Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 127 súlyozta, hogy a czimzésnek ezt. a módját ő is helytelennek tartja, de azfc mondta, nem tehet semmit, mert közben az osztrák ministerelnök megbukott. Hát hisz természetes, hogy az osztrák császár czimzésének megállapításához szükséges, hogy a magyar kormány az osztrák kormánynyal tárgyaljon. De ehhez a hitlevélnek semmi köze. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az teljesen különálló dolog, hogy az osztrák császár mint olyan, milyen czimzést akar magának megadatni; ezt 6 ám állapítsa meg. De ha ezt technikai okok miatt bizonyos dátumra nem tudják elvégezni, a mi koronázásunk dátuma pedig fikszirozva van és alkotmányjogi szempontból elválaszthatatlan : akkor mi esetleg szívességből egy pár napig várhatunk, hanem de jure semmiíéle regarddal nem tartozunk az osztrák válságra való tekintettel. Az ügy még komplikálódott azáltal, hogy a ministerelnök ur és az előadó ur is folyton hangoztatta, hogy a 67-iki czimzést kell megtartani, mert ez ugyan nem jó, de legalább megmarad a régi. Most azt mondja a ministerelnök ur, hegy daczára annak, hogy maga is helytelennek tartja a czimzést, daczára annak, hogy maga is belekorrigál, sőt kijelenti, hogy még e korrektúrákkal sem felel meg a ezimzés azon kívánalmaknak, melyeket jogosan támasztunk: mégis azt ajánlja, hogy ezt iktassuk be, ajánlja ezt ugyanakkor, midőn kijelenti, hogy a kis és nagy ezimzés kérdését majd valamikor utólag fogják megállapítani. Tehát lesz 0 felségének egy utólag megállapított czimzése, talán helyes czimzése, és egy előzőleg, a koronázáskor megállapított helytelen czimzése. Ez, t. ház, teljesen tarthatatlan álláspont, mert azzal a változással, azzal a nóvummal, hogy az előadó ur javaslata szerint az »apostoli« szó tétetik előre, illetőleg a »Csehország királya« szavak elé, mindenesetre önmagában véve helyes korrektura történt ugyan, azonban ezzel a változással konfirmáltatnak a többi hibák, mert a jövendő kor, a történelem mit fog mondani ? Azt, hogy az 1916-ban beiktatott ezen ezimzés nem az 1867-iki, hanem egy uj ezimzés. Mert mihelyt egy szót megváltoztatnak, akkor már az egész egy uj ezimzés ; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor már nem lehet azt mondani, hogy ez a régi. Az utókor tehát azt fogja látni, hogy 1916-ban az akkori országgyűlés megváltoztatta a király czimzését és akkor ezt tartotta helyesnek, ezt tartotta egyedül a magyar királynak megfelelő czimzésnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez pedig a legveszedelmesebb, t. ház, mert tudjuk, hogy mennyire ki tudják használni ellenünk az ilyen hibákat és mi itt a hibákat még tetézzük, konfirmáljuk azáltal, hogy itt toldozzuk-föltözzük a dolgot. Ezzel szemben csak egyetlenegy helyes kivezető ut van és ez az, amelyet gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam itt javaslatba hozott, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) amelyhez mi természetszerűleg hozzájárulunk, aminthogy senkinek, aki — nem akarok itt más kifejezést használni — egyszerűen gondolkozik, sem lehet logikusan más expediensre, más megoldásra jutni, mint erre. Ezért magam is azt kérem, hogy méltóztassanak elfogadni a mi hitlevéltervezetünket, természetesen azzal a módosítással, amelyet gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam benyújtott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Almásy László jegyző: Gróf PejacsevichTivadar ! Gr. Pejaesevich Tivadar: (horvát nyelven kezfii beszédét s azután igy folytatja) : Az ezen t. házba kiküldött horvát-szlavondalmát országgyűlési képviselők nevében van szerencsém kijelenteni, hogy elfogadjuk az előttünk fekvő hitlevéltervezetet és a királyi eskümintát a részletes tárgyalás alapjául, de határozottan kijelentjük, hogy tán torithatatlanul azon állásponton állunk, miszerint ö felsége nagy czimének nomenclaturája és a Horvát-SziavonDalmátországok külön közjogi poziczíója kell hogy megfeleljen az 1868. évi magyar XXX. t.-cz., illetve az ugyanazon évi horvát I. t.-cz. rendelkezéseinek, mert ezek nem változtathatók meg más módon, mint a nevezett kiegyezés 70. §-a értelmében. Azonkívül szükségesnek tartjuk a kiegyezési törvény 65. és 66. §-ai értelmében, hogy a királyi hitlevél megfelelő pontjában Dalmácziának HorvátSzlavonországokhoz való csatolása is kifejezésre jusson. Egyébként fenntartjuk magunknak, hogy a részletes tárgyalásnál ily értelmű módositványainkat benyújtsuk. (Helyeslés a jobboldal hátsó padjain.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Őseink alkotmányunkat és jogainkat nemcsak azzal akarták oltalmazni, hogy törekedtek módot szerezni arra, hogy azokat megvédjék a hatalmi eszközök erejével, hanem azzal is, hogy királyunkat az alkotmányhoz, a jogokhoz kapcsolták a vallás súlya, szentsége és a becsületszó erejénél fogva. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezzel akarták elhárítani az összeütközések lehetőségét. Ebből az alapgondolatból ered a koronázás előtti eskü letételének, ebből ered a hitlevél kiadásának szokása. Ezt a czélt mindaddig könnyű volt teljes mértékben elérni, mig a királyválasztás volt gyakorlatban. Akkor a nemzet rendelkezett a koronával és csak annak adta ki a koronát, csak azt választotta meg királyává, aki előzetesen nemcsak azt ígérte meg, hogy a létező jogokat tiszteletben tartja, hanem ugyanakkor kapitulácziók alakjában a Kendeknek uj kívánságait is honorálta. Az igy létrejött hitlevélben azután a megállapodások világosan mint feltételek soroltattak fel. Teljesen megváltozott azonban a helyzet attól a percztől fogva, amint az örökjog behozatott. Abban a perezben már nem rendelkezett szabadon