Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

eptember 27-én, szerdán. 418 667. országos ülés 1916 s. szállító és a hadimunkás közti jogviszonyt szabályozza. Ennek értelmében a sztrájk teljesen törvénytelen, de másfelől a panaszbizottságok tagjai nők is lebetnek. Igen hatékony, radikális s az állam szempontjából minálunk is nagyon figyelemreméltó rendelkezéseket találunk ebben a törvényben arra vonatkozólag, liogy a minister egyszerű rendelettel felügyelet alá helyezteti az üzemet. Ilykópen az üzemek nyereségi profitját is limitálják. (Helyeslés balfelöl) Tehát beleviszik a törvénybe a hadinyereség elemét is, a profiton felüli rész pedig egyszerűen az államé. Már most mi ennek a gyakorlati következménye? Méltóztassék meggondolni, mit jelent egy ily felügyelet az illető üzemre nézve s mennyire fog az az üzem vigyázni arra, nehogy a munkásoknak esetleges állandó panaszai következtében ily felügyelet esete bekövetkezzék vagy erre akármiféle preczedens álljon elő. Mert akkor teljes lehetetlen az oly eset, amilyen pl. nálunk előfordult, ahol az igen t. minister ur azt mondja, hogy az interpelláczió óta szaporodván a panaszok s ezekről ő meggyőződést szerezvén, részéről kiment egy akta, az felment Bécsbe, ott iktatva lett, onnan megint visszajött, de magának a visszaélésnek — vagy akármiféle néven nevezzük — gyors és hatékony megszüntetésére ebben a vonatkozásban Magyarország kereskedelemügyi ministerének nincs eszköze a kezében. Ily eset a külföldön sehol elő nem fordulhat. Én most ebből gyakorlati dedukcziókat levezetni nem akarok. De azt látjuk az angol törvényben, hogy végtére itt ugyanazon jogelv foglaltatik, mint nálunk a rekvirálásban, hogy ők bizonyos körülmények közt elérkezettnek vélik az időt egy üzem hasznának és profitjának, ahogy ők mondják, limitálására. Hát engedelmet kérek, én igenis találkoztam ugyanevvel a felfogással itt Magyarországon, még pedig a hadi munkánál, amikor igen tiszteletre méltó szakférfiaktól azt kérdeztem: miért fizetnek 1 korona 90 fillért vagy 2 koronát s miért nem 3 koronát, hiszen az államtól, a hadi kincstártól ők 11 koronát kapnak s erre válaszul azt hangoztatták: így is eleget kereshet a munkás, ha szorgalmasan dolgozik, ha nincs beteg családja, ha mindennap eljön bizonyos műhelyekbe, ha nem küldözgetik ide-oda s ha átveszik a munkáját. Mondom, mindezen feltételek mellett és ha van munkaalkalom, eleget keres! Ez igen szép, t. ház; de ha Magyarországon elegendőnek tartják egy bizonyos áron alul vagy felül a munkás profitját s ha meg tudják tenni azt, amit Angliában a nagy üzemekkel szemben megtesznek, t. i. ha a munkabéreket tudják limitálni felfelé — amint bátor leszek egy szerződésből kimutatni, hogy makszimális díjtételek voltak a munkabér tekintetében — akkor azt hiszem, az angol törvényben foglalt elv itt is nagyon megszívlelendő volna, hogy t. i. ezt a bölcs mérsékletet necsak a munkásokkal, hanem a hadseregszállitókkal és a nagyiparral szemben is alkalmazzuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Emellett t. ház, az angol hadiipar egészen más természetű, mint a mienk. (As elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Mert Angliában ez az ipar békében nem is létezett, azt kreálni kell a háború tartama alatt sokkal nagyobb mértékben, mint nálunk. És ott nem is állhatott elő az az eset sem, melyre a t. minister urnak most a ház asztalára letett adatai vonatkoznak, hogy t. i. 10 év előtt kötötték volna a szerződéseket, 10 óv előtt, amikor a hadvezetőség és az illető gyárosok abszolúte nem tudhatták, époly kevéssé, mint bármelyikünk, hogy lehetséges lesz valaha egy ilyen terjedelmű s ilyen tartamú hadviselés. És ha már egy ilyen békében előre nem láthatott feltétel daczára megkötött szerződés alapján — hadi felárakkal vagy felárak nélkül — százmeg százezreket tudnak keresni: akkor én nagyon különösnek tartom, hogy itt azt halljuk: a munkás eleget keres a minimális bértételek mellett s abszolúte nem esik szó arról, hogy Magyarországon egyszer már, a háború harmadik éy-ében, limitáljuk gyökeresen azon óriási nyereséget, amelyet ezen a hosszú háborút előre nem látott a vállalatok, amelyek ilyen körülmények között a békében kötötték meg e szerződéseket, a hábor folyama alatt elérnek. (Helyeslés balfelöl.) Még egy külföldi példát hozok fel, t. ház. Hangsúlyozom : nem Olaszországra, hanem Ausztriára vonatkozik s arra, amit a minister ur is érintett az interpelláczióra válaszoló beszédében, t. i. a kisipar részesedésére. Egy másik interpelláczióm alkalmával voltam szerencsés előadni azon Odysseát, melynek során egy budapesti szabómühely végre-valahára hozzájutott azon anyaghoz, amely iránt a szerződést hónapokkal azelőtt megkapta. Ekkor is csak a t. ministerelnök ur intervenczíójának volt köszönhető ez az eredmény, melynek eléréséig természetesen a kellékek ára lényegesen emelkedett, ugy hogy az a vállalkozás bizony nem járt valami nagy haszonnal. Az egyik adótörvény tárgyalásánál voltam bátor a t. pénzügyinmister úrhoz kérdést intézni aziránt: mennyire kívánja az Országos Központi Hitelszövetkezetet dotálni, tekintettel egy nyilatkozatára, melyet a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor tett a házban. Legjobb tudomásom szerint — bár nagy figyelemmel hallgattam a t. pénzügyminister ur beszédeit — erre a kérdésemre választ nem kaptam. De kezembe akadt a Niederösterreichische Landesausschuss jelentése. Nem titok, Bécsben, a hadikiállitásban pavillonban mutatták be, igen szép grafikonok vannak hozzá mellékelve. Ne