Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
leczember 16-án, szombaton. 156 679. országos ülés 1916 d szerkesztett, szövegét általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadja és igy a gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Mihály képviselő urak által beterjesztett szövegeket mellőzi. Következik a részletes tárgyalás", elsősorban a koronázási hitlevél bevezető része egészen az 1. pontig. Kérem Almásy László jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Almásy László jegyző (olvassa a koronázási hitlevél bevezető részét az 1. pontig). Elnök: Ki következik szólásra? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Pejacsevich Tivadar. Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk 1 Halljuk!) A czimnél ugyanazt a módositványt akartam benyújtani, amelyet már a bizottságban emiitettem. Az t. i. arra vonatkozik, hogy a királyi czimben Horvát-SzlavonDalmátországok arra a helyre tétessenek, amely azokat a törvény értelmében megilleti, (Helyeslés.) ós ne dobassanak egészen más vidékek közé, ahova azok nem tartoznak. (Helyeslés, bal felöl.) Á. t. ministerelnök urnak ez iránt tett nyilatkozatát tudomásul veszem,- valamint tudomásul veszem Dalmácziát illetőleg tett nyilatkozatát is. Ezzel kapcsolatban legyen szabad Barta Ödön t. képviselőtársam megnyugtatására kijelentenem, hogy a deklaráczióban idéztük a ídegyezési törvény 65. §-át, amely világosan azt mondja, hogy »a magyar szent korona jogán fogja követelni Dalmáczia visszacsatolását Horvátországhoz«. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) Azt hiszem ennélfogva, hogy semmiféle hibát sem követtem el. (Helyeslés jobb- és bal felől.) Ugyanerre a szövegre nézve bátorkodom a bizottságban már szintén felhozott módositványomat benyújtani, (Halljuk! Halljuk!) hogy t. i. azon passzus helyébe, ahol Ferencz József ausztriai császár úrról van szó, a hitlevél szövegében »I. Ferencz József ur, ausztriai császár, Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok apostoli királya* tétessék. Ezt a módosításomat a bizottságban is előadtam, ugy láttam, hogy a bizottság el is fogadta és a t. kormány is hozzájárult. XJjból kérem tehát, hogy ezt a mődositványomat elfogadni méltóztassék. Továbbá bátorkodom javasolni, hogy az ötödik bekezdésbe, amelyben az mondatik (Olvassa): »Magyarország és társországainak főrendéi és képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendelkezéseit, azok értelmében Minket mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának« stb. közbeszurassék a »Magyarország« szó után: »Horvát-SziavonDalmátországok«. Justh Gyula : Kérjük ennek felolvasását. Polónyi Géza: Hát az apostoli király ellen nincs kifogás ? Gr. Pejacsevich Tivadar ; Nincs ! Sőt ellenkezőleg. (Mozgás.) Beadtuk, de visszaadták. (Mozgás.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szepesházy Imre jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. ház ! Nem tudom, hogy a t. ministerelnök urnak mi az álláspontja a felolvasott módosítás tekintetében és minthogy minket meglehetősen hozzászoktatott ahhoz, hogy ne kíséreljük meg a t. többség kapaozitáezióját, mielőtt a ministerelnök ur nyilatkozatát ismerjük, természetes, hogy én is tartózkodom ettől. A ministerelnök ur az általános vita berekesztése után abban a megtiszteltetésben részesített engem, hogy azt mondta, hogy amit én mondtam, nem uj. Nagyon köszönöm e bókot, mert amikor az ember néhány száz esztendős közjogról beszél, akkor nem az a szándéka, hogy ujat mondjon. (Közbeszólások a jobboldalon : Nem volt jó !) Gr. Tisza István ministerelnök: Csakhogy én nem azt mondtam ! Polónyi Géza : Az pedig, hogy jó-e, amit mondottam, arra nézve egyforma nézetben vagyunk egymás dolgai iránt. A t. ministerelnök ur nyugodt lehet, hogy én az ő álláspontját époly kevéssé tartom jónak, mint ő az enyémet. De utóvégre ez nem érdekli az országot. Egy pontra akarom szives figyelmüket irányítani. Nem tudom uj-e, jó-e, nekem mindegy. (Derültség.) Arra akarok rámutatni, hogy a hitlevél egy pontja, szándékosan nem beszélek a czimkérdésről, mert arról eleget beszéltem, a hitlevél egy pontja nem egyezik az eskü szövegével, még pedig egy érdekes történelmi megvilágításban. Ez vonatkozik arra a kérdésre, amefy közöttünk kontroverz volt. Melyik eskü-szöveg, a Eerdinánd-féle, vagy a József-féle, vagy mely esküszöveg legyen az irányadó ? Az előterjesztett szöveg azt mondja, hogy a Ferdinánd-féle szöveg az, amelynek alapján a dolog készült. Ez akarna megfelelni a 67-es eskü szövegének, azonban nem értünk egyet abban, hogy t. i. a hitlevél-szövegben bennemarad az a záradék, amelyet műnyelven revizionális záradéknak nevezünk és amely azt tartalmazza, hogy a törvények megtartását a király azon értelmezés szerint igéri, amint azt az országgyűlés és a király együttesen meg fogja állapítani. Ha ez a záradék az eskü-szövegből kimarad, akkor ennek abszolúte semmi értelme nincs, pedig kimaradt; kimaradt a 67-es esküszövegből és kimarad a mostaniból is. Én mindebből mily konkluzumra jutok? Amikor ez az u. n. revizionális klauzula (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Interpretáczionális klauzula !) Legyen interpretáczionális klauzula, tessék igy nevezni, tulaj donképen igy van szövegezve, ez nem jelent mást, mint mentális rezervácziót; arra pedig semmi szükség nincs, hogy mi mentális rezervácziókat iktassunk a törvénybe Túrba és konzortesek számára. Nem volna helyes ; azért csak felvetem, módosítással sem alkalmatlankodom, csak felvetem, nem volna-e helyes, ha e záradék most
