Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 139 az eredményre fognak jutni az urak, amire én jutottam, hogy akár nagyitóüveggel, akár csak a szemüvegemmel kerestem, ilyen hitlevelet én a magyar törvényhozásban nem találtam és nem fognak önök sem találni. Az 1687: II. törvónyczikkben hivatkozott hitlevél, a József-féle hitlevél ugyanis nem lett soha beczikkelyezve, ennek következtében soha nem lett törvény és igy törvény erejével ez a soha be nem czikkelyezett hitlevél nem kötelezheti a jövő nemzedéket, mert az ellenkező felfog perennállis törvények alapján felépült tarthatatlan teória volna. De felmerül az a kérdés is, hogy ha igaz az, hogy 1687-ben a II. t.-czikkel alkottak egy ilyen hitlevelet, vájjon ez ahhoz köti-e a nemzetet, hogy a jövőben csak ebben az öt pontban összeállított hitlevelet terjeszthet elő? Tudnunk kell, hogy 1687-ben két hitlevél állott fenn. Tudvalevőleg József, mint rex junior lett megkoronázva, mert akkor még I. Lipót élt és csak 1705-ben halt meg Ennélfogva ekkor két egymással ellenkező hitlevél, állott volna fenn. Ez azonban nem történt meg, mert a József-féle beczikkelyezve nem lett. Ha tehát az 1687. évi II. t.-cz. korlátozta volna a nemzetet, akkor ugy-e, a legelső koronázásnál applikálták volna ezt a törvényt? Ezzel szemben a legelső koronázás 1687 óta 1715-ben volt; akkor III. Károly kiállította a hitlevelet és letette az esküt. Most már azt hinné az ember, hogy ezen iskolának megfelelően az 1687. évi II. t.-czikknek megfelelő hitlevelet állították ki. De nem ezt vették be, mert &z-1716. évi I. t.-cz. megmondja, hogy az I. Lipót által megállapított hitlevelet a kihagyásokkal fogadja el. Ezzel tehát egyenesen dezavuálja ezt az egész okoskodást. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a Lipót-féle hitlevél 17 pontból állott, tehát szó sincs róla, hogy az 5 ponthoz kötötték volna magukat. Mi történt a későbbi időkben ? Ez a kérdés kontroverz volt 1740-ben, Mária Terézia idejében; de akkor sem öt pontból állították ki a hitlevelet, hanem tizenkettőből. Azután kontroverz volt 1790-ben II. Lipót idejében. És ez a magyar törvényhozás múltjának egyik legdicséretreméltóbb, legkövetendőbb és legvonzóbb példája őseink kitartásának. 1790-ben t. i. a mi őseink egy hitlevéltervezetet terjesztettek elő, amely számtalan pontban követelte a nemzet jövőjének biztosi basát. Gondolom háromszor vagy ötször is volt üzenetváltás, mert a király vonakodott a hitlevélpontokat elfogadni ós az eredmény az volt, hogy kiállították ugyan a hitlevelet, amely nemcsak önt pontból állt, de a király ígéretet tett, be is váltotta, akár csak most, a nevelés és ittlakás kérdésében. Csakhogy akkor fontosabb dolgokról volt szó. Ennek a kitartásnak, hogy a nemzet ragaszkodott jogához, volt az eredménye a magyar törvényhozás és alkotmánytörténet legdicsőségesebb korszaka, mikor az 1791. évi X., XII. és XXVI. törvényczikkeket törvénybe iktatták. A király csak a formához ragaszkodott, r lényegben teljesítette a nemzet követelését. És most itt ezeken a padokon ülő t. képviselőtársaimhoz szólok. Nyugtasson meg bennünket a mi lelkiismeretünk azért, hogyha mi abban a különvéleményben, amelyet gróf Károlyi Mihály t. barátom előterjesztett, felsoroltuk a nemzet jogos panaszait és ezekhez konzekventer ragaszkodunk, ha csak azt tudnók elérni, hogy királyi szóval igértetik meg ezeknek más törvényekben való reparácziója, akkor is hűen és becsületesen teljesítettük a nemzet iránti kötelességünket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem 1790-ben végződik Magyarország története. Elmondhatnám az 1830-ban ugyancsak e kérdés körül felmerült vitát, de van egy más adatom is. Az 1867. évi törvényhozás ugyanis messzebb megy r ezen a téren, mint megyek én és barátaim. Én t. i. azon az állásponton vagyok, hogy 1723-ban a nemzet és az uralkodócsalád között létrejött szerződéses megállapodás, mint szerződés, igenis szab a nemzet elé korlátokat. De akkor legyünk vele tisztában, hogy mit tartalmaz. Ha önök nem folyton az 1723. évi I. ós II. t.-czikket idézik, akkor a magyar nemzet rá fog jönni, hogy az 1723. évi örökösödési törvényhozás kétoldalú dolog. Az I. és II. czikk tartalmazza a nemzet által való lemondást a szabad királyi választásról, a harmadik czikkely azonban tartalmazza azt a visszterhes kötelességet: mi pedig biztosítjuk a nemzet szabadságainak ós törvényeinek oltalmát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen a határon túl nem volna helyes menni; nem is mennék. Jelenti ez azt, hogy de lege ferenda nem volna helyes a hitlevélbe a jövőben teljesítendő uj feltételeket megállapítani, de a múlt törvényein alapuló jogos kívánságokat, a törvény megtartásának feltételeit, felsorolni nemcsak jog, de kötelesség is. Én evvel a kérdést be is fejezem. Az 1867. évi törvényhozás, ha még volna valakiben kétség, minden kétségen kivül megállapítja, hogy 1867-ben annyira tisztában voltak a nemzet ezen jogai iránt, hogy messzebb mentek, mint amit én most kívánok. Az 1867-iki hitlevélben, illetve a praeambulumban ugyanis nemcsak az foglaltatik, hogy a király megtartja a törvényeket, hanem foglaltatik egy ígéret jövendő törvény alkotására, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) amikor a 67-iki hitlevélbe bevették azt, hogy a Károly Lajos és Ferdinánd lemondásával történt trónüresedós a nemzet tudta nélkül nem érvényes és amikor a király a hitlevél alkalmával Ígéretet tett arra, hogy ez iránt törvényt fog alkotni, a III. törvónyczikkben ez a törvény meg is alkottatott. (TJgy van! a szélsöbaloldalon •) Azt mondhatnák, — mert hallom ezt is mondani — hogy csak alkotmányváltozások esetén lehetséges ilyen követelés. Hát kérem, ez 18*