Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

120 679. országos ülés 1916 deczember I6~án, szombaton, lerakott alapokon nyugszik és azokon fejlődött tovább. (Ugy van 1 jobbfelól.) Nem azt a kérdést vetjük fel most, vájjon jogilag lehetséges-e a változtatás és hogy mi módon lehetséges. Kétségtelen, hogy történelmileg fejlődött alkotmányunkban, mint minden történelmi alkotmányban, vannak hézagok, amelyeket kitölteni lehet és ez a törvényhozás kötelessége. Törvényhozási utón igenis a hitlevél tartalma megváltoztatható és változik is. Hiszen utaltam a törvényhozási változtatásokra, amelyeket a hitlevelekben találunk. De fölvetem azt a kérdést, vájjon szükséges-e és czélszerü-e a hitlevél biztosítéki részének, lényeges tartalmának megváltoztatása ? Mutat-e alkotmányi rendünk 1867 óta olyan változásokat, amelyeknek következményeit le kell vonnunk és fiksziroznunk kell a jelen hitlevélben, vagy áll-e hátunk mögött olyan korszak, mint állott 1867 előtt vagy 1790 előtt ? Ma alkotmányos uralomból lépünk át uj alkotmányos uralomba, ennek egy szép korszakát zárjuk le és minden szép reményre jogositó korszakot nyitunk meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De vájjon szükséges-e a hitlevél tartalmát azért bővíteni, mert a hitleveleknek százados tapasztalatokból leszürődött tartalma nem adja meg azokat a biztosítékokat, amelyeket tőle várunk ? Hiszen a hitlevél első pontjában tulajdonképen mindaz bennfoglaltatik, aminek alkotmánybiztosítéki súlya és fontossága van. Nem foglaltatik-e benne minden az ország alkotmányának, az ország jogainak, függetlenségének, területi épségének, integritásának fentartásában ? Van-e szükség részletezésre az általános elveknek e megjelölése után ? Vájjon nem homályositja-e el a részletezés épen az általános elveket azzal, hogy kiemel bizonyos kérdéseket ? (Igaz l Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen ha részletekre lett volna szükség, azt elődeink 1867-ben is megtették volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig ők az 1867-es hitlevéllel az 1848-as változást igenis érvényre juttatták, de őrködtek emellett, hogy megőrizzék a hitlevéllel ennek a régi alkotmányi fejlődésünkben gyökerező kifejezéseit is. Hiszen felvették az első pontban a modern felfogásnak megfelelően az alkotmány kiemelését, amit nem találunk igy meg a 48 előtti hitlevelekben, de emellett meghagyták a privilégiumokat, a mentességek felemlitését is : még e tekintetben is őrködtek a szöveg felett. Azt hiszem, nekünk is kötelességünk őrködni a hitlevelek jogi szerkezetén ; nekünk még a kifejezéseken sem kell ok nélkül változtatnunk, nem kell szükség nélkül modernizálnunk. Az a külső mez, amelybe a hitlevél öltöztetve van, nemcsak archaikus szépségét adja meg az intézménynek, hanem ennél többet is jelent. Az idegent talán megtéveszti a külső, az idegenre nézve ez a múltba való. Akik nem látják az. intézmény történelmi jellegét és a benne ma is rejlő gondolatot, azok modernizálni akarnak, azt mondják, hogy a rendi világba való hübéries felfogásokkal átszőtt szöveg nem illik bele a modern jogba, a mai nemzetközi jogba. Ezek a törekvések azonban kiforgatnák a hitlevélben ma is élő gondolatokat, mert ha ezek a rendi világban keletkeztek is, azt a funkeziót, amelyet századokon át teljesítettek, teljesíthetik a változott viszonyoknak megfelelően is. Ha kitépünk régi intézményünkből egy részt, gondoljuk meg, vájjon nem gyengitjük-e ezzel az egész intézmény belső összetartozását, kohézióját; gondoljuk meg jól, van-e szükség arra, hogy ok nélkül ép. ahhoz a történelmi intézményhez nyúljunk, amely állandóságában egyik főpillére a magyar alkotmánynak ; gondoljuk meg, nem gyengitjük-e ennek minden törekvéssel szemben való szilárdságát, ellenálló képességét. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelól.) T. ház ! A nemzetek jogi gondolatai nagyon sajátszerű köntösben jelennek meg ; azoknak még külsejét is nehezen tudják megérteni azok, akik nem a nemzethez tartoznak. Hát még az intézményt magát és annak lényegét ! Én azt hiszem, hogy — eltekintve azoktól a jogi szempontoktól, amelyeket volt szerencsém előrebocsátani — ezek a szempontok is figyelembe veendők akkor, amikor a hitlevél szövegét állapi tjük meg, amikor egy diploma inaugurale kiállításához fogunk. (Helyeslés jobbfdől.) A királyi hitlevélhez tartozik a koronázási eskü szövege. Ez a szöveg, amelyet az országos bizottság megállapitott, eltekintve az 1868. évi XXX. törvényezikk terminológiájától, megmaradt ugy, amint azt 1867-ben kaptuk. A most megállapitott szöveg teljesen megfelel az 1867-ik évi eskünek. A világháború rettenetes véromlása közepette minden időkre és minden korokra fényes, világító példa lesz az az egység, amelyben a megdicsőült magyar koronás király és a magyar nemzet találkozott. Ugyanezzel a bizalommal, ugyanezzel a rendithetetlen bizalommal fordulunk Ö felsége, fenkölt szeUemü, megkoronázandó királyunk felé, aki trónralépése pillanatában az alkotmányosság szavával ajkán lépett megdicsőült elődje trónjára. (Élénk tetszés.) Van szerencsém az országos küldöttség nevében tiszteletteljesen indítványozni, méltóztassék a koronázási hitlevél és koronázási eskü szövegének tervezetét általánosságban és részleteiben elfogadni és azt hasonló czélból a főrendiházhoz áttenni. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A házszabályok értelmében, tekintettel arra, hogy különvélemények nyújtattak be, a különvélemények benyújtásának sorrendjében gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! A királyi koronázási hitlevél szerkesztésénél a mérvadó elvi álláspontokra nézve alig nyilvánult meg eltérés a hitlevél előkészítésére kiküldött országos bizottság tagjai között. Felmerültek azonban különbséi gek ezeknek az elveknek alkalmazása körül, még