Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
679. országos ülés 1916 dec magamévá nem telietem és kénytelen vagyok ellene szavazni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ábrahám Dezső képviselő ur kivan szólni. Ábrahám Dezső: T. ház! Én abban a helyzetben vagyok, hogy nagyobb pietással viseltetem a t. előadó ur felfogása iránt, mint a t. többség. Hogy mire alapítom ezt a meggyőződésemet? Az eredeti tervezetre. Maga a t. előadó ur is a királyi hitlevél eredeti tervezetében, bár a nagy czim nincs teljesen felsorolva, mégis azt mondja, hogy Magyarország és HorvátSzlavonországok apostoli királya; ugy látszik közjogi felfogása korrektebb volt, mint a bizottság többségének álláspontja. Én azt hiszem, nem áll érdekünkben, hogy ujabb közösügyeket teremtsünk; (Helyeslés a szélsöbaloloalon.) ebből a koronázási hitlevélszövegből, melyet a bizottság többsége elfogadott, egy ujabb közösügy származik, a hitlevél közössége. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hol van az megirva, hogy a magyar koronázási hitlevélbe bármiféle jogon beleszólása legyen akár az osztrák kormánynak, akár a parlamentnek? Miféle közjogi felfogás ez? Lovászy Márton: Ez a közjogi hóbort! Ábrahám Dezső: Ahelyett, hogy az összeütközési pontokat eliminálnók, ezáltal ujabb összeütközési pontokat teremtünk. Hol van itt a magyar parlamentnek, a magyar királyságnak a szuverenitása, ha a magyar nemzet és királya közötti ügy rendezésénél egy harmadik faktorra is tekintettel kell, hogy legyünk? Mi közünk hozzá, hogy az osztrák kormány ma megbukik-e vagy holnap ? Az osztrák állapotok miatt, amelyekről nem tudjuk, mikor lesznek normálisak, saját házi ügyeinket nem tudjuk elintézni. Nem arra kell-e nekünk törekednünk, hogy azon jogainkat, amelyeket eddig a közös ügyeknek nem sikerült elhomályosítani, a maguk tisztaságában és épségében megtartsuk? Rendkívül szerencsétlen dolognak tartom más szempontból is a koronázási hitlevél szövegét, amit hangoztattak az előttem felszólalt t. képviselőtársaim is. Ha méltóztatik elolvasni a koronázási hitlevél első két sorát, az ugy hangzik: »Mi Első Károly Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyarország e néven IV. apostoli királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok stb. királya.« Nem tudom, hogy fogják ezt értelmezni, vájjon Csehországot kebeleztük-e mi be Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közé, vagy pedig az osztrákoknak sikerült ujabb hódításokat szerezni a világháború alatt Dalmát-Horvát- és Szlavonországokban. Ezenkívül bár történeti múlton alapszik a dolog, mégis a világháborúra való tekintettel, nem tartom helyesnek, hogy a czimben előfordul az is, hogy ő Felsége Bolgárország királya. Bár mint mondám, ez történelmi alapon nyugszik, mégis bizonyos tekintetben bolgár szövetségesünk érzékenységét érintheti, akivel együtt •zemhev 16-án, szombaton. 159 harczolunk s nem méltó a magyar parlament képviselőházához, hogy ilyen avitikum, amely ellenkezik a tényleges helyzettel, fentartassék. Ettől eltekintve, én azt hiszem, hogy a t. előadó ur álláspontját igazolhatom akkor, mikor ő maga azt mondja, hogy helyesebb ez a kifejezés* Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok apostoli királya«, mint azt a szerencsétlen és közjogilag téves szöveget fogadni el. Ezért kijelentem, hogy elfogadom gróf Apponyi Albert, gróf Pejacsevich Tivadar és Bakonyi Samu képviselőtársaim által beadott indítványokat. (Helyeslés a széls'úbahldálon.) Elnök: Hammersberg László képviselő urat illeti a szó. Hammersberg László: T. ház! Én a czim kérdésében tökéletesen egyetértek pártom illusztris vezérével, gróf. Apponyi Alberttal és az ő javaslatához járulok hozzá. Ha felszólalok, ezt csak azért teszem, hogy ne hangozzék el észrevétel nélkül az a felfogás, amelynek Ábrahám Dezső t. képviselő ur adott kifejezést. O egészen helyes politikai érzékkel kímélni akarja a jelen háborúban dicsőségesen szereplő s velünk küzdő szövetséges társunk érzékenységét s felveti a kérdést, vájjon nem kellene a Bulgáriáé Rex kifejezést egészen kihagyni. Bármennyire helyeslem ebből a szempontból felszólalását, mégis feleslegesnek tartom indítványát, mert emlékeztetem a t. képviselőtársamat arra, hogy az, ami koronás királyunk czimében Bulgáriának és Kumániának neveztetik, az nem a mai Bolgárország, hanem az, ami Bulgáriának neveztetik, az a mai Oláhország, a Kumánia pedig Moldva. Ezzel a magyarázattal azt hiszem, elejét veszszük minden képzelhető félreértésnek bolgár szövetségeseinkkel szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs többé feljegyezve ; kérdem, kíván-e még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Igazán nagyon röviden csak pár megjegyzésre szorítkozom. Először is méltóztassanak megengedni, miután a mai napon különösen szerencsétlen vagyok abban, hogy a t. képviselő urak folytonosan olyan nyilatkozataimat teszik polémia tárgyává, melyeket soha nem tettein, hogy Polónyi t. képviselő urnak megjegyezzem azt, hogy én nem azt mondtam, hogy ő ujat nem mondott, ellenkezőleg azt mondottam, hogy mondott ujat. Polónyi Géza: Csakhogy az nem jó. Gr. Tisza István ministerelnök: Nemhogy nem jó, hanem nem igaz. Én azt mondtam, hogy ami uj, az nem igaz, s ami igaz, az nem uj. Polónyi Géza: Jó lett volna megmondani mi az, ami nem igaz, igy nem lehet czáfolni. Gr. Tisza István ministerelnök: Méltóztassék megengedni, hogy fikszirozzam, amit a hadsereg kérdésére vonatkozólag akkor elmondtam'
