Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

70 659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. magamat, hogy ebben a korban magam is kivettem a részemet a munkából. E munkálatok eredményeként Magyarországnak közel hat millió holdnyi területe lett ármentesitve és a belvizektől többé- kevésbbé mentesítve, ami által a nemzeti vagyon igen jelentékenyen gyarapodott. A Rábaszabályozó Társulat érdekeltsége ennek a magyarországi ármentesitési érdekeltségnek egy igen értékes csoportját képezi, hiszen közel 400.000 katasztrális holdra terjed ki ennek a társulatnak a működése és itt valósággal meglepi az embert, hogy majdnem háromszázados évfordulója van annak az időnek a feljegyzések szerint, amikortól kezdve a Rábavidék panaszolja a belviz-mizériákat: több, mint két és fél évszázadnak kellett elmúlnia, mig végre a 70-es években a Rábaszabályozó Társulat dolgaival intézményesen, fokozottabban foglalkozni kezdtek. Ez sem történhetett előbb, és ezt az óriási késedelmet megmagyarázza, hogy a bajok négy vármegye területén voltak és egy-egy törvényhatóság semmikép sem volt abban a helyzetben, hogy a bajokat szanálhatta volna. Kormánybiztosságnak kellett bekövetkeznie, hogy miniezeknek a kalamitásoknak a szanálására nézve a tervezetek elkészüljenek. Az 1885: XV. t.-cz.-ben foglalkozott a magyar törvényhozás különösebben a bajok elhárításával, amikor a kidolgozott és többé-kevésbbé helyesnek talált tervek alapján az állam kinyújtotta segítő kezét és a kellő financziális eszközök kézbeadásával a lehetősége megnyílt annak, hogy a Rábaszabályozó Társuhit érdekeltségi területén a szükséges építési munkálatok meginduljanak. Az 1904: XXXIX. t.-cz. foglalkozik azután ismét a Rábaszabályozó Társulat ügyeivel, t. i. óriási nehézséget képezett, amint mindenki tapasztalhatta, akinek dolga volt a kérdéssel, hogy az érdekeltség nincs tisztában egy ilyen nagy feladat horderejével, meg azután nem is állanak rendelkezésére azok az anyagi eszközök, amelyekkel egy ilyen nagyobbszabásu több milliós munkára nézve a szükséges beruházási tőkékről gondoskodni tudna. Emiatt jött az állam abba a kényszerhelyzetbe, hogy mint már egyéb alkalmakkor is, a Rábaszabályozó Társulatot megfelelő kölcsönökben részesítette, sőt az 1904: XXXIX. t.-cz. még tovább ment és 500.000 koronás államsegélyt is juttatott a társulatnak. Amint az előadó ur bővebben kifejtette, az 1904: XXXIX. t.-cz. megalkotásakor alapul vett feltevés nem vált be: mindazon munkálatok, amelyek felölelték a Rába, Rábcza, Répcze, sőt a Hanság szabályozását, valamint a Fertő-tó részleges lecsapolását is, nem készülhettek el arra az időre, amikorra azt a törvényhozás elé hozott akkori törvényjavaslat kontemplálta, nevezetesen nem készülhettek el 1909. végéig. Épen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy a törvényhozás ezzel a kérdéssel újból foglalkozzék, mert még négy-öt évre volt szükség, mig a munkálatok befejezést nyertek és azok a financziális operácziók, amelyeket az 1904: XXXIX. t.-cz. kilátásba helyezett, ezen időn belül természetszerűleg szintén nem voltak végrehajthatók. Arról van tehát szó, hogy a Rähaszabályozó Társulat munkálatára nézve a végső teendők elláttassanak, hogy az állam által hitelezett összegek az állam részére visszafolyjanak, másrészt, hogy az ármentesitő társulat részére a vonatkozó vízjogi törvények szerint járó adóvisszatéritési kedvezmények mindazon alapbefektetési költségekre nézve, melyeket ujabban teljesített, épugy megadassanak, mint minden ármentesitő társulatnak. E hiányokat, melyeket a késedelem okozott, kívánja a törvényjavaslat j)ótolni és egyszersmind biztosítani az állam részére, hogy midőn ez adóvisszatéritési likvidációs tárgyalások véget értek és ezekből tiszta képet nyer a társulat, hogy mi az, amit a múltból való visszatérítésként és a jövőre nézve kapni fog és hogy ez összegek mily fedezetet nyújtanak a fennálló állami előlegekre, majd aztán a többi összegekre nézve megfelelő kölcsön szerzéséről a kellő időben gondoskodás történhessék. Én a törvényjavaslat ez intencziója ellen egyáltalán nem emelek kifogást, sőt szükségesnek tartom, hogy a fennálló törvényeknek megfelelően a Rábaszabályozási társulat megkapja mindazon kedvezményeket, melyek ármentesitő czélokra a törvényben biztosítva vannak. De szóvá kívánom tenni, hogy nagyon szomorú tanulság ránk nézve, hogy ily soká tartott egy munkálat, mely evidenter közérdekű, mely egy nagy vidék vagyonosodását, polgárosodását, a nép szaporodását és kulturális fejlődését van hivatva szolgálni, hogy az a nagy vidék szinte évtizedeken át volt kénytelen várni, mig ez ármentesítés és belviz-rendezés áldásainak birtokába juthatott. E nehéz időkben különösen utalva vagyunk arra, hogy országunk szunnyadó enerzsiáit, még kihasználatlan kincseit minél előbb feltárjuk és ne kövessük azt az utat, melyet az ármentesítés terén sokszor tapasztaltam. Nálunk t. i. az ily feladatok megoldását mindig a társulatok autonóm szervezeteire bízzák. Ha már most az érdekeltség többsége meg van győződve ily nagyobb szabású belvízrendezési vagy ármentesitő munka szükségéről, financziális és gyakorlati előnyeiről, sikerül az ármentesitő társulat létesítése. De igen sok eset van, hogy nem sikerül, bármennyire kézenfekvők is az előnyei. Sokszor harczban áll az érdekeltség és a kevésbbé tapasztalt, a belvízrendezés áldásait kevésbbé becsülő elemek jutván többségre, szenved az egész vidék és közvetve az állam is, mert hisz ezzel hosszú időre rejtve maradnak az állam igen jelentékeny erőforrásai is. És sokszor évtizedekre elmarad az az egészséges fejlődés, mely különösen nálunk oly szűk-