Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 & felett, vagy amint azt talán épen • gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselőtársam kifejezte, bűnlajstrom, másrészről pedig bizalmatlanság volna a trónra lépett uj király iránt. Mindkét feltevés téves. (Ugy van! a szélsobaloläalon.) Mindenekelőtt téves abból a szempontból, hogy ez mint tény azokkal szemben, akik ezt elkövetik, bírálat tárgyává tétessék. Grőf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam egy igen fényes szónoklatában — nem a maiban, bár a mai épen olyan fényes volt mint az akkori, — gyönyörűen illusztrálta a helyzetet, amelyben ma vagyunk, az elhunyt tényei felett való elmélkedéssel. Történelmi távlatban állónak jelölte meg azért, mert a halál történelmi távlatba helyezi az ilyen nagyságokat és nem kell hozzá az elhalálozás után még hosszú idő, hogy azokról a tényekről beszélhessünk, amelyeknek bírálatától esetleg életében kíméletből tartózkodunk. A történelmi távlatba költözött uralkodónak tényei feletti bírálat tehát egyáltalán nem visszaélés a nemzet jogaival, sőt a nemzet önérzete követeli, hogy megmondja, épen ugy mint ahogy megmondotta, hogy bizonyos tények körül félreértések merültek fel nemcsak ténybelileg, hanem az interpretáczió szempontjából is a nemzet és az uralkodó közt és ezeknek konzekvencziáit levonni igyekszik akkor, midőn a trónváltozás erre az első alkalmat megadta. (Ugy van! a szélsobaloläalon.) Ami pedig az uj uralkodó iránti bizalmatlanság kérdését illeti, erről igazán nem lehet beszélni. Épen a bizalom jele, épen a bizalmatlanság ellenkezője nyilvánul meg abban, ami a hitlevélszerkezetben, a különvéleményként előterjesztett szövegben elő van adva. A nemzeti munkához, a nemzet sérelmeinek orvoslásához a nemzet hívja segitsógül az uralkodót az ő hatalmával és bízik abban, hogy ő ezt a felhívást teljesíteni fogja. (Ugy van! a szélsobaloläalon.) Van is rá oka. A nemzetnek van oka abban bízni. Majd beszédem során leszek bátor rámutatni azokra a királyi kijelentésekre és azon nyilatkozatokra, amelyek a hitlevélszerkezetbe már felvétettek. Ha azok állnak, akkor hizni lehet abban, hogy a nemzet azon jogos kivánságait, amelyeket igyekeztünk a hitlevélszerkezetben eléje terjeszteni, ha eléje jutnak, a király teljesíteni is hajlandó lesz. És legyen szabad röviden megemlékeznem arról a kontroverz kérdésről, hogy lehet-e a hitlevélszerkezeten változtatni, igen vagy nem? E tekintetben a t. előadó ur szíves engedelmével szeretném, ha ő nekem megmagyarázná, honnan veszi ő azt a disztinkczionárius jogot, hogy a hitlevélben foglaltak egyik részét lényegeseknek, másik részét lényegteleneknek nevezi. Azt hiszem, hogy egy hitlevél, akár mint törvénytervezetet nézzük, amely törvónynyó válik, akár pedig mint leendő okiratot, amelyet a király aláír és ezáltal okirat erejére emel, minzzember 16-án, szombaton. 143 den porczikájában, minden pontban és pontosvesszőben lényeges. (Ugy van l a szélsobaloläalon.) Egy helytelenül alkalmazott pontosvessző esetleg olyan félreértésekre adhat alkalmat, amelyekből később nemzeti jogokért folytatandó nemzeti küzdelemnek okozata állhat elő. Itt tehát lényeg* telén részletekről nem lehet szó. De, hogy a t. előadó ur felsorolásánál maradjak, ő például lényegtelennek tartja, mert hallgat róla az indokolásban, hogy Mária Terézia a hitlevélbe bevette, hogy a koronaőrök valláskülönbség nélkül választhatók. Azt hiszem, hogy ez nem volt alkotmány változtatás, de nagyon lényeges, igen sarkalatos dolog s azért a t. előadó ur szerint ez mégis lényegtelen. Vagy lényegtelen dolog-e, hogy pl. most a praeambulumba a t, többség hozzájárulásával belevétetett, hogy a király a nemzettel való együttműködést, a félreértések által meg nem zavart együttérzést tartja a trón legerősebb, legszilárdabb alapjának. Lényegtelen ez? Vajha tele volna az egész hitlevél ilyen lényegtelen kijelentésekkel! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig, t. előadó ur, ez nincs meg az u. n. pontozatokban és azt hiszem, hogy nem is az arabs számok adják meg egy királyi kijelentés fontosságát. (Derültség. Ugy van! a szélsobaloläalon.) De, t. ház, egész seriese van ezeknek az u. n. lényeges és lényegtelen distinkczióknak. Azt mondja pl., hogy nem történtek lényeges változtatások, mert a lényeget a diszpozicziók — az az öt pont — tartalmazzák és ezenkívül csak akkor történtek változtatások, ha az időközileg alkotott törvények tették ezt szükségessé, vagy ha az időközileg szerzett tapasztalatok valamelyik garancziális pontnak, valamely nemzeti jognak szabatosabbá tételét igényelték. Nos hát azt hiszem, hogy történtek olyan félreértések ós félremagyarázások, amelyek a szabatosabbá tételt nagyon indokolta teszik (Ugy van! a szélsobaloläalon.) és ha ezek megtörténtek, akkor ezzel a terminológiával, amelyet a t. előadó ur a javaslat indokolásában használ, hogy t. i. a szabatosabbá tétel czéljából helye van a hitlevélszöveg változtatásának, ezen saját maga által felállított tételnél fogva nem foglalhat állást az ellen, hogy azok a követelmények, amelyeket a gróf Apponyi Albert által benyújtott hitlevéltervezet tartalmaz, szintén mint szabatosabbá tételre törekvő és oly momentumok vétessenek számításba, s ugy bánjék el velük a ház, mint ahogy azt a t. előadó ur maga megjelölte. Majd rá fogok mutatni, hogy itt semmi egyébről, mint szabatosabbá tételről szó nincs, mert mi is mindannyian osztjuk azt a tételt, hogy uj kondicziókat, uj feltételeket vagy kapitulácziókat a hitlevélbe felvenni nem helyes; nemhogy nem lehet, de nem helyes. Nem helyes azért, mert itt nem királyválasztásról van szó, hanem az örökös királynak, az alkotmány biz-