Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
679, országos ülés 1916 di 1791 : III. t.-cz.-re való hivatkozás, amely tudvalevőleg a koronázás liatáridejét szabja meg. Ez is fölvétetett, nem ugyan az 1790-iki hitlevélbe, de az utána következőkbe és igy lett alkatrésze az első pontban a hitlevélnek, (Úgy van! jobbfelól.) Vannak végül stiláris, a szöveget szabatositó módosítások, amelyeknek köszönhetjük ennek a történelmileg kialakult intézménynek szép patináját. (Halljuk! Halljuk !) Szabad talán a változásokra nézve a következő csoportosítást megkísérteni. (Halljuk ! Halljuk!) Ezek a változások vagy az alkotmány természetes fejlődésének következményei, vagy az alkotmányi rend fölforgatásának mintegy lecsapódásai, az alkotmányi rend szünetelésének visszahatásai a később következő hitlevelekre. Többször felmerült a kérdés az országgyűlési tárgyalásokon, vájjon lehet-e a királynak uj tartalommal szerkesztett hitlevelet felajánlani, (Halljuk ! Halljuk !) igy már az 1790/91-iki országgyűlésen, később 1830-ban is, sőt az 1790-t megelőzőleg 1741-ben. Legérdekesebb az 1790-iki országgyűlésnek az a végső álláspontja, amelyet feliratában fejezett ki és amely szószerint igy hangzik: (Halljuk ! Halljuk !) »A királyi hitlevél nem egyéb, mint az ország alkotmányának fentaitására adandó biztosítás, ennélfogva természeténél fogva nem lehet más, mint a már megállapított és a trónöröklési szerződésekben gyökerező alkotmány épségben fenmaradásának eszközeit magában foglaló okmány. Nem valamely uj käpituláczió, melynek öröklő országban nem is lehet helye . . .. hanem csak azon eszközöket foglalja magában, melyek által a régi szerződésekben és alaptörvényekben sarkalló alkotmány épségben fentartassék.« Ez az 1790-iki országgyűlés végső álláspontját fejezi ki. (Halljuk! Halljuk!) Érdekes ez a felirat azért is, mert II. József király uralkodása után keletkezett. Mindenesetre épen az 1790. és 1867. években keletkezett hitleveleket kell vizsgálat tárgyává tennünk. (Halljuk ! Halljuk !) Szorgos vizsgálódás után megállapíthatjuk, hogy mindkét hitlevél lényeges jogi tartalma, a biztosítéki rész, nem változott ; csak azok a helyek változtak bennök, amelyeknek megváltoztatása az alkotmányváltozás következtében szükségessé vált. (Halljuk!) II. Lipót király ugyanazt az esküt tette le, melyet megdicsőült anyja, Mária Terézia. Hitlevele csak abban különbözik, hogy az 1741. évi VIII. törvényczikkre való hivatkozás is benne van, tehát a hivatkozás arra a törvényre, amely Mária Terézia korában a hitlevél kibocsátása után keletkezett, (ügy van ! jobbfelól.) A koronázás határidejére vonatkozó 1791. évi III. törvényczikkre is nem az 1790-ben ldállitott hitlevélben történik hivatkozás, hanem később ; pedig ez a törvényhozás igazán sarkalatos törvényczikkeket iktatott törvénykönyvünkbe és ez a törvényhozásunk is a maga pontozataiban változatlanul meghagyta —és ezt ismétlem és hangsúlyozom — a hitlevél biz tositéki részét, jogi tartalmát. (Halljuk! Halljuk!) izember 16-án, szombaton. 119 ••' Az 1867-iká hitlevél számolt azzal a nagy át- alakulással, amelyen 1848-ban alkotmányi rendünk átment. A praeambulumban helyrehozta a trónról való lemondás sérelmeit, a pontozatok azonban itt is változatlanul maradtak, (ügy van ! jobbfelól.) Világos tehát, hogy a hitlevél szövegét olyképen fikszirozottnak tartották, hogy csak az alkotmányi rend változásának következményeit vonták le még oly időkben is, amikor előzetesen az alkotmányi rend megzavarásával, vagy az alkotmánynak felforgatásával állottak szemben. Azonban ilyenkor sem foglaltak bele uj jogi tételeket. E százados eljárásnak felel meg, t. ház, az a jogi felfogás, amely a mi közjogi irodalmunknak egyik büszkeségében, gróf Cziráky Antal Mózesnek az 1848-ban fennállott alkotmányi rendet megörökítő, Conspectus Juris Publiei Regni Hungáriáé czimü müvében kifejezést nyert. Ö azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy a hitlevél 5. pontjában a király azt igéri, hogy utódja ezt a hitlevelet piaesentem diplomaticam asseeurationem fogja kibocsátani. Cziráky ázerint a hitlevélnek az a természete, hogy azt sem a szükségképen következő fejedelemnek visszautasítani, sem a Rendeknek mást követelni a királytól nem lehet. Szerinte ellenkeznék az alapmegegyezéssel, hogy uj käpituláczió foglaljon helyt ott, ahol interregnum nem lehet. Cziráky azt mondja, hogy ezt a magától értetődő doktrínát nemcsak a folytonos gyakorlat erősiti meg, hanem a hitlevél 5. pontj Bt IS, SLZ előző királv határozott kijelentése, (ügy van ! a jobboldalon.) Ez nemcsak elmélet, ez nemcsak doktrína, hanem a történelmi tények bizonyítják azt, ami itt kifejezést nyert, (ügy van ! jobbfelól.) A most előre bocsátottak után legyen szabad kiemelnem, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a felsorolt szempontok voltak azok, amelyek az országos küldöttség előtt a hitlevél-tervezet megszerkesztésénél lebegtek. A hitlevél tartalmát annak történelmi és jogi jellege dönti el. Lényeges tartalma és jogi szerkezete tehát változatlan, mint 1867-ben is változatlan volt; levonta azonban a bizottság azoknak a változásoknak a következményeit, amelyeket az 1868. évi XXX. fc.-cz. alkotmányi rendünkben előidézett. E változáson kivül természetesen változik a hitlevél azon része, mely mindig változásnak volt alávetve, megváltozott a bevezetés is. elmaradtak azok a változások, amelyek az alkotmányos életbe való áttérésre vonatkoznak és felvétettek azok a változások, amelyek a jelen trónutódlás, trónöröklés, konkrét körülményeire utalnak, (ügy van! jobbfelól.) Az 1867-es hitlevél szövege, néha archaikusnak tetsző kifejezéseivel, nemcsak azért szolgálhatott mintául, mert ma már a történelemhez tartozó nagyjaink bölcs megfontolásának eredménye, hanem azért is, mert már leszámolt azzal, ami a 48-as alkotmányváltozás következtében szükséges volt. Alkotmányi életünk azóta az 1867-ben
