne van. De egyébként méltóztassék megengedni, hogy hivatkozhassam arra is, hogy ez a szöveg tulajdonképen megegyezik a gróf Apponyi Albert igen-1. képviselő ur által beterjesztett különvélemény szövegével is, aminthogy különben egyébként az 1723. évi I. és II. törvényezikkekre való hivatkozás itt világosan utal bennünket az 1723. évi I. és II. törvényezikkek szövegére, tehát aszerint kell történnie a trónutódlásnak, amint az az 1723-iki I. és II. törvényezikkekben megállapítva van. Ami a félremagyarázásokat illeti, azt hiszem, ez ellen semmiféle szöveg nekünk biztosítékot nem nyújthat, (Ellenmondás baljelől.) mert hogy idegenek, külföldiek, hogy fogják magyarázni, a mi ujabb szövegünket, ennek, igénytelen nézetem szerint, alig lehet elébe vágni. (Ellenmondás balHői.) Ami Polónyi t. képviselő urnak az előjog kifejezésre vonatkozó előadását illeti, legyen szabad megemlítenem, hogy ez nem privilégium, nem is annak felel meg, hanem praerogativa. Igy fordul elő az V. Ferdinánd hitlevelében, (Zaj balfelől.) igy fordul elő a megelőző Ferencz-féle hitlevélben. A praerogativa pedig nem kiváltságot jelent. Ugy fordították 1867-ben is, hogy előjog.
