Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 131 bukás s ez befolyásolja a magyar király czimét ? (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki garantálja nekünk azt, hogy az uj osztrák kormány nem fog egy még ridegebb álláspontot elfoglalni ... Justh Gyula : Közjogi botlás ! Előkelő idegen ! Rakovszky István : ... és még tovább megy a czim megváltoztatása terén, lehet in melius, lehet in peius, de Magyarország koronázó országgyűlését ennek kitenni nem szabad. Én többi részében elfogadom a koronázási hitlevél tervezetét és pedig annak feltételezése mellett, hogy a ministerelnök ur itt a házban megismétli Ö felsége igéretét, hogy annak a történelem számára nyoma legyen a ház naplójában, másodszor, hogy ezen czim ugy változtassék meg, hogy megfeleljen Magyarország közjogának, mert ha az apostoli király és a társországok közé becsúsztatják Csehországot, ez azt a benyomást teszi, mintha a társországok el lennének választva az anyaországtól, amelylyel pedig egy évezreden keresztül a legszorosabb összefüggésben voltak. Ha jiedig ezen helytelen czimzés helyett abszolúte nem lehet megfelelőbbet tenni, akkor én azon álláspontra helyezkedem és azt az indítványt fogom szavazatommal támogatni, mely egyesegyedül a magyar királynak magyar királyi jellegét tünteti ki a hitlevélben. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyébként a javaslatot elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! Azt hittem, hogy talán a többség oldaláról, vagy a tisztelt ministerelnök ur részéről azokra vonatkozólag, amelyek itt a pártok vezérszónokai által elmondattak, refleksziók fognak tétetni. Miután ezen feltevésemben sajnálatomra csalódtam, kénytelen vagyok a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nem képzelek magamnak a törvényhozás területén ünnepélyesebb alkalmat, mint a hitlevél szövegének megállapitása felett folyó tanácskozást. Nemcsak a kegyelet és a jövendőbe vetett reménység kérdése ez, — a kegyeletet a múltra vonatkozólag értem — hanem ez az időpont az, amikor az élő nemzedéknek alkalom kínálkozik az egymásra boruló századok történetében az események méhéből kutatni, mik lehetnek azok az eszmék és elvek, amelyek egy nemzetet egy ezredéven át fentartottak és mik lehetnek azok az elvek, amelyek ennek a nemzetnek jövendőjét is biztosithatják. Ez az elmélkedés, amely minkrt a történelem fakuló lapjaira utal, sok dicsőségről, de sok szomorúságról és sok szenvedésről is regél. Maga az a tény, hogy itt egy hitlevél szerkesztésének kérdésével foglalkozunk, amelynek kettős oldalát rögtön ki fogom fejteni, tulajdonképen nem tartalmaz egyebet, mint a nemzetnek a királyi hatalommal való örökös, hosszú századokon át ismétlődő mérkőzését. Ez a küzdelem tartalmazza azt is, hogy mennyi szenvedés jutott | osztályrészül a nemzetnek azért, mert egyikmásik alkalommal gyengébbnek bizonyult, mint a királyi hatalom. Erről a magyar történelemnek szomorú, sokszor véres betűkkel teleirt lapjai bőségesen tesznek tanúságot. Egy dologban azonban nincs szükségem az elméleti vitatkozásra. Kidomborodott és messzevilágitó igazságként hirdethető Magyarországon, hogy van egy közjogi tétel, amelyben mindnyájunknak egyet kell értenünk és ez a szent koronának az a magasztos elmélete, amely szerint a nemzetnek tagja a király is és a nemzet akarata, a nemzet rendelkezése, a nemzet által átruházott hatalom nélkül nincs királyi hatalom, mert a magyar alkotmány őseinknek dicső történelmével igazolja, hogy Magyarországon minden jognak forrása egyedül és kizárólag a nemzet. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ebbe az eszmemenetbe illeszkedem bele, már is megméltóztatnak találni feleletemet arra az álláspontra, amelyet mély sajnálatomra gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam most itt képviselt. Kötelességemnek tartom majd az iránta és pártja iránt tartozó feltétlen tiszteletemnél fogva, hogy az ő álláspontját behatóbban is megvilágosítsam és hizelgek magamnak azzal, hogy bizva az ő igaz, nemes, hazafias lelkületében, talán sikerül őt is, társait is meggyőznöm arról, hogy az az álláspont, amelyet feltétlen helyességgel gróf Apponyi Albert itt kifejtett és amelyet az egész függetlenségi és 48-as párt egyértelmüleg oszt, egyedül helyes és történelmileg igazolt álláspont, amely szerint nem szabad és nem lehet sem a hitlevél kérdésénél, sem más kérdésnél Magyarországon a tételt ugy felállitani, hogy neked, nemzet, szabad a választásod, neked szabad követelni, vagy — amint ők mondják —alázatosan kérni, de a másik fél nem köteles azt teljesíteni. Bocsánatot kérek, ez az álláspont a magyar közjognak alapelméletével feltétlenül és homlokegyenest ellenkezik, Hogy in concreto, a tételes jog szempontjából mennyire helytelen, azt leszek bátor beszédem folyamán, ha kegyesek lesznek türelmükkel megajándékozni, kifejteni. Mielőtt azonban ezeknek a nagy kérdéseknek bonczolásába bocsátkoznám, kegyes engedelmükkel kitérek egy pár, magábanvéve talán kisebb jelentőségűnek látszó, de az én szemem és itélőtehetségem szerint mégis fontos részletre. Csak ugy aggodalmaskodva, nem szemrehányásképen vetem fel a kérdést : vájjon ez az országgyűlés, igy amit jelenleg együtt van, a tradiczió mérlege alapján megfelel-e annak a feltételnek, amely feltételhez a hitlevél megállapitása is kötve van ? Ha végigtekintünk Magyarországtörténelmén, ha végigtekintünk a hitleveleknek, mondjuk csak a Habsburg-házi királyság idejéből származó hitleveleknek sorozatán, ha végigtekintünk akár a szabad királyválasztás idejéből származó hitleveleken, akár az örökletes királyság idejéből származókon, soha kivételt nem ismerő" módon állandóan megállapított gyakorlat, sőt törvény, 17*
