Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

138 679. országos ülés 1916 d magyar király történelmileg megalapozott jogállását és fényességét őrizzük meg a jövendő számára. (Helyeslés a szélsőbaloläalon.) En tehát ettől a témától elbúcsúzom. Eá kell térnem arra a kérdésre, amelyet már délelőtt megígértem, amivel való foglalkozásra késztet engem nemcsak az, hogy ennek a törvényhozásnak ezidőszerint tagja vagyok, de az is, hogy feltétlenül nagy tisztelettel viseltetem gróf Andrássy Gyula törvénytudása és hazafisága iránt. Ép ezért egyenesen csodálkozom, hogy megtörténhetik az, hogy ebben a világkatasztrófában, amelyben vagyunk, gróf Andrássy Gyula egy igazán ünnepélyes aktus alkalmából, — hogyan felezzem ki magamat — nem akarok reakcziót mondani, de konzervativebbnek bizonyul, mint gróf Tisza István, - mert az a merev álláspont, amelyet délelőtt elfoglalt, röviden azt jelenti, hogy minket megköt a múlt, hogy mi a hitlevélben foglalt öt ponton túl fejezhetünk ki ugyan kívánságokat, pium desideriumokat, de a király ezeket nem tartozik elfogadni és hogy nekünk nem volna jogunk az öt ponton túl bármiféle feltételt szabni. Igyekezni fogok ezt a kérdést tőlem telhetőleg megvilágitani és azután hetyes konkluzumra jutni, amely már előzetesen is megállapítja azt, hogyha a t. képviselő urak csak odáig mennek, ameddig megy körülbelül a többségnek álláspontja:, hogy olyan feltételeket, amelyek az 1723. évben megállapított kölcsönös örökösödési szerződés keretén kivül esnek, talán nincs jogunk stipulálni, akkor talán nem is disputálnék az urakkal. De beállítani azt, hogy az 1723. évi törvényczikkekben foglalt feltételeken innen sem szabad nekünk posztulátumokkal előállanunk : ez olyan retrográd álláspont volna, amelyet elfoglalnunk nem szabad. Most már igyekszem ezt a kérdést objektive megbírálni. Azt elfelejtettem még konkluzumként megmondani, hogy a többség nem áll ezen az állásponton, már nem ilyen mereven, mert hiszen a többség által proponált ez a mostani elaboratum már maga tartalmaz bizonyos módosításokat, azonkívül a praeambulum is, ami rám nézve utóvégre teljesen mindegy, mert hogy itt megvilágítsam a dolgot, teljesen megelégedném, ha pl, ö felsége a Károlyi-féle különvéleménynek a hadseregre vonatkozó posztulátumait nem az öt pontban, hanem a praeambulumban Ígérné meg. Gr. Batthyány Tivadar: Szívesen hozzájárulunk ! Polónyi Géza: Ezek a disztinkcziók, hogy az öt pont az a noli me tangere, már idáig is nem szerencsések. Nézzünk szemébe ennek a teóriának, mert kétségtelenül van ilyen iskola. Azért nevezem iskolának, mert tankönyvekben is olvastam ilyen felfogásról. Ha azonban valaki a magyar közjogot nem kommentárokból, hanem a legközvetlenebb forrásból, magából a Corpus Jurisból állapit ja meg, legfeljebb a történetíróknak pár segédadatát veszi még igénybe, akkor egészen más konkluzumokra jut. A közjog tulaj donképen nem is egyéb, mint czember 16-án, szombaton. kondenzált história; a közjog: leszürődése a históriai eredményeknek. Hát nézzünk bele ebbe a témába. En azt hiszem, hogy gróf Andrássy Gyula igen t. képviselőtársam és azok, akik vele egy véleményen vannak, kardinális tévedésből indulnak ki. Először is a hitlevélnek jellegét összetévesztik, ök a szentesítés jogával konfundálják a hitlevél elfogadásának kérdését. Mindjárt megmagyarázom. A magyar alkotmány nem olyan botor, hogy a királynak kétféle megtagadási jogot biztositana, A mag3^ar alkotmány a magyar királynak biztosítja a szentesítés jogát és ezzel azt, hogy a törvényekhez nem tartozik hozzájárulni; . vétó-joga van, de nem biztosítja azt a jogát, hogy a hitlevélhez ne járuljon hozzá, ha ez egyébként a törvényes korlátoknak megfelel, mert a rex hereditarius örököl mindent, csak egyet nem örököl : a törvényhozás jogát, tehát a szentesítés jogát nem örökli. Ezt mikor kaphatja meg ? Ha azt a hitlevelet, amelyet a nemzet, mint vele szerződő faktor, elébe terjeszt, elfogadta és arra az esküt letette, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak ezt aláhúzni, amit most mondok. Nem örökli a szentesítést jogát. Megtagadási joga neki nincs, csak akkor, mikor már megvan koronázva ; akkor tagadhatja meg a szentesítést,, de csak törvényektől. A hitlevél tervezete micsoda ? Az egy okmány, az nem törvény. Ebben az alakjában okmány, a melyet offerál neki a küldöttség, a melyet ő mint okmányt aláír, amelynek csak folyománya a későbbi beczikkelyezés. Most mindjárt rájövünk arra, milyen érdekes distinkczió ez és mennyire tévedésben lel edzenek azok, akik bizonyos hitlevelekből ilyen konkluzumokat vonnak le. Honnan táplálkozik ez az egész szerencsétlen, reakczionárius — mert így kell kifejeznem magamat — idea? En igyekeztem szóbelileg is bővebb felvilágosítást nyerni. Itt van nálam az Az üjság-nak referádája, amely elmondja, hogy a bizottságban is milyen érveket hoztak elő ennél a kérdésnél, tehát jóhiszemüleg rekapitulálom, hogy az az álláspontja gróf Andrássy Gyulának, amit most elmondandó leszek. A t. képviselő ur és hozzátartozó iskolája abból az álláspontból indul ki, hogy 1687-ben, amikor t. i. a fiági örökösödéssel korlátoztatott addigi király választási jogunk, az 1687. évi II. t.-czikkbe bevétetett egy pont, amely szerint az mondatik, hogy ezen hitlevél szerint kell aláírni az alkotmány garancziáit. Az »ezen« szón forog a súly. Már most én kezdtem vizsgálni, igaz-e, hogy ez az 1687 :II. t.-czikk megkötötte Magyarországot abban, hogy magának jövendőre hitlevélfeltételeket állapithasson meg és akkor tanulmányaim eredménye a következő volt. Először is tisztelettel kérem azokat az urakat, akik erre a törvényczikkre hivatkoznak, legyenek olyan szívesek, olvassák fel nekem azt a hitlevelet, amely sémául szolgálna nekünk arra, hogy annak öt pontjától eltérnünk nem lehet és akkor arra