Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

'.eczember 16-án, szombaton. 144 679. országos ülés 1916 d tositására adandó hitleveléről és ennélfogva az uj feltételeket eléje szabni nem ebben a formában czélszerü és helyes, hanem ennek, megtaláljuk a maga formáját, a maga útját. Ez azonban nem azt jelenti, amit ma pl. gróf Andrássy Gyula ur mondott, hogy ha mi az 5. pontnál valamivel messzebbmenő, vagy azoktól valamivel eltérő szövegű hitlevelet terjesztünk a király elé és ő azt nem fogadja el, akkor vége; akkor elfogadottnak tekintendő az 5. pont és eleget tett hitlevélbeli kötelességének, ha azt az öt pontot elfogadván, azt adják ki hitlevél alakjában és erre az esküt leteszi. Itt óriási nagy jogi tévedéssel állunk szemben. A hitlevél körül traktáczió van. Itt nincsenek kajütulácziók, itt nincsenek uj kondicziók, hanem igenis van a hitlevél körül traktácziónak helye. A traktáczió pedig abban áll, hogy a hitlevélformulát, vagy azokat az igényeket, amelyeket a hitlevélhez a nemzet füz, a nemzet a megkoronázandó, már trónra lépett királylyäl közli. Ez legalább a fikczió, sajnos, hogy csak fikczió, majd rá fogok mutatni, hogy miért az. Ez a feltevés; ebből indul ki az egész hitlevélszerkezet keletkezése; a hitlevél szerkezetet mint propozicziót a nemzet terjeszti a király elé. A király a hitlevélszerkezetben előadottakat vagy elfogadja, vagy kifogásol valamit, vagy pótoltatni kivan valamit, vagy elvenni valamit, de mindenesetre állást foglal, hogy elfogadja-e a hitlevélszerkezetet ugy, amint beterjesztették vagy nem. Ha differenczia merül fel, akkor még nincs vége az üzenetváltásnak. Kern következik az, hogy a király ennélfogva csak azt köteles letenni és a nemzet köteles elfogadni, hanem következik a rekonszideráczió a törvényhozásnál, a nemzet képviselete rekonszideráczió tárgyává teszi a koronázandó király által a hitlevél ellen esetleg felhozott aggályokat, az esetleges kívánalmait és azok felett kiegyenlítési tárgyalásnak kell folynia mindaddig, amig megegyezés történik, amely megegyezésben nem lehet kevesebb, mint ama bizonyos öt pontban. (Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Itt domborodik ki a szóval való játék, amely ily fontos kérdésekben nincs megengedve. Azok a kifejezések, amelyek a régi hitlevelekben helyenkint előfordulnak, nem akarom a t. házat a felsorolásukkal untatni, hogy »e< hitlevél, »jelen« hitlevélbeli biztosításokat örököseink is tartoznak elfogadni, ezek olyanok, hogy nem azon fekszik a hangsúly, hogy ezen hitlevél, mert ha azon feküdt volna, akkor az utódok egyike sem tartotta volna be, amint azt az imént Polónyi Géza t. képviselőtársam fényesen bebizonyította. Egyik sem tartotta volna be, mert két teljesen egyenlő hitlevélszerkezet nines is. De a hangsúly e kikötésnél azon van, hogy ezen »hitlevélbeli« biztosítás, (Igaz! Ugy van! a bal- és a széhöbaloldalon.) tehát hitlevélbeli biztositások és mindenen inkább van a hangsúly, csak nem az ezen szón, mert különben ezt a' szót nem lehetett volna kicserélni, pedig másik hitlevél jelen szóval kezdődik és a t. előadó ur egy önkéntelen botlással azt mondta, hogy hasonló. T. képviselőház! ISÍem ragaszkodom a szóhoz és nem is tartom helyesnek, hogy ha a nemzet nagy jogairól szó van, hogy akkor a szavakon való nyargalással akarjuk elintézni a kérdést, a nemzet jogait regisztráljuk, ahelyett, hogy kiterjesztésükre igyekeznénk, vagy legalább a resztringálás ellen a nemzet jogait megvédelmezzük. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Azt hiszem, teljesen felesleges, hogy bővebb argumentácziót hozzak fel, mint az előttem szólott t. képviselő ur, — különösen azok után, amik a mai délelőtt elhangzott beszédek során csoportosítva elmondattak — arra nézve, hogy igenis lehet a hitlevélbeli szerkezeten bővítéseket eszközölni, szabatositás czéljából, a nemzet elhomályosított jogainak világos helyzetbe hozatalára. Nemcsak hogy lehet, de meggyőződésem szerint kötelességünk is. Most csak az a kérdés, vájjon ha lehet, kell-e, alkalmas-e az idő, és kell-e azokat a biztositásokat kiegészíteni, amelyek már megvannak, és kell-e esetleges más időpontra halasztani. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ehhez bővebb argumentáczió nem kell. Hitlevélszerkezet csak egyszer készül, koronázás alkalmával A koronázás után, amidőn a király szentesitési joga életbelép, azontúl ő azt a törvényt szentesíti, amely az ő akaratával megegyezik, anélkül hogy annak bármiféle konzekvencziája lenne, ha valamely törvényjavaslatot nem szentesítene. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Mert a vétójog, sajnos, korlátozva nincs, ha érzülete nem irányítja jobb útra, akkor a vétójoggal ugy élhet, ahogy jól esik. Az egyetlen alkalom, amikor a királylyäl traktáczió történik a nemzet jogainak biztosítása szempontjából, a koronázási t tény előtt lefolyó azon traktáczió, amelynek végeredménye a hitlevél elfogadása, a hitlevélnek a király által aláírása ós az esküvel való megerősítése. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ha ez az időpont nem alkalmas arra, hogy a nemzet a maga kívánságainak, nem az összes kívánságainak, de az alkotmányossági szempontból és az alkotmányosság teljessége szempontjából felmerült kívánságainak megvalósítását, vagy a közelmúltban a nemzet jogain ejtett sérelmek orvoslását megkísérelje, akkor nem tudom, mely időpontot méltóztatik erre alkalmasnak találni. (Ugy van! a szélsőbalóldolon.) T. képviselőház! A vita folyamán bevezetésül grőf Apponyi Albert t. képviselő ur igazán megczáfolhatatlan argumentácziót használt annak igazolására, hogy itt az ideje annak, hogy elimináltassanak közéletünkből és alkotmányos életünk