Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. 421 szó, mikor hadim-unkáról van szó, amelyen szövetkezetek is, hadiözvegyek is dolgoznak, akkor nem hiszem, hogy helyes álláspont volna makszimális munkabérekkel dolgozni, különösen, mikor a vállalkozók nyeresége valami nagyon makszimálva tudtommal nincs, mert az a bizonyos 43.332. számú rendelet, amely 15%-ban limitálja a vállalkozók nyereségét, csak a kis szövetkezetekre és az alkalmi vállalkozókra vonatkozik tudomásom szerint és nagyon megnyugtatna a minister ur, ha egyetlenegy nagyvállalkozót , említene, akire ez a tavaly kiadott igen helyes rendelet pl. az idén alkalmaztatott. Csak a kisiparosokra és a kis szövetkezetekre vonatkozott és mivel a kis szövetkezet saját tőkéje sokkal kisebb, mint a nagyvállalkozó saját tőkéje, ennek következtében a szövetkezet magasabb hadinyereségadókulcs alá kerül, mint a nagyvállalkozó. Ha már szocziális adóról és a haszon kontingentálásáról van szó, akkor szerintem igen hatékony lépés volna előre, hogy végre-valahára azt az elvet, amelyet a kisvállalkozókkal szemben végre méltóztatik hajtani, a nagyobb vállalkozókkal szemben is érvényesítenék. Most már befejezem nagyon is hosszura nyúlt felszólalásomat, és csak egész röviden még egyszer nagy sajnálatomnak adok kifejezést a fölött, hogy mint a válaszból kivettem, ama bizonyos minimális bérszabás tekintetében nincs amódjábn a minister urnak saját akaratát Magyarországon keresztülvinni és az igy megrövidített munkásnépet anyagilag kárpótolni azért a veszteségért, melyet e rendelet be nem tartása következtében szenvedtek. (Ugy van! balfelöl.) Nem akarok e kérdés szocziális, közgazdasági, közjogi és egyéb vonatkozásaira rátérni, csak azt az egyet jegyzem meg, hogy se békében, se háborúban kétféle engedelmességet nem ismerek: olyat, mely abból áll, hogy künn a harcztéren esetleg egy rövid telefon-parancs következtében százak és ezrek életüket adják engedelmességből, és olyat, mely idebenn lehetővé teszi, hogy százak és ezrek heteken és hónapokon át dolgozhatnak, anélkül hogy a rendkívüli hatalommal felruházott kormány az ő érdekükben^ saját rendeleteinek érvényt tudna szerezni. (ÉlénTc helyeslés és taps bal felöl.) B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak röviden reflektálok t. képviselőtársam beszédére. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy amit t. képviselőtársam a franczia és angol törvényhozásból mint követendő példát említett, azt a kormány megfontolás tárgyává fogja tenni. Azt hiszem, a képviselő ur maga nem várt most erre nézve határozott nyilatkozatot, mert hisz végre is a viszonyok nálunk mások és ez irányban csak kellő megfontolás után tehetünk további lépéseket. A t. képviselő ur kifogásolta, hogy nem tudok kellő befolyást gyakorolni a munkának kiosztására és hogy ennek folytán nem tudom az iparpolitikát irányítani. E tekintetben igaza van t. képviselőtársamnak, de bátorkodom arra utalni, hogy itt tulajdonképen a múltban kell a hibát keresni, mert ugy a hadügyi, mint a honvédelmi minister urnak eddig más volt az eljárása és a szerződések is kötöttek bennünket. A honvédelmi minister ur beszédében utalt ugyan arra, hogy e békókat le kell rázni és ez irányban működöm én is, de oly könnyen azok nem rázhatok le, mert az számtalan jogi köretkezménynyel járna. Mindazonáltal, mint jeleztem, ez irányban folynak a tárgyalások és alapos a reményem, hogy ezentúl nagy befolyás lesz biztositható a kereskedelemügja ministeriumnak a munka szétosztására. Amint ily befolyással birni fogok, azt természetesen oly irányban fogom érvényesiteni, amelyet elém szab a t. kéjíviselő ur által emiitett rendelet is, vagyis iparkodni fogok eleget tenni tehetségem szerint az abban lefektetett szocziálpolitikai elveknek. De méltóztassék számba venni, hogy az az első rendelet, mely a hasznot 15%-ban szabja meg, nem volt általános rendelet, tehát ennek nem is szerezhettem érvényt. A jövőre nézve, azt hiszem, megnyugtattam a t. képviselőtársamat, hogy midőn kihágásnak minősítjük a minimális munkabér be nem tartását, ezzel hathatós eszközt adunk a kormánynak, hogy elrettentő példát statuáljon és pronlactice biztosítsa a minimális munkabéreket. Megfontolás tárgyává fogom tenni a t. képviselő ur azon eszméjét is, hogy a női munkásoknak is adassék az a jog, hogy a panaszbizottság elé járuljanak és ott bajaikat előadják. (Élénk helyeslés.) Ami a Sommer és Klinger-czég szerződését illeti, igen 'szívesen szolgálhatok a képviselő urnak más alkalommal felvilágositással arra nézve, hogy mi indított a szóbanforgó stipuláczióknak a szerződésbe való felvételére, de ezúttal erre nem kívánok kiterjeszkedni. Ami a czérnának levonását illeti, magam is helytelennek tartanám, ha ezt ugy szabályoznék, hogy minimális munkabér megrövidítésére vezetne. Ha a czérna pocsékolását meggátolandó, meg is engedjük, hogy a czérnát bizonyos mennyiségen felül beszámítsák, ezt liberálisan fogjuk kezelni, gondoskodva arról is, hogy, az esetleges többczérnát nagyon méltányos ós alacsony áron számítsák be a munkásnak. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a czérnával könnyen pocsékolást és visszaélést lehet űzni. Az iránt is megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy nem szándékozom megengedni a többi u. n. Zugehőr beszámítását, mert ezek az anyagok pontosan kimérhetők. Még megjegyzem, hogy a minimális bérek megállapítását nemcsak szűk reláczióban, azon munkák körében tervezem, melyeket én adok ki kisiparosoknak, hanem a tágabb reláczióban és