Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

660. országos ülés 1916 szeptember lS-án, szerdán. 77 állania. Én nagyon jól értem, hogy a diplomáczia terén vannak és lehetnek olyan titkok, amelyeket az ember nem közölhet senkivel. Hiszen tudjuk mindnyájan, hagy a hármasszövetség szövegét nem igen ismerték a politikusok, a ministerek sem ; tudjuk, nemrég mondták, hogy azt a szövetségi szerződést, amely Románia közt és köztünk volt, még a román ministerek sem ismerték. Mi sem léptünk fel azzal az inpudens követeléssel, hogy nekünk mindent mondjanak meg, hogy előttünk titok ne legyen, csak azt kívántuk, hogy a folyó ügyekre vonatkozólag avassanak be a történtekbe és történendőkbe és ez, azt hiszem, valóban nem volt szerénytelen követelés és azt hiszem, hogy az ország nagy érdekeinek minden koczkáztatása nélkül kegyes lehetett volna a külügyminister ur a tekintetben, hogy minket beavasson. Hiszen itt Id kell állítanom a bizonyitványt a t. ministerelnök urnak, hogy mikor vele érintkeztünk, akkor ő semminemű ilyen fentartással nem dolgozott. Hiszen mi nem azért kerestünk más módot, mintha azt találtuk volna, hogy a ministerelnök ur velünk nem elég őszinte, hanem csak azért, mert azt tartottuk, hogy nem az ő ellenőrzéséről van szó, hanem a külügyminister úréról. Ezért kerestünk közvetlen kapcsolatot, közvetlen érintkezést a kü] ügyminist er úrral. Mikor a ministerelnök akart valamit közölni velünk, akkor sohasem láttuk, hogy ő fentartásokkal élt volna, akkor sohasem volt egy fal, ameddig elmondta a dolgot és amelynél tovább nem eresztett, arra hivatkozva, hogy itt államtitkok vannak, mint ahogy elbánt velünk a t. külügyminister, ugy hogy ő egész ímiskép fogta fel ezt a megbízatást, mint a ministerelnök ur. Rakovszky István : ügy van ! Gr. Andrássy Gyula: A t. ministerelnök ur ugy fogta fel, amint természetesen, helyesen mi is felfogtuk, a t. külügyminister ur pedig ugy, mint egy sablonos diplomata. A t. ministerelnök és a külügyminister felfogása között megnyilvánuló ebben az egy különbségben is felismerhetni vélem azt a rendszerbeli szerencsétlenséget, amely hozzá van kapcsolva. Az a- nehézkesség, az a czopf, az a sablon, (Ugy van ! balfelől.) hogy ő magyar politikusokkal, államférfLkkal, pártvezérekkel közli az intenczióját, de azt már nem közli, hogy ez az intenczió mikép valósul meg, hogy milyen stádiumban van az a tárgyalás, amelylyel czéljait eléri : ez olyan szerencsétlen felfog dolgoknak, annyira nem ered a dolgok lényegének megértéséből, hogy ez a rendszer alkalmazva a nagy külpolitikában, a külfölddel szemben megmagyaráz sok olyan fiaskót és kudarczot, amelyért azután a monarchia fizet. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja azután a t. külügyminister ur, hogy mi a hadihelyzetre vonatkozólag olyan kérdéseket intéztünk hozzá, amelyekre választ nem adhatott, mert titoktartás feltétele mellett hallotta meg a dolgokat. Ez igen szépen hangzik. Itt azonban a minister urat teljesen elhagyta az emlékezőtehetsége, mert én állitom, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Rakovszky István : ügy van ! Gr. Andrássy Gyula : Egyetlenegy olyan kérdést nem intéztünk hozzá, amelyre azt a választ adta volna, hogy ez katonai titok, erre vonatkozólag felvilágosítást nem adhatok. Adott ő a mi kérdéseinkre választ, de az a válasz egészen más volt és nem vált az ő dicsőségére és nem vált a hadvezetőség dicsőségére sem. Rakovszky István : Ugy van ! Olyan válasz volt ! Majd elmondom én. (Elénk derültség jobbfelől.) Gr. Andrássy Gyula : Nevetnek ! Azt mondta t. barátom, hogy ő elmondja. Hát én is elmondom a lényegét, hiszen abban nem látok semmi titkot. Egyszerűen az volt az ő védekezése, hogy nem is avatják őt kellőleg be . . . Rakovszky István : Ugy van ! Ez volt ! Gr. Andrássy Gyula : . . . ő maga nincs annyira felvilágosítva, mint kellene, ezért nem adhat felvilágosító választ. Rakovszky István: Ez volt a válasz. (Nagy zaj, mozgás és jelkiáltások a szélsőbaloldalon : Szégyelje magát!) Sümegi Vilmos : Szégyelje magát ! Ezek után ott marad ! Közönséges cseléd ! Szégyen gyalázat ! (Nagy zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Azt hiszem, csak szolgálatot teszek az országnak, ha leszegezem ezt, mert ez tűrhetetlen állapot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a széhőbaloldalon.) Kun Béla." Komédiát játszatnak velünk. Gr. Andrássy Gyula: Képzelhetetlen és lehetetlen, hogy egy külügyminister felelősséget vállaljon az ország ügyeinek intézéséért, ha nincs a legmesszebbmenő őszint e-éggel és részletességgel beavatva a hadi helyzetbe. (Ugy van! Ugy van! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) beavatva abba, hogyan áll a küzdelem, hogyan állanak az erők, amelyek rendelkezésre vannak, mert ezekhez a tényekhez kell a külpolitikát alkalmaznia és ha ezen helyzet ismerete nélkül vezeti a külpolitikát, akkor sötétben tapogatódzva intézi el az állam legfontosabb ügyeit. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Ezért jutott Erdély koldusbotra ! Bikádi Antal : Büszkék lehetnek Buriánra ! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : A román kérdés kezelésére majd visszatérek zárszavamban. Most csak felemlítem, hogy a t. külügyminister ur azt mondja, hogy ő informálva volt Románia lelki illapotáról, Bratianu szándékairól, informálva volt — ugy látszik — Oroszország tevékenységéről is, . . . Gr. Károlyi Mihály: Negyven évig volt a Balkánon ! Gr. Andrássy Gyula:.... mégis semmi sem történt avégből, hogy — amit nyilatkozata szerint előre látott — az előrelátható veszélyt el-