Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

130 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. hagyja el most a nagy czim megállapítását, elvégre törvény nem irja elő azt, hogy a nagy czimet kell használni a hitlevélben, ez tisztán gyakorlati kérdés, melytől el lehet térni. Amennyiben nem akarna eltérni, én még abba is belenyugodnék, hogy legyen benne a hitlevélben a nagy czim, azonban legalább is a kormány által helyesnek vallott formában, addig pedig, amig Ö felsége ehhez hozzá nem járul, a főrendiház ne tárgyalja le a javaslatot, hogy ilyenformán módunkban legyen az ujat, a helyeset, a véglegeset beczikkelyezni. Olyasvalamit, ami mindenkinek nézete szerint rossz, ami csak ideiglenes, a hitlevélbe beczikkelyezni valóban példátlan könnyelműség. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha azonban ez nem lehet, ha nincs kilátás arra, hogy rövid időn belül megállapítsuk a helyes czimet, akkor nincs más megoldás, mint egy más határozottan megállapított czimet venni. Ez lehetne vagy a kis czim,—ezen azt hiszem nagyobb változás nem esik a trónváltozás következtében — az a- kis czim, amelyet 1867-ben állapítottak meg, vagy pedig — ami a legkorrektebb — a magyar czim. (Helyeslés a baloldalon.) Ismétlem, a hitlevélbe bevenni egy nagy czimet, amely csak rövid időre, talán csak egy okmányra nézve állapi fctatnék meg, nagyon nagy hiba volna. Egyébként elfogadom a bizottság által beterjesztett hitlevél szövegét. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! A királyi hitlevél alkotmánybiztositék és ez alkotmánybiztositéknak ereje abban áll, hogy a kirátyt, ki a hitlevél kiállítására kötelezve van, az országgyűlés köteles megkoronázni. Teljesen osztom gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársain álláspontját abban a tekintetben, hogy a királyi hitlevélbe lehet uj dolgokat felvenni akkor, fia biztosíték van arra, hogy azokhoz az uralkodó hozzá is járul. A magam részéről nem szeretnék a királyi hitlevélbe egy rövid akadémikus kijelentés formájában olyasmit felvenni, ami fontos kihatással volna a nemzet jogi vagy alkotmányos életére. Tény azonban, liog}^ közjogunkban van példa arra, hogy királyválasztás előtt az országgyűlés uj jogtételeket terjeszthet a király elé és a megkoronázandó királyt rábirta arra, hogy az uj jogi fejlődésnek megfelelő jogszabályokat a koronázás előtt a saját ígéretével lássa el, azzal az ígérettel, hogy a koronázás után ezeket szentesíteni fogja. így volt ez 1608-ban, mikor hosszas tárgyalások folytak II. Mátyás király és a Karok és Rendek közt egészen uj jogállapotok megállapítására és akkor a Karok és Rendek szakaszokba foglalva ezeket, a választás előtt a király ele terjesztettek és a királytól azt az Ígéretet kapták, hogy azon j>erczben, amikor meg lesz választva és törvényesen megkoronázva, ezeket szentesíteni is fogja, így keletkeztek az 1608-as koronázás előtti törvényczikkek. Ennélfogva én a többség által előterjesztett hitlevéltervezetet a magamévá teszem, kivéve a czimre vonatkozó részt. Ezen kijelentésemet pártom nevében egy feltételhez kötöm. A t. ministerelnök ur a hitlevélszerkesztő bizottságban nekünk ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy az országgyűlés előtt meg fogja ismételni az Ö felsége által tett ama kijelentést, hogy ezentúl hosszabb időt szándékozik Magyarországon tölteni, másodszor pedig, hogy a trónörökös és a várományosok magyar neveltetése iránt gondoskodás fog történni. Én kérem a t. ministerelnök urat, hogy ennek az ígéretnek itt az ország szine előtt, mielőtt a kérdés szavazásra bocsáttatik, kifejezést adni szíveskedjék, annál is inkább, mert van közjogunkban egy tétel, mely erősséget kölcsönöz nekünk a tekintetben, hogy követeljük, hogy a trónörökös és a várományosok magyar szellemben neveltessenek és ez közjogunknak azon intézkedése, hogy a királynak negyedik fiát mindig az egri püspök fogja nevelni. Már pedig egy magyar püspöktől nem lehet feltételezni, hogy nem magyar szellemben fogja nevelni a magyar király fiát. A mi a, czimet illeti, én ezt a czimet el nem fogadhatom. Nem értem, hogy midőn az a ritka eset adta magát elő, hogy ugy a többség, mint a kisebbség egyetért abban.hogy ez a czim a magyar közjognak meg nem felel és rossz, hogy akkor mégis ezt a rossz és meg nem felelő czimet iktatjuk a hitlevél élére. A ministerelnök ur a hitlevélszerkesztő bizottság utolsóelőtti ülésén azt az Ígéretet tette, hogy tárgyalásokba fog bocsátkozni s azon reményének adott kifejezést, hogy a meg nem felelő czim helyett megfelelő czimet iktathatunk a hitlevélbe. Közbejött az osztrák kormány bukása, s a ministerelnök ur most azt mondja, hogy a megbukott osztrák kormány nem akarta a helyes czimzést elfogadni s miután közbejött a kormányválság, az idő rövidsége miatt czikkelyezzük be ezt a nézete szerint is nem korrekt és a törvényekkel ellentétben álló czimzést. Bocsánatot kérek, de ilyen ünnepélyes momentumban, ilyen ünnepélyes okiratnál kényelmi szempontok érvényre nem juthatnak. Vagy helyes ez a czimzés, s akkor meg kell maradni mellette, vagy nem helyes, s akkor helyébe a helyeset kell tenni. A koronázó Magyarország jogait, királyának czimet, nem tehetjük függővé attól, vájjon az ausztriai kormány bukik-e, vagy nem bukik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez anomália, ez az ország tekintélyének lesülyesztése épen akkor, amikor valamennyiünknek érdekében áll, hogy az ország erejét, tekintélyét és hatalmát kidomboritsuk, amelyet fényesebben, jobban, mint a koronázási aktussal kidomborítani nem lehet. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Egy ilyen államaktát, ilyen könnyelműséggel elintézni, az nem hiszem, hogy még egy országban lehetséges lenne. Maga a ministerelnök ur kijelentette, hogy ez a czim meg nem felel, hogy azon lesz, hogy megváltozzék, meg is volt erre a lehetőség, de ' közbejött egy nonputarem, az osztrák kormány-