Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
69£. ORSZÁGOS ULES 1917. évi február lió 1-én, csütörtökön, Szász Károly és Simontsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916: IV. t.-cz. kiegészítéséről beadott törvényjavaslat tárgyalása. — A most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Teleszky János, Sándor János, Balogh Jenő, b. Harkányi János, Jankovich Béla, b. Roszner Erűin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 50 perczkor.) Szász Károly elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvet vezeti Pál Alfréd jegyző iir, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Rudnyánszky György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Szepesházy Imre jegyző ur. Jelentem a t. háznak, hogy az összef értetlenségi állandó bizottságnak február 14-ikére tervezett ülése — amelyen többek között Hámory László képviselő ur összeférhetlenségi ügye elsőizben tárgyaltatott volna — közbejött akadályok miatt nem tartható meg. Amint a bizottság az elmaradt ülés helyett ujabb tárgyalási határnapot állapit meg, azt a t. háznak kötélességszerüleg jelenteni fogom. Tudomásul vétetik. Következik a napirend első pontja, a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916. évi IV. t.-cz. kiegészítéséről beadott törvényjavaslat (írom. 1339, 1348) általános tárgyalásinak folytatása. Ki a következő szónok ? Szepesházy Imre jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Egy hang (a jobboldalon) : Hogy tolongnak ! Huszár Károly (sárvári) : T. képviselőtársamnak az a közbeszólása, hogy hogy tolongnak mögöttem az emberek, azt hiszem, teljesen felesleges megjegyzés, mert hiszen az igazságnak és a beszédnek erejét nem az adja meg, hogy hányan ülnek a padokban, hanem az, hogy a szavaknak mi a lényege (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a t. képviselő ur legkevésbbé okolhat engem, mert én hiven teljesitem a kötelességemet, tekintet nélkül arra, hogy mások mit csinálnak. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A háborús gazdálkodás legérdekesebb szimptomája, hogy egyik oldalon makszimálják azokat a terheket, amelyek az egész társadalomra és az egész nemzetre hárulnak és minimálisra szoritják azokat a jogokat és szabadságokat, amelyeket a társadalom élvez. A háborús gazdálkodásban, melyet a külföldön államszoczializmusnak neveznek, az állam megszabja a kenyérnek, a húsnak, egyéb ételeknek, mindenféle fontos élvezeti és fogyasztási czikkeknek árát, ezzel szemben a másik oldalon teljesen szabad játékot enged az erőknek és a minimumra redukálja a polgárok jogát és szabadságát. Ilyen korszakban ós ilyen időben, amelyben az egész gazdasági élet, a társadalmi élet és az egész közélet rendkivüli viszonyok hatása alá kerül, kétszeresen kötelessége minden ellenzéki képviselőnek az ország közáüapotainak feltárása, a kormány cselekedeteinek legmélyrehatóbb, legszigorúbb bírálata. (Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Máskor, békés időkben, relativ szabadság, gyülekezési jog és sajtószabadság mellett, módjában van az egész társadalomnak a végrehajtó hatalom cselkedeteit birálni, bírálatával azt befolyásolni, de a háborús viszonyok lehetetlenné teszik a közvélemény szabad megnyilvánulását, sok tekintetben akadályozzák még a sajtónak felderítő munkáját is, a gyülekezési jog teljesen meg van kötve és ez lehetetlenné teszi szélesebb rétegekre nézve, hogy legelemibb érdekeiket szóvá, tegyék és azokért olyan erővel küzdjenek, mint ahogy azt azok az érdekek megkívánják. Itt tehát
