Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

76 660. országos ülés 1916 szeptember lZ-án, szerdán. törvényczikk 39, §-ának módosításáról (írom. 1321), amelyekre nézve a IPZ ugy határozott, hogy együ tesen veszi tárgyalás alá. Elsősorban az indítványozó képviselő urakat, elsőnek gróf Andrássy Gyulát illeti a szólás joga. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! Nem szándékom mindazt ismételni, amit pár nap előtt javaslatom megindokolása czéljából itt előadtam. Nem szándékom különösen a külpolitikában, igénytelen nézetem szerint elkövetett súlyos hibák (Ugy van!" Ugy van! balfelől.) ujabb részletezésébe belemenni, mert ezekre nézve választ még nem kaptam, még czáfolatlanul állanak az én állításaim. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a jelenlegi vita során az általam felhozolt egyes észrevételekre és tárnadásokra válaszolni fog. Miután nekem a házszabály jogot ad, hogy a vita végével is szóljak, természetszerűleg bevárom a t. ministerelnök ur nyilatkozatát és beszédét. Csak egy uj szempontot fogok felhozni beszédem során, azt, hogy a mai helyzet, Ausztria alkotmányos életének teljes szünetelése, az Ausztria és Magyarország közötti jó viszonyt súlyosan veszélyezteti és megtámadja. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Mielőtt azonban ezen tételem beigazolására áttérnék, legyen szabad válaszolnom azokra, amik eddig az én felszólalásaimra elhangzottak. Itt elsősorban válaszolnom kell arra, amit a t. külügyminister ur mondott a Budapesti Hirlap mai számában megjelent intervjujában. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) A t. külügyminister ur azzal kezdi, hogy azt mondja, hogy könnyű vádolni az ő távollétében. Hát én nem tartom könynyünek ; épen ellenkezőleg, nagyon nehéznek tartom. Sokkal könnyebb volna vele szemtől-szemben állva a vádakat emelni, mint őt távollétében megtámadni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Rakovszky István : Neki könnyebb ! Gr. Andrássy Gyula : Ezért is én teljes erővel azon vagyok, hogy a delegáczió egybehivassék. (Helyeslés a baloldalon) A t. külügyminister ur azt mondja, hogy ő alig várja, hogy velünk szembenálljon. Nagyon könnyen megszerezheti magának ezt az örömet. Tisztán csak tőle függne, mert ha ő mint magyar ember azt mondaná, amit .én az ő helyén mondanék, hogy különös tekintettel magyarságára kell követelnie, hogy Ausztriában is alkotmányos felelősség mellett kormányozzanak, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) akkor én azt hiszem, hogy nagyon könnyen elérné azt az örömet, hogy velünk szemtől-szemben álljon. Különben teljesen elhagyatva igy sincsen. En nagyon magasra taksálom a t külügyminister ur dialektikus képességét, de a t ministerelnök úrét sem taksálom alacsonyra, sőt azt hiszem, veszedelmesebb ellenfél a t ministerelnök ur a nyilvános porondon, mert gyakorlottabb, mint ő, ugy hogy valóban nem hiszem, hogy itt azzal a váddal lehetne minket illetni, hogy mi a háta megett támadjuk és hogy mi, ha ő itt volna, nem mérnők mindezeket: felhozni (Helyeslés a baloldalon) Azután azt mondja a külügyminister ur, hogy nem tartja helyesnek, méltányosnak és igazságosnak, hogy mikor a ministerelnök a védelmére kelt, akkor npgy zajjal akarták ezt megakadályozni. Hát teljesen rosszul van informálva a tisztelt külügyminister ur. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Senkinek nem volt czélja a ministerelnök válaszát zajjal megakadályozni. Ugy látom, a tisztelt külügyminister ur nem ismeri jobban a mi viszonyainkat, mint ismerte Kománia viszonyait, (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) mert ha visszaemlékeznék mindarra, amik itt a házban történtek, nem csodálkoznék azon, hogy itt néha kitör egyesek részéről egy-egy szenvedélyes közbeszólás. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ebben a házban azon idők óta, amikor a dan bontok ide bejöttek, amikor itt tettlegességek voltak, amikor itt minden szenvedély fel volt korbácsolva, azon idők óta itt tulajdonképen polémia nem is folyt. Közbejött a háború s az háttérbe szorított minden ilyen kérdést. Most, amikor először folynak megint összeütközések, csak érthető, ha én nem is helyeslem és nem is kívánom, de igenis érthető, hogy egyesekben felébredt a szenvedély és egyes közbeszólásokkal zavarták a tisztelt ministerelnök ur előadását, de ÖZ íh czélzat, hogy itt az ő érveit elnyomják, az senki részén fenn nem forgott. Ezzel megvádolni az ellenzéket igazságtalanul nem szabad és ezt a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A magam részéről mindig azon leszek, egész befolyásomat latba fogom vetni, hogy egy támadás utáni védelmet meghallgassunk. Ez a legelementárisabb kötelessége mindannyiunknak, (Általános helyeslés.) a vitának előfeltétele és ha itt-ott egy-egy egyes képviselők idegesen közbeszólnak, ne méltóztassék ezt mindjárt annak venni, hogy itt azt czélozzák, hogy turbulencziák keletkezzenek. Ez a legnagyobb hiba is volna, mert a monarchia e súlyos helyzetében Msgyarországnak nyugodtságra, higgadtságra, objektivitásra van szüksége. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondja továbbá a külügyminister ur, hogy velünk bizalmifél fiakkal nem közölhetett mindent, mert nemcsak az ő titka volt, másoknak, a vele tárgyalóknak is titka volt az az anyag és azt mondja, hogy olyan tárgyalásoknak, mint amilyenek akkor folytak, előfeltétele a titokbantartás. Ebből az látszik, hogy a t. külügyminister ur minket olyan fecsegő egyéneknek tartott, akiknek titkot elmondani nem lehet. Megengedem, ez utoljára egyéni vélemény, de akkor kár volt belemenni ebbe az egész dologba, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) mert olyanokat, akiknek nem lehet valamit elmondani, azon veszély nélkül, hogy azt közvetlenül utána ki ne fecsegjék, olyanokat nem avathat bele semmibe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Olyanokkal, akik iránt annyi bizalommal sem lehet, amennyit minden a külügyministeriumban dolgozó tisztviselő, minden irnok, minden munkatársa és minden ministertársa élvez, olyanokkal egyáltalában nem kellett volna szóba