Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

126 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. polgárokat alkalmazunk ; a magyar államnyelvnek az 1830. évi II. és VIII., az 1844. évi II. és az 1868. évi LXIV. törvényczikkeknek értelmében ugy a törvényhozásnak, mint a kormányzatnak minden ágazatában — tehát a magyar hadseregben is — elismert kizárólagosságát a vezérlet, vezénylet és belszervezetnek egész területén érvényesítendjük, a magyar ezredekben a magyar nemzeti zászlót és jelvényeket ősi jogaikba visszahelyezendjük s a magyar hadsereg vezérletére, vezényletére és beiszervezetére vonatkozó alkotmányos felségjogainkat a magyar felelős kormány u'ján ennek ellenjegyzése mellett gyakorlandjuk.« Ezt mi azért tartottuk szükségesnek bevenni, mert az a véleményünk, hogy azon óriási nagy áldozatok után, amiket a magyar nemzet most a háború alatt hozott, ezek a kérdések soha olyan aktualitással, olyan fontossággal nem birtak, mint most. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Buzdít ólag ha'na ez a jelenben, a jövőre pedig biztosítaná a magyar állam jogát és igényét arra, hogy az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg valóban nemzeti hadsereggé legyen átalakítva. Ez nem egy programra, ez a régi törvények végrehajtása. (Ügy van! balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Kötelességük végrehajtani ! Gr. Károlyi Mihály: Szigorúan tartottuk magunkat a régi törvényekhez. Ha mi nóvumokat hoztunk volna fel, akkor arra azt mondhatnák t. képviselőtársaim a túloldalon, hogy nem valók a hitlevélbe. De ezek, ismétlem, régi törvényeken alapszanak. Szükséges azért is a felvételük, mert látjuk, hogy az egész háború alatt nem hogy kidomborodott volna a hadseregben a magyar nemzeti szellem, hanem ellenkezőleg, mindazt, ami a nemzeti hadseregre emlékeztet, elhomályosították. (Ugy van ! balfelől.) Azt látjuk, hogy az intézőkörök most is a legnagyobb ridegséggel visszautasítják mindazt, ami a magyar nemzeti hadsereg kelléke, (ügy van! balfelől.) E téren nemcsak hogy nem látunk haladást a háború alatt, ellenkezőleg, azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb czéltudatossággal s a legnagyobb következetességgel igyekeznek mindenütt és mindenkor a magyarságot, a hadsereg magyar nemzeti jellegét elhomályosítani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hivatkozom tisztelt képviselőtársaimra a túloldalon, akik már jártak kinn a fronton, vagy egyáltalán szolgáltak a hadseregben. Mondják meg ők nyütan, nines-e igazam, nem tapasztalták-e ők is, hogy a magyarságot mindenütt, ahol csak lehetett, elnyomták. Erre van példa ezernél is több, de van tanú milliónál több. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Á másik tétel, amit a hitlevélbe szükségesnek tartottunk felvenni, a következőképen szól. (olvassa) : »Épen ugy királyi tisztünkből folyó szent kötelességünknek tartandjuk megoltalmazni az ország közszabadságait: a sajtó- és gondolatszabadságot, a szabad gyülekezési és egyesülési jogot, a választások tisztaságát és szabadságát.« Ezek olyan sérd nek, a xnket mind g nagy mértékben ére: tünk, különösen a ni a választások tiiztaságát .lbti. Ez is benn van törvényeinkben, de nen tartották be. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Itt sem hiányoznak a példák és a tanuk. A'mak bizonyságára, hogy a választások tisztaságát nem tartották be kellően, van nekünk koronatanunk, koronabizonyitékunk és ez maga a király által kinevezett törvényszék Ítélete. Ily keserű, veszélyes tapasztalatok után szükségesnek tartjuk e szempontoknak a hitlevélbe való fölvételét. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Úgyszintén szükségesnek tartottuk annak fölvételét is, ami különben gróf Apponyi t. barátom tervezetében is kidomborodik : ez az országgyűlés sérthetetlenségéről szóló rész. Erre sem térek ki bővebben ; lesz alkalmunk erre, midőn e kérdéseket ismételten szóbahozhatjuk. Van még egy dolog, melyben hitlevelünk nem ugyan uj szempontot tár fel, mert ez is régi törvényeken alapul, de mégis a régi hitlevéltől eltérő módosítást tartalmaz. Ez a mi hitlevelünk harmadikoldalának első bekezdésében van, mely Bosznia, Herczegovina és Dalmátországnak Magyarországhoz való csatolásáról szól. Ezt szintén szükségesnek tartjuk bevenni, mert hisz evidens, hogy e kérdések kell, hogy most mind megoldást nyerjenek. A világháború automatikusan szükségessé teszi, hogy a békekötés után e kérdések rendeztessenek és ha e rendezés sürgősen szükséges és az ország érdekében való, akkor ez természetesen nem történhetik másként, mint a létező törvények alapján. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most visszatérek az első kérdésre, melyet szándékosan kapcsoltam ki, t. i. a czimzés kérdésére. A czimzés igazán nagyon sajátszerű módon állapíttatott meg. Én is azt vallom, hogy ugy, ahogy most proponáltalik, oly sérelmes, hogy bár eziránt nem volt alkalmam t. képviselőtársaimmal megállapodni és igy nem vagyok fejogositva e kijelentésre, de azt hiszem, velük egy nézeten vagyok abban, hogy hajlandó volnék lemondani összes módosításainkról, ha a czimzés a magyar közjognak megfelelően állapíttatnék meg. Mert igy, ahogy most kontempláltatik, abszolúte nem felel meg a magyar közjognak. Itt a t. ministerelnök ur önmagával a legnagyobb ellentétbe jutott és oly lejtőre lépett, melytől kötelességünk őt és az országot megóvni. Mikor e kérdés először került szóba a bizottságban, ő azt mondta, hogy ezt most nem akarja tárgyaltatni, ő a kis és nagy czim kérdését együttesen akarja megoldani. Tehát kapcsoljuk ki e kérdést egyelőre. Mi e szempontot természetesen honoráltuk és az első ülésen nem is foglalkoztunk vele tovább. Tegnapelőtti ülésünkön aztán a ministerelnök ur legnagyobb meglepetésünkre azzal állt elő, hogy nagy sajnálatára, nincs abban a helyzetben, hogy e kérdést most megoldja ugy, ahogy szándékában volt. Hang-