Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

-cptember 27~én, szerdán. 420 667. országos ülés 1916 s. a jövőben meg kivan valósítani, számolni kell azzal, hogy a múltban nagyon sok visszaélés adta elő magát, másrészt, hogy a jelenlegi rendeletek, vagyis a 18.950. számú, amely a kivételes hatalomról szóló jelentésben is említtetik, továbbá a 2732. és a 13.604. számú, amely a panaszbizottságokra vonatkozik, ezek nézetem szerint és legjobb tudomásom szerint csakis a az 1912: LXVTII. t.-cz. 18. §-a alapján behívott munkásokra vonatkoznak, másrészt az én magyarázatom szerint szervezetlen, nem szakmabeli női munkásokra nem is vonatkozhatnak. Ha tehát valamely formában nem méltóztatnak bizonyos fórumot és bizonyos lehetőséget adni arra, hogy ezek a szervezetlen női munkások az ő panaszaikat gyors, létüket nem veszélyeztető orvosláshoz juttassák, akkor attól tartok, hogy a jövőre való rendelkezés is ép olyan írott malaszt marad, mint amilyen a minimális bérekre vonatkozó rendelet, amelyről nagy sajnálatomra a minister ur maga is elismerte, hogy annak általános érvényt szerezni ezidőszerint nem lehet. Máskép áll a dolog természetesen a 43.332. számú rendelet tárgyával, ez azonban olyan minimális mennyiségre vonatkozik, hogy gyakorlati értékkel alig bir. Pedig azon szocziális érzékű beszéd után, amelyet ma gróf Apponyi Albert t. barátom elmondott, ne felejtsünk el egy tényt, azt, hogy ma a házban lehetünk egy páran, akiket a munkabérkérdés érint, magamat sem veszem ki, még pedig érint abban a tekintetben, hogy nálunk a magasabb munkabér kisebb hasznot jelent; de ha szétnézek t. kéj>viselőtársaim közt, nagyon keveset fogok találni, akit akár egyénileg, akár hozzátartozói révén, mondjuk az a pár szál czérna abban a vonatkozásban is érintene, bogy azáltal jobb megélhetéshez juthat. Hogy helyes-e, nem helyes-e, azzal nem foglalkozom, de ez tény és ilyen helyzetben, különösen azok után, amikot délelőtt hallottunk, ismételten visszatérek rá, gúnyként hangzik, ha azt halljuk, hogy a minimáhs bérből anyagot, czérnát, zubehört, száz százalékot akarnak fizettetni a munkásokkal ezentúl és ez legyen a haladás. Minthogy tehát nemcsak a jövőre vonatkozó tervei a minister urnak, de" a czérnakérdés is, azt hiszem, igen sok panaszra fog alkalmat adni, nagyon kérem a minister urat, méltóztassék olyan módozatokról gondoskodni, amelyek szerint a munkások panaszaikat gyors és hatásos orvoslás elé vihessék, anélkül hogy ezáltal létüket, megélhetésüket tennék koczkára. (Meni helyeslés a baloldalon.) Hogy mennyire szükséges ez, én vagyok bátor egészen röviden a minister urnak egy régebbi beszédére hivatkozni. 1916 május 6-án méltóztatott már egyszer felszólalni ebben a kérdésben; akkor nem munkabórkérdésről volt sző, hanem a kisiparnak a munkában való részesítéséről. Akkor azt mondotta a minister ur (olvassa): » Lépésről-lépésre megyünk előre, t. képviselőház. És ha szememre vetik, hogy a ISTemzeti Teksztilműveket vontam be, erre azt kell felelnem, hogy ezzel kénytelenek voltunk, mert a hadügyminister ur félt, hogy avatatlan kezekbe jut a munka, s ehhez a feltételhez kötötte,* Bizonyos köröknek bók ... de nem akarok további kommentárt hozzáfűzni. (Tovább olvassa) : »Utóbb a honvédséggel is megegyeztünk, hogy a felsőruházat terén is a kisipart részesítsük előnyben és juttassuk munkához. Egyelőre itt nagyon csekély számról van szó. Tudatában vagyok annak, hogy az elenyésző csekély, de itt is, méltóztassék elhinni, lépésről-lépésre haladunk előre. Egyelőre 50.000 garnitúrát juttattunk a kisiparnak.« Ezt méltóztatott mondani május 6-án. Már most itt van egy. szerződés; ez jóváhagyást nyert 1915 április 20-án. Száma 11.617/

VI. C. Minden eddigi informáczióm szerint ugyanarról az 50.000 garnitúráról szól, amelyről a minister ur két héttel később a házban megemlékezett. Onnan is látszik, mert a 2. pontja igy szól (olvassa) : »A kereskedelmi minister ur a honvédelmi minister ur által rendelkezésre bocsátott konfekczionálandó anyagokat stb.« A minister ur beszédében szintén hivatkozott a honvédelmi ministerre. Azután, ha kétféle 50.000 garnitúráról lenne szó, akkor a minister ur május 6-án 100.000 garnitúráról beszélt volna valószínűleg, minthogy azt olyan csekélységnek jelezte. De akár ugyanaz, akár nem, a dolog le van zárva, én csak felhozom, mint a múlt emlékét, amely remélem, hogy ismétlődni nem fog. A szerződés megköttetett a kereskedelmi minister képviseletében egyrészről és Sommer és íOinger budapesti czég között, másrészről a következő feltételek között. A feltételeket nem részletezem, arról van bennük szó, hogy a vállalkozó köteles a fenti egész konfekczionálást a következőkép kiszámított járandóság fejében elvégezni: a vállalkozónak megtérítendők önköltségi árban a hozzávaló, továbbá a regie-költségek ós a tényleg kifizetett munkabér, de ezeken felül a vállalkozónak részesedés fejében fizetendő egy köpeny után egy korona, egy zubbony után 45 fillér, egy nadrág után 55 fillér, akkor, amikor a szerződés másik pontja azt mondja, hogy a kiszabás központilag eszközlendő, a varrásmunkák elsősorban szabó-kisiparosok közvetlen bevonásával teljesitendők. Azt, hogy miért kellett ezen a czégen keresztül a kisiparosokhoz juttatni a munkát, itt sem értem egészen, de ennek is megvan a története, tudom. De igen nevezetes kikötése van a szerződésnek, amelyet nézetem szerint a jövőre semmiféle szerződésbe nem szabad belevenni s ez az, hogy a vállalkozó által varrásért fizetendő munkadíjak makszimumát állapítják meg. Engedelmet kérek, mikor a kisipar részesítéséről van